Tél Funchalban

A város téli évszakáról dr. F. A. Barral a Noticia sobre o clima do Funchal című, méltán nagyra becsült művében igen érdekes leírást ad. Ezt itt is közöljük, noha az Éghajlat című szócikkben már foglalkoztunk a témával:

“

„Funchal éghajlatában van egy melegebb és egy hidegebb évszak. Előfordul eső, zivatar, olykor erős szél, vihar, árvíz és leste (Afrikából fújó forró, száraz keleti szél). Mindez nem minden évben ugyanabban az időszakban vagy évszakban jelentkezik, és nem is tart mindig ugyanannyi ideig. Ez jelentős változásokat okoz, és megtöri a feltételezett egyformaságot és egyhangúságot. Heberden szerint 1749 és 1750 rendkívül száraz év volt. 1826-ban jóval több eső esett, mint más években. 1834–1835-ben a szokásosnál több esős nap volt, de arányosan nem hullott több csapadék: az eső finomabb szemű és kitartóbb volt, mint az északi országokban. 1803-ban és 1842-ben súlyos árvizek pusztítottak.

Némely években a nyár melegebb: 1852 szeptemberében az árnyékban mért hőmérséklet 83°-ig emelkedett a Fahrenheit-skálán, egyes helyeken pedig 85°-ig; ez ritkán fordul elő. Szinte minden télen vannak napok, amikor a hegyvidéken hó esik, és némi hideg is érezhető. Az 1851–1852-es télen nem esett hó, az 1852–1853-as télen viszont több hullott, mint sok korábbi télen. Hideg volt, és a hőmérő néhány éjszaka 50° alá süllyedt, egyszer pedig 45°-ot is mutatott; ez szintén ritka.

Igaz, hogy ott az évszakok között nincsenek olyan nagy különbségek és feltűnő ellentétek, mint a magasabb szélességi fokokon, ahol ezek egészen eltérő arculatot adnak a tájnak. Madeira, pontosabban Madeira déli része, ahol Funchal fekszik, mindig olyan, mint egy kert. Sem a téli hideg, sem a nyári hőség nem hervasztja el és nem szárítja ki dús növényzetét. Az évszakoknak nevezett időszakokban mégis történik valami, ami jól megkülönbözteti őket: ezek a jelenségek kevésbé kifejezettek, mint más vidékeken, de a helybeliek könnyen érzékelik őket. Funchal tele akár London nyara is lehetne, az ott élők azonban érzik a különbséget a két évszak között. Az alacsonyabb hőmérséklet, a hidegebb éjszakák, a nagyobb páratartalom és a gyakoribb eső mind a tél ismertetőjegyei számukra, még ha a frissen érkezett angolnak ez az évszak a saját nyarára, a portugál szárazföldről érkezőnek pedig az őszére emlékeztet is.

Funchalban a tél szép évszak. Nappal kellemes a hőmérséklet, az ég többnyire derült vagy csak kissé felhős. A szél és az eső mérsékelt, s az időjárás úgy alakul, hogy napközben mindig adódnak olyan időszakok, amikor mindenki, még a betegek is, kellemetlenség nélkül kimehetnek; az utcák könnyen felszáradnak. Télen mutatkozik meg igazán e vidék éghajlatának kiválósága, különösen, ha más, jól ismert és kedvelt éghajlatokkal vetjük össze. Úgy véljük, ez az évszak biztosítja a sziget éghajlatának nagy fölényét azokkal szemben, amelyek nyáron inkább vetekedhetnek Madeirával az elsőségért. Ha néha hideget érezni, az hajnalban vagy éjszaka, a szabadban fordul elő, olyan órákban, amikor a betegeknek amúgy sem tanácsos sétálniuk. Még az egyes években különösen hidegnek tartott napokon is sok olyan óra van, amikor kellemes a hőmérséklet, és a betegek kimehetnek. Funchalban vannak olyan lakóházak, amelyek fekvésük vagy építési módjuk miatt ezen a néhány hideg napon a kívánatosnál és a megfelelőnél hűvösebbek. Ilyenkor kellemes, ha néhány órára kis tüzet gyújtanak a kandallóban, főként este és különösen az északi vidékekről érkezettek számára. A tűznek az az előnye is megvan, hogy csökkenti és eloszlatja a télen egyes házakban jelentkező nedvességet. Ebben az évszakban időnként kevésbé nedves, hűvös északkeleti szél fúj, amely némi hasznos élénkséget és erőt ad az embereknek.

A télből a tavaszba való átmenet rendszerint észrevétlen, mintha ugyanaz az évszak folytatódna. Márciusban azonban néha napokig tartó heves esők érkeznek nyugati irányból fújó széllel. A tavasz május végéig rendkívül kellemes, a hőmérséklet továbbra is igen mérsékelt. Általában csak júliusban határozza el bizonyos számú beteg, főként angolok, hogy elhagyja a szigetet és visszatér Angliába; korábban az éghajlatváltás igen szokatlan és káros lehet.»