Kanári-szigetek

Eltérnek a vélemények a Kanári-szigetek felfedezéséről: egyes szerzők szerint háromszor fedezték fel a szigeteket, utoljára a 14. század végén vagy a 15. század elején. António Cordeiro atya a „Szigettörténet” (Historia Insulana) című művében azt írja, hogy a szigeteket „harmadszor 1417-ben fedezték fel királyaik, a Betencorok; Madeira szigetét pedig 1420-ban fedezték fel és népesítették be. Híre hamar elterjedt, és ez végül arra indította a Kanári-szigetek fent említett második királyát, hogy azt a négy szigetet, amelyen uralkodott, eladja a mi portugál és fenséges infánsunknak, Tengerész Henriknek... Valóban el is adta őket bizonyos madeirai birtokokért, amelyeket az infáns adott neki. A Kanári-szigetek említett királya oda – és a közelébe – költözött; ekkorra már nem uralkodott, Madeirán maradt, és a Betencorok leszármazottai még ma is ott élnek...”.

Már jelentős szakirodalom foglalkozik a szigetcsoport felfedezésével, kezdeti benépesítésével, a portugálok által a birtoklására formált jogigénnyel, valamint az emiatt Portugália és Kasztília között támadt vitákkal.

A közlekedési nehézségek ellenére a 17. és a 18. században viszonylag gyakoriak voltak a kapcsolatok a szomszédos Kanári-szigetek és Madeira között.