Sport

Az alább közölt írásban olvasóink adalékokat találnak a madeirai sport történetéhez. A cikket e Elucidário egyik szerzőjének felkérésére a Diário da Madeira (’Madeirai Napilap’) sportrovatának ismert újságírója írta:

“

„A Madeirán zajló sportélet figyelemre méltónak mondható – írja az említett újságíró. – Nálunk a következő sportokat űzik: labdarúgás, tenisz, biliárd, asztalitenisz, úszás és a hozzá kapcsolódó versenyszámok, köztük vízilabda, hosszútávú és állóképességi úszás, valamint gyorsúszás, műugrás, evezés, vitorlázás, krokett (magánpályákon, különösen a város környéki birtokokon) stb.

Madeirán kétségtelenül a labdarúgás a legfejlettebb és legkedveltebb sport. A szigeten, akárcsak másutt, kezdetben szervező és nevelő irányítás nélkül játszották: a klubok egymás között állapodtak meg a mérkőzésekről. A funchali labdarúgásnak ebben a korai szakaszában sok klub alakult; némelyikük már megszűnt, mások ma is működnek. A megszűntek közül még emlékszünk az Ateneu Comercial Sportcsoportjára, a Kereskedelmi Alkalmazottak Korporatív Céhére (Grémio dos Empregados do Comercio), az Operário Funchalensére, a Sporting Grupo do Funchalra, a Continental Madeirensére, az Académicóra, a Grupo Desportivo Insulanóra stb.

Az akkor alapított és ma is működő klubok a következők, alapításuk sorrendjében: Grupo Sportivo Internacional, Club Sports da Madeira, Club Sport Marítimo, União Foot-ball Club (korábban União-Maritimo) és Clube Desportivo Nacional (korábban Nacional Sport Grupo).

1916-ban az União és az Insulano klub kezdeményezésére megalakult a Funchali Labdarúgó-szövetség (Associação de Foot-ball do Funchal). Ettől kezdve megfelelő szervezeti keretek között űzték a labdarúgást.

Ezzel megkezdődött a madeirai labdarúgás második korszaka, amelyben már rendszeresen rendeztek versenyeket.

Ebben a második időszakban alakult meg az Império Foot-ball Clube, a Portugal F. C., a Funchal F. C. és az Ufania F. C.; az utóbbi három csak rövid ideig működött, és már megszűnt.

A Funchali Labdarúgó-szövetség megalakulása után az 1916–17-es idényben megrendezte az első madeirai bajnokságot, két osztályban. Az 1. osztályban a C. S. Marítimo, a 2. osztályban a G. S. Internacional győzött.

A következő idényben (1917–18) ismét megrendezték a madeirai bajnokságot, immár a 3. osztály versenyével bővítve. Az 1. osztályban a C. S. Marítimo, a 2.-ban az União F. C., a 3.-ban pedig a C. S. Marítimo győzött.

Az 1918–19-es és az 1919–20-as idényben szünetelt a Labdarúgó-szövetség működése, következésképpen a bajnokságot sem rendezték meg.

Az 1920–21-es idényben ismét megrendezték a madeirai bajnokságot. Ez Álvaro Reis Gomes kitartó munkájának volt köszönhető: sajtókampánya nyomán sikerült újra életre keltenie a Funchali Labdarúgó-szövetséget, amelynek újjászervezésén Gonçalo de Ornelas, Luís da Costa és Anastacio do Nascimento segítségével odaadóan dolgozott. Abban az idényben (1920–21) az 1. osztályban az União F. C. győzött, noha a C. S. Marítimo minden mérkőzését megnyerte: kizárták, mert olyan játékost szerepeltetett, akit nem jegyeztek be szabályosan a szövetségnél. A 2. osztályban az União F. C., a 3.-ban a C. S. Marítimo lett a bajnok.

Az 1921–22-es idényben az 1., a 2. és a 3. osztály bajnokságát egyaránt a C. S. Marítimo nyerte meg: ugyanaz a klub győzött minden versenyben. 1922–23-ban ugyanez volt az eredmény: a C. S. Marítimo mindhárom osztályban bajnok lett.

Madeira futballbajnoka mellett a sziget a sport más ágaiban is büszkélkedhet kiváló versenyzőkkel: teniszben, tengeri toronyugrásban, vízilabdában, biliárdban stb. Például:

Tenisz: António Vieira de Castro és Rui de Bianchi, aki nemrég hunyt el Svájcban. E nagyszerű páros életben maradt tagja már Portugália szárazföldi részén is bizonyított: elismert játékosokkal mérkőzött meg, és megnyert egy néhány évvel ezelőtt Caldas da Rainhában rendezett tornát. António Vieira de Castro Madeira teniszbajnoka, és ő őrzi a bajnoki díjat, a Strangers Club kupáját. (1921)

Tengeri toronyugrás: João de Sousa, António de Castro és mások. Megdöntik a portugál rekordot: 25 méterről ugranak. Egyesek tévesen hivatásos ugróknak akarják tekinteni őket, mert az óceánjárók fedélzetén madeirai kézműves termékekkel kereskednek. Ha amatőr voltuk mégis kétséges, van egy kétségkívül amatőr fiatalemberünk is: ő a szárazföldön kereskedelmi alkalmazott – ahogy a többiek a tengeren –, és 18 méterről ugrik. Ez a Liga M. D. Náuticos rekordja. Ulrique Alvesnek hívják.

Vízilabda: Madeira első, e vízi sportágban rendezett bajnokságát (1922), amelyet a L. M. D. N. szervezett, az első osztályban az Império Foot-ball Clube nyerte. A másodosztályban a Clube Sport Marítimo győzött.

A néhai António Costa kiváló vízilabdázó volt, és ő honosította meg ezt a sportágat nálunk.

Biliárd: Alfredo Ferraz és Mário de Freitas madeiraiak; az 1922-ben, Lisszabonban, az Arco do Bandeirán működő Grémio Lisbonensében megrendezett portugál biliárdbajnokságon az 1., illetve a 2. díjat nyerték el. További kiváló biliárdjátékosok: António Costa (1921-ben hunyt el) és José da Silva Coelho.

Asztalitenisz: A madeirai Álvaro de Meneses Alves Reis Gomes és Manuel Pedro Nolasco de Pontes Leça az 1921 májusában, Coimbrában, a Centro Académico de Democracia Cristã rendezésében tartott egyetemi bajnokságon az 1., illetve a 2. díjat nyerte el. Az asztalitenisz kiváló művelője és a Madeirai Sportklub (Clube Sports da Madeira) bajnoka volt a néhai madeirai Arnaldo de Azevedo Ramos. A Club Desportivo Nacional bajnoka a madeirai João Crisóstomo Luís.

Vitorlázás: Afonso Coelho, Manuel Perestrelo és Humberto dos Passos Freitas.

Az alábbiakban a Funchalban működő sportegyesületek közül néhányról közlünk adatokat. Kettőt már említettünk az Elucidário I. kötetének 280. oldalán, a „Clubes” című szócikkben:

Club Sport Marítimo – Az 1910 szeptemberében alapított egyesület zászlajának és sportfelszerelésének színéül a zöldet és a pirosat választotta. Tagjai általában sportolással, különösen labdarúgással és vízi sportokkal foglalkoznak.

Dicső nevet szerzett magának a madeirai labdarúgás történetében: e népszerű sportág helyi meghonosodásától napjainkig a régió bajnoka.

Évkönyvében számtalan győzelem szerepel Madeira összes többi csapata ellen. Madeirán mindössze egyszer szenvedett vereséget: 1919-ben az União Football Clube győzte le, amikor csapatsorai érezhetően meggyengültek, mert legjobb játékosai közül többen ehhez és más klubokhoz távoztak. Emellett igen tiszteletre méltó eredményeket – győzelmeket és döntetleneket – ért el a kikötőhelyünkre hadihajókon, iskolahajókon, szállítóhajókon stb. érkező erős külföldi csapatok ellen is. Az 1912-es évben például döntetlent játszott a Pandora cirkáló félelmetes német csapatával.

Funchalba hívta a Sport Lisboa e Bemfica első csapatát, amely sok egymást követő éven át a főváros bajnoka volt. Az 1922. április 9-én és 13-án rendezett mérkőzéseken két emlékezetes vereséget mért rá: előbb 3–2-re, majd 6–3-ra győzött.

A C. S. Marítimo több alkalommal tett utat Portugália szárazföldi részére és külföldre, a Kanári-szigetekre. Az 1922. október 14-i portói mérkőzésen 3–1-re legyőzte Portugália bajnokát, a Football Club do Portót. Madeirai hazatérésekor ezért lelkes fogadtatásban részesült.

Indulnia kell a portugál labdarúgó-bajnokságban, majd meghívásra az Amerikai Egyesült Államokba kell látogatnia.

Székhelye jelenleg a Rua de Santa Maria 126. szám alatt van; ablakai a labdarúgó-mérkőzéseknek otthont adó Campo do Almirante Reisre (’Reis admirális tere’) néznek.

Grupo Sportivo Internacional – Madeira legrégebbi sportegyesülete, amelyet 1909-ben alapítottak. Színei a zöld és a fekete. A 2. osztály bajnokságának első évében győzött. Székhelye a Rampa de Miguel Bombarda (’Miguel Bombarda-rámpa’) 3. szám alatt található.

Club Sports da Madeira – Az 1910 márciusában alapított egyesület színei a kék és a fehér. A funchali labdarúgó-szövetség működésének első éveiben a Club Sport Marítimo legfőbb vetélytársa volt a madeirai bajnokságban, amelyet jelentősen élénkebbé és izgalmasabbá tett. Akkoriban (1916–1918) állandó célja az volt, hogy legyőzze a C. S. Marítimót, és elhódítsa tőle a régió bajnoki címét. Ez sohasem sikerült, de néhányszor döntetlent ért el ellene olyan kiélezett küzdelmekben, amelyekre a madeirai sportolók máig nosztalgiával emlékeznek.

A Svájci Kupa első kiírásakor (1918) elnyerte a 2. díjat, egy oklevelet. Ezenkívül több kupája van atlétikából, vízi sportokból és labdarúgásból. Közülük kiemelkedik a nagyszabású „Amerika Kupa”, amelyet Afonso Coelho nyert az egyesületnek egy vitorlásversenyen.

Labdarúgócsapata már ellátogatott a Kanári-szigetekre, ahol döntetlent játszott az ottani legjobb csapattal, és emlékserleget hozott Madeirára. Székhelye a Rua de Hermenegildo Capelo 11. szám alatt, a Jardim Municipallal (’városi kert’) szemben van.

Liga madeirense de Sports Náuticos – Az 1922-ben alapított liga még ugyanabban az évben két osztályban megrendezte Madeira vízilabda-bajnokságát, és más vízi versenyeket, köztük úszóversenyeket, búvárversenyeket stb. is szervezett.

Madeira a liga megszervezését Álvaro Reis Gomesnek, a Diário da Madeira sportrovatvezetőjének kezdeményezésének köszönheti.

A szövetséghez Funchal valamennyi sportklubja csatlakozott (1921).

A Club Sport Marítimo meghívására 1924-ben Funchalba látogatott a Sporting Club de Portugal első csapata. Május 15-én, 18-án, 22-én és 29-én négy mérkőzést játszottak. Mindegyiket a Sporting Club nyerte meg: az elsőn a Club Sport Maritimo, a másodikon az União Foot-Ball Club, a harmadikon az Império, a Madeira, az União és a Santa Clara játékosaiból összeállított csapat, a negyediken pedig ismét a Club Sport Maritimo volt az ellenfele. Amikor a Sporting Club de Portugal játékosai visszaindultak Lisszabonba, elkísérte őket a Club Sport Maritimo első csapata. Ott megpróbálta elnyerni egyesületének az országos bajnoki címet, de nem járt sikerrel” (1924).

Az első kiadásban megjelent, fent teljes egészében idézett szócikk kiegészítéséhez dr. Alvaro de Meneses Alves Reis Gomes és Noé Pestana urak bőséges és érdekes tájékoztatással szolgáltak. Értékes adatokkal járultak hozzá a madeirai sport történetéhez, amiért hálás köszönettel tartozunk nekik.

“

„A madeirai sportélet eseményeinek ismertetése az előző szócikk megírása óta nem egy rövid, e kiadvány jellegéhez illő cikkhez, hanem sokoldalas könyvhöz szolgáltatna anyagot.

Ezért az alábbiakban felsorolandó tényeket össze kell foglalnunk, és csak a legfontosabb eseményeket említhetjük meg. Lehetséges azonban, hogy ebből a rövid áttekintésből kimarad néhány dolog: egyrészt sietve gyűjtjük össze ezeket a feljegyzéseket, másrészt a terjedelmet is korlátoznunk kell, hogy ne váljunk unalmassá.

Szerény munkánk áttekinthetősége érdekében sportágak és szakágak szerint tagoljuk az ismertetést.

Krikett: – Szigorúan véve és valóban ez a legrégebbi ismert sportág, amelyet Madeirán űztek.

Mivel a krikett az angolok nemzeti játéka, a szigeten élő brit alattvalók honosították meg itt. Különösen az itt letelepedett bor- és más kereskedők, valamint iparosok fiai játszották, amikor hazatértek angliai iskoláikból; a „Brasilian Submarine Telegraph Co.” alkalmazottai is részt vettek benne. E társaság helyébe később a „The Madeira Western Telegraph C.°” lépett.

A szervezett játék kezdete feltehetően 1888-ra nyúlik vissza: ekkor mérkőztek meg először egymással csapatok versenyszerűen. Ugyanebben az évben alakult meg a sportág első egyesülete, a „The Madeira Cricket Club”, amelynek fő kezdeményezői João Correia, F. C. Cornell és H. P. Miles úr voltak. Az egyesület a Camacha egyházközségben (freguesia) található Achada (’fennsík’) pályájának területét bérelte ki a tulajdonosoktól. Első mérkőzését ugyanazon év március 20-án játszotta ott egy nőtlenekből és egy házasokból álló csapat. A pályát azonban már korábban is sokszor használták krikettre és más sportokra, jóllehet addig legeltetésre szolgáló közföldféle (baldio) volt.

1893. január 1-jén megalakult az „Excelsior Madeira Cricket Club”, amelybe később az első egyesület is beolvadt.

Az új sportegyesület São Martinhóban, az Engenho Velho (’régi cukormalom’) településrészen (sítio) vásárolt földet, hogy tagjai könnyebben űzhessék fő sportágukat. A futball, az atlétika stb. fejlődését is előmozdította. A területet sportpályává alakította, amelyet 1894. április 19-én avattak fel. Később egyik korábbi tulajdonosáról Campo do Brásnak (’Brás mezeje’) nevezték el.

A soraiban madeiraiakat is tudó egyesület több szoros krikettmérkőzést, valamint más sportágakban is találkozókat vívott az akkoriban Funchalba érkező hajórajok fedélzeti csapataival és a tengeralatti kábel társaságának alkalmazottaiból álló csapatokkal.

Az „Excelsior” volt az első madeirai sportegyesület, amely külföldre vitte az Óceán Gyöngyének hírét: krikettcsapata 1901. május 10-én az S.S. „Niger” fedélzetén Las Palmasba indult. Ott három krikettmérkőzést játszott; kettőt a szomszédos spanyol sziget, egyet Madeira nyert meg.

Ez és más csapatok ezután is sorra játszottak krikettmérkőzéseket, de a sportág iránti érdeklődés fokozatosan csökkent. Madeirai krikettéletünk 1926 körül teljesen megszűnt.

Labdarúgás: – Funchalban a labdarúgás nyerte meg a legtöbb érdeklődőt és hívet. A sportág fénykorában a mieink a portugál szárazföld legjobbjai közé tudtak kerülni.

Mota de Vasconcelos újságíró 1945-ben megjelent Almanaque do Desportista Madeirense című műve szerint Harry Hinton 1865-ben, 18 évesen hozta Madeirára az első futball-labdát. Ez volt az első Portugáliában is, mivel a szárazföldön csak 1888-ban – 13 évvel Madeira után – történt hasonló. Ahhoz az eseményhez a három testvér, Eduardo, Frederico és Guilherme Pinto Basto neve fűződik. Az ismert bankárokat H. Hintonhoz hasonlóan a labdarúgás portugál szárazföldi meghonosítóiként tartják számon.

A madeirai gyáros és egykori sportoló a Camacha melletti Achada pályáján használta a labdát, amikor vele egykorú fiúkkal játszott. Hétvégéit ezen a településen, apja birtokán, a Quinta da Achadinhán (’kis fennsík birtoka’) töltötte.

A kezdeti labda azonban tönkrement, miközben tulajdonosának fiatal ismerősei összevissza rugdosták. Csak néhány évvel később került sor a szigeten az első, két szabályosan megszervezett csapat közötti labdarúgó-mérkőzésre, az egykori Dom Carlos téren, amelyet ma Almirante Reisnek neveznek. Az első mérkőzést 1894-ben vagy 1895-ben játszhatták, a népszerű angol sport madeirai meghonosításáról ismert két beszámoló szerint.

Az első beszámoló szerint – Harry A. Miles brit állampolgár tanúsága alapján, aki az Album das Bodas de Prata da A. F. F. összeállításakor már több mint 50 éve élt Madeirán – a sziget első labdarúgó-mérkőzését 1894-ben játszhatták. Az egyik csapatot a nálunk élő angolok alkották, ellenfelük pedig egy angol hajó legénységéből került ki. A hajó javításra három hétre a kikötőnkben horgonyzott le.

A második beszámoló a bomboteiro hajósok közösségének néhány idős tagjától származik. Ez a közösség szorosan kötődött a labdarúgás madeirai meghonosításához; a megkérdezettek a már említett egykori Dom Carlos tér közelében éltek. Szerintük az első mérkőzést a „Rhouma” nevű angol szabadidős jacht – amelyet ők „Lordnak” hívtak – legénységéből alakult két csapat játszotta, a hajó első madeirai útján. Megállapítást nyert, hogy ez 1895-ben történt.

A népszerű angol játék meghonosításáról ezek az idős hajósok azt mesélik, hogy az említett hajó második útján egy João Viveiros nevű fiatal tengerész, akit „O Chicago” néven ismertek, elérte, hogy a „Rhouma” legénysége induláskor neki ajándékozza a szórakozáshoz használt labdát. A hajó hosszú éveken át egymást követően felkereste Madeirát. João Viveiros más társaival összevissza előrerugdosta a labdát, közben pedig ide-oda szaladgáltak.

Érdekességként megjegyezzük, hogy amikor a labda kaucsukból készült belseje tönkrement, João Viveiros állati hólyaggal tömte ki, majd óránként tíz réisért (réis: régi portugál számolópénz; 1$000 = 1000 réis, 1:000$000 = egy conto = 1 000 000 réis) adta bérbe.

Egyre többen kaptak kedvet a játékhoz, amely próbálkozásról próbálkozásra fejlődött. Nagy lendületet 1908 és 1910 között vett, amikor tanulmányai után visszatért Madeirára a néhai sportoló, Humberto dos Passos Freitas. Elkötelezetten népszerűsítette a labdarúgást, és talán ő tett a legtöbbet a fellendítéséért.

A madeirai labdarúgás ekkor önálló életre kelt, és az előző részben már ismertetett szakaszába lépett. 1922-től egyre nagyobb hírnévre tett szert, míg 1926-ban elérte csúcspontját: a Clube Sport Marítimo megszerezte a Portugália bajnoka címet.

Az akkori vezetők kitartó erőfeszítéseinek köszönhetően – különösen dr. Alvaro dos Reis Gomesnek, a Portugál Labdarúgó-szövetség egykori titkárának és az A. F. F. ottani küldöttének – Madeira az 1922–23-as idénytől részt vett a labdarúgás akkori legrangosabb versenyében, a Portugál Bajnokságban. Évente egy képviselőjét küldte a portugál szárazföldre.

Ezen a versenyen, amelyet az 1938–39-es idénytől „Portugál Kupának” neveztek, Madeira 19 alkalommal képviseltette magát: a Clube Sport Marítimo 14-szer, a Clube Desportivo Nacional 3-szor, a Clube de Futebol União 2-szer indult. Végül az 1941–42-es idényben, amikor képviselőnkként a C. D. Nacional szerzett indulási jogot, Madeira a legutóbbi világháború okozta nehézségek miatt nem vehetett részt a versenyen.

Az A. F. F. megalakulása óta rendezett madeirai bajnokságok első, tiszteletbeli osztályában a Club Sport Marítimo 17-szer, a C. D. Nacional 6-szor, a C. F. União pedig 5-ször végzett az élen. Több neves portugál és külföldi klub is ellátogatott Madeirára. Csapataink igen szép eredményeket értek el ellenük: ezek hozzájárultak a madeirai labdarúgás külföldi hírnevéhez, ugyanakkor csábító ígéretek hatására sok kiváló játékosunk elhagyta szigetünket, és máshol keresett lehetőséget.

A portugál szárazföld számos vezető klubjának keretében játszottak madeirai labdarúgók. A portugál válogatottban is szerepeltek földijeink: José dos Ramos, Pinga, azaz Artur de Sousa, Carlos Pereira és António Teixeira (Camarão). Tartalékként behívták José Rodriguest (Jusa), Jesuíno Gaviãót, Pedro de Sousát, Vasco Nunest és Rogério de Sousát is. Közülük Artur de Sousa, aki 21 alkalommal szerepelt nemzetközi mérkőzésen a válogatottban, Portugáliában és külföldön egyaránt nagy hírnévre tett szert. Az utóbbi idők legkiemelkedőbb portugál játékosának tartották. Ezért Cândido de Oliveira, az egykori szövetségi kapitány és ismert sportújságíró a lisszaboni A Bola című lapban megjelent cikkében ezt a madeirai „ászt” a szárazföld egy korábbi kiválóságával, Artur José Pereirával állította párhuzamba, hogy összevesse, melyikük volt a legjobb portugál játékos. A cikkre a madeirai újságíró, Noé Pestana ugyanott válaszolt. Számos tekintélyes véleményre támaszkodva kétségbe vonta, hogy Pinga lett volna a legjobb madeirai játékos. Összehasonlításul a múltból Moisés de Sousát, José Rodriguest (Jusa), António Alvest, Manuel Ramost (Janota), José dos Ramost (José Pequeno) és Pedro de Sousát idézte fel, végül ez utóbbi mellett döntött.

Madeirai játékosokat nemcsak a portugál szárazföld legjobb klubjai foglalkoztattak, hanem az Azori-szigetek és Afrika egyes klubjai is. Különösen Lourenço Marques említendő, ahol egy időben szinte a teljes madeirai válogatott együtt játszott.

Több madeirai klub is elutazott a Kanári-szigetekre és az Azori-szigetekre, köztük a Club Sport Marítimo, a C. D. Nacional, a C. S. Madeira, az Império F. Clube, az União F. Club, a G. S. Automobilista és a Sporting Club da Madeira.

Jelenleg a Funchali Labdarúgó-szövetséghez a következő klubok tartoznak. Tiszteletbeli osztály: Clube Sport Marítimo, Clube Desportivo Nacional, Clube de Futebol União és Sporting Club da Madeira. Feljutási osztály: Club Desportivo Barreirense, Clube de Futebol Andorinha, Club de Futebol Carvalheira, Clube de Futebol São João, Clube de Futebol Palmeira, Clube de Futebol Pátria és Grupo Desportivo da Segurança.

A játékosok folyamatos távozása és a sportpályák hiánya miatt a madeirai labdarúgás az utóbbi években hanyatlásnak indult; jelenleg válságot okoz a kiváló játékosok hiánya.

Mindazonáltal a játékosátigazolásoknak a 32 946. számú törvényerejű rendeletben kimondott tilalma, valamint a Clube Sport Marítimo által létrehozott gyermek-labdarúgóiskolák alapján bízhatunk abban, hogy legkedveltebb sportágunk a közeljövőben ismét elfoglalja a portugál labdarúgás élvonalában azt a helyet, amely ragyogó hagyományai alapján megilleti.

Vízi sportok: – A rendelkezésünkre álló adatok hiányossága miatt egyelőre nehéz pontos dátumot vagy kiindulópontot meghatároznunk a madeirai vízi sportok történetének felidézéséhez.

Madeira szigetének partvidéke minden irányban nyitott az általában nyugodt tenger felé, így ideális hely minden vízi sporthoz. Hogy az öbölben mégis kevesen vitorláznak vagy eveznek, illetve úsznak vagy vízilabdáznak, azt csak a lakosok tétlensége vagy tunyasága magyarázhatja – ez talán az éghajlat következménye.

Feltételezhető, hogy 1910 előtt is rendeztek vízi versenyeket, nemcsak az öblünkben kikötött hajók legénységei közötti evezősviadalokat. Hiszen, mint sejthető, a sziget parti strandjain mindig úsztak, legalábbis nyaranta. Az első év azonban, amelyből versenyjellegű rendezvényekről tudunk, az előbb említett 1910. Az áttekinthetőség kedvéért a továbbiakban a főbb tényeket foglaljuk össze.

1913. október 4-én és 12-én, a Portugál Köztársaság kikiáltásának 3. évfordulójára az Athenista című újság több vízi sportünnepet rendezett. Ezeken kitűnt João Tiago de Castro, aki akkoriban jó képességű úszó volt.

1917-ben Ribeira Brava vikomtjának, a lelkes sportembernek a kezdeményezésére megalakult a Club Naval Madeirense. Ezzel élénk időszak kezdődött: versenyeket tartottak pompás evezős csónakokkal, vitorlásversenyeket kecses „monotype” hajókkal, valamint nagyszabású vízi sportünnepeket. Számos madeirai sportoló kitűnt ezeken, köztük Travassos Lopes, Humberto dos Passos Freitas, José Florencio de Abreu, Afonso Coelho, Américo Patrício, Manuel Perestrelo, dr. João Miguel Rodrigues és mások.

Azóta szinte minden évben rendeztek vízi sportünnepeket a Molhe da Pontinha hullámtörő gátnál, csaknem mindig jótékony céllal. A különféle versenyszámok között úszóversenyek, zsírozott rúd megmászása, kacsafogás, magasból – a horgonyzó hajók árbócáról vagy a sziklaszigetről – végzett fejesugrások stb. és vízilabda-mérkőzések szerepeltek. Ez utóbbiakat António Costa és Vasco Figueira különösen lelkesen szervezte.

1922-ben megalakult a Liga Madeirense de Desportos Náuticos. Egy ideig évente úszóversenyeket és madeirai vízilabda-bajnokságot rendezett; e sportág első bajnoka a később megszűnt Império Futebol Club lett.

A liga kezdeményezésére 1924 szeptemberében a portugál szárazföld legjobb úszóiból álló csapat érkezett Madeirára.

A Liga Madeirense de Desportos Náuticos tevékenysége 1930-ban megszűnt. Ettől kezdve hivatalos úszó- és vízilabda-versenyeket sem rendeztek; e sportokat csupán egy-egy magánkezdeményezésű rendezvényen űzték a Lido uszodában vagy a Campo Almirante Reis strandjának fürdőhelyein.

1940-ben megalakult az Associação de Natação do Funchal, és azóta évente megrendezik a kerületi úszóbajnokságokat. Ezek az utóbbi években csekély érdeklődést váltottak ki, mivel hiányzik a sportág nagy központokban szokásos gyakorlásának legfontosabb feltétele: egy uszoda vagy vízisport-stadion.

Atlétika: – Bár Madeirán már 1899-ben is rendeztek atlétikai versenyeket az Excelsior Madeira Cricket Club kezdeményezésére tartott sportünnepen, a sportág művelése szinte csak újságok vagy klubok által szervezett alkalmi versenyekre, illetve a katonai egységeink zászlóesküjén szokásos versenyszámokra korlátozódott.

A klubok részvételével szervezett alkalmi versenyek közül a legjelentősebbek az 1911-ben és 1927-ben megtartott Funchal–Câmara de Lobos–Funchal maratoni futóversenyek voltak. Az elsőt Manuel Perestrelo, a másodikat Alberto Malho nyerte.

1927-ben megalakult a Liga Madeirense de Sports Atléticos, de legfeljebb két-három évig működött.

Tenisz: – A tenisz a madeirai elit sportolóinak kedvence – mint egyébként szinte mindenütt –, és annyira meghonosodott, hogy számtalan jómódú külföldi és madeirai család quintáján megfelelő pálya található a játékhoz.

Egyelőre nem könnyű pontosan megállapítani, mióta űzik nálunk ezt a nagyszerű sportot, hiszen már hosszú évek óta játsszák.

A krónikák szerint amikor 1901-ben őfelségeik, I. Károly király és Amália királyné Madeirára látogattak, a Quinta do Palheirón több teniszmeccset játszottak. A mérkőzéseken a király is részt vett, aki nagy sportember volt.

A legrégebbi időktől napjainkig sok tenisztornát rendeztek nálunk, amelyeken a legértékesebb és legpompásabb trófeákért folyt a küzdelem.

A világ legjobb teniszezői is megfordultak Madeirán, főként turistaként. Sok napot töltöttek itt, legjobb szállodáink vendégeként, szinte mindig a téli idényben, és legjobb teniszezőinkkel együtt különféle nemzetközi tornákon és bajnokságokon vettek részt.

Mivel oly sok kiváló versenyző tűnt fel nálunk ebben a szép sportban, e rövid áttekintésben eltekintünk a személyek név szerinti említésétől.

Egyéb sportok: – A fent említetteken kívül sok más sportot is űztek Madeirán, kisebb-nagyobb mértékben. Közülük a következőket említjük:

Vívás és lövészet: – Ha nem is a néhai Ribeira Brava vikomtja honosította meg őket Madeirán – ő maga kedvvel, odaadással és elismert ügyességgel űzte a minden fegyvernemre kiterjedő vívást –, a különféle sportoknak ez a fájó emlékű pártfogója az egyik leglelkesebb előmozdítójuk volt. Értékes munkatársra talált a portugál szárazföldről érkezett Carlos Nellis személyében.

Carlos Nellis több fegyvernemben vezetett oktatást; ekkor számos tornát rendeztek, amelyeken szokatlanul nagy érdeklődés mellett versenyeztek.

Tanítványai közül Jorge Gordon, Sotto Mayor, Humberto dos Passos Freitas, João de Oliveira Faria, Antonio Vieira de Castro és Fernando Figueiredo emelkedett ki. Carlos Nellis tanítványai között megrendezte a „Sebastião de Herédia” kupát (1920), amelyet Raul Cohen kapitány két egymást követő évben nyert meg, valamint a „Conde de Boussies” kupát (1920–1926). Ez utóbbit az első évben Raul Cohen nyerte meg; a második helyen, szintén trófeát szerezve, Antonio Vieira de Castro és Hermos úr végzett. Fernando de Figueiredo is kiváló vívóvá vált: három egymást követő évben megnyerte a „Herédia” kupát, így az a birtokába került. A róla elnevezett kupa is az övé.

Egy másik kiváló madeirai vívó Alberto Jardim volt. Ő szerezte meg a „Conde de Bousies” kupát, miután szoros küzdelemben legyőzte Fernando de Figueiredót. E sport iránt más madeiraiak is érdeklődtek: Rui de Faria, Eduardo de Ascensão Velosa, José Ferreira Duarte Soares, Manuel Bianchi és Jorge Caldeira.

Ribeira Brava mezővárosában (vila), az említett vikomt életében, több ünnepséget rendeztek. Ezeken a korabeli társaság színe-java vett részt, és a vívásnak meg a lövészetnek is jelentős szerep jutott.

Asztalitenisz: – Ezt a sportot, amelyet sokan pingpong néven ismernek, Madeirán korábban kezdték űzni, mint Lisszabonban.

Ezt az érdekes sportot a már elhunyt Arnaldo Azevedo Ramos honosította meg itt 1917-ben. A játék első időszakában lelkes társai Antonio Coutinho, António Mendes és João Crisóstomo Luis voltak.

Az asztalitenisz fejlődött, híveinek és játékosainak száma nőtt. 1920 és 1925 között vidékünk valamennyi sportegyesülete rendelkezett a játékhoz megfelelő felszereléssel, és ekkortájt több klubközi tornát is rendeztek.

1936-ban megalakult a Madeirai Pingpongszövetség (Associação de Ping-Pong da Madeira); ez idő tájt fejlődött a legnagyobb mértékben ez a sportág.

A szövetség azonban rövid életű volt: hamarosan megszűnt, és a sportág ma teljesen nélkülözi a hivatalos támogatást.

Autózás: – Az első gépkocsi 1903. december 30-án érkezett Madeirára, Harvey Foster úr részére. Tulajdonosa a következő évben, Angliába visszatérve, magával vitte.

1907-ben újabb gépkocsi érkezett Madeirára az akkor megalakult Empresa Madeirense de Automóveis számára. Vele együtt jött a portugál szárazföldről egy Francisco Franco nevű sofőr, aki egy ideig szigetünkön maradt. A kocsi kilenc nappal érkezése után balesetet szenvedett a Caminho do Aciolin; valamennyi utasa megsérült.

Az első madeirai, aki gépjárművet vezetett, João Rodrigues (Morgado) volt: 1908. február 11-én „sofőrvizsgát” tett.

Szigetünkön az autózás fejlődésével kiváló versenyzők tűntek fel. Több alkalommal rendeztek ügyességi versenyeket és más megmérettetéseket, köztük 1935-ben az I. Barreiros-hegyi felfutót. Ezt a Portugál Autóklub (Automóvel Club de Portugal) szervezte, és a szárazföld legjobb amatőrjei közül is részt vettek rajta néhányan.

Kerékpározás: – Bár Madeirán az elmúlt tíz-tizenöt évben teljesen eltűnt a kerékpár használata, a 19. század végén és a 20. század elején nagyon sokan űzték nálunk ezt a sportot.

Az első madeirai kerékpárversenyre 1899-ben került sor, a már említett The Madeira Cricket Club sportünnepélyén. A műsorban egy tréfás szám is szerepelt (100 m hátrafelé): R. Figueira az 1., C. Gomes a 2. helyen végzett.

1908-ban és 1911-ben több Funchal–Câmara de Lobos közötti kerékpárversenyt és néhány városi, zárt pályás futamot rendeztek. Emellett évente felvonulásokat tartottak a farsangi mulatságok részeként, és több sportünnepélyt is szerveztek a Campo Almirante Reisen.

Ezután a kerékpározás teljesen eltűnt: éveken át egyetlen hétköznapi kerékpárt sem lehetett látni a város utcáin. Lassan azonban újra megjelent. 1938-ban a Comércio do Funchal hetilap kezdeményezésére – amelyet akkor Luís Quental vezetett – megrendezték az I. városi körversenyt. A verseny hatalmas lelkesedést váltott ki, és Júlio Virissimo nyerte meg.

Azóta több más versenyt is rendeztek, kisebb-nagyobb lelkesedés mellett; közülük a Funchal–Câmara de Lobos–Funchal futam volt a legjelentősebb.

Kosárlabda és röplabda: – E két sportágnak is vannak hívei nálunk. 1935-ben megalakult a Funchali Kosárlabda-szövetség (Associação de Basket-Ball do Funchal), 1945-ben pedig a Röplabdaszövetség (Associação de Volley-Ball).

Az előbbi mintegy négy évig működött; a kosárlabda az utóbbi években mindenféle hivatalos szervezeti háttér nélkül maradt.