Atlantisz (sziget)

Platón, az ókor híres görög filozófusa szerint Atlantisz Héraklész oszlopain innen feküdt, nagyobb volt Afrikánál és Ázsiánál együttvéve, és a földkerekséget megrázó hatalmas kataklizma következtében egyetlen nap és éjszaka alatt eltűnt.

Platón elbeszélését sokáig puszta mesének tartották. Ma azonban, amikor a tudomány a földkerekség legeldugottabb vidékeit is igyekszik megismerni, azt mondhatjuk: bár Atlantisz létezése még nem nyert bizonyítást, lehetetlennek sem tekinthető.

Termier úr a Monacói Oceanográfiai Intézet Értesítőjének 256. számában arról számol be, hogy 1898 nyarán elszakadt a Brest és a Cod-fok (Cabo Cod) között húzódó távírókábel. Amikor a kiemelésével megbízottak megpróbálták felhozni a tengerfenékről, észrevették, hogy gyakran hegyes, éles peremű sziklákba akad; a horgok néhány töredéket is felszínre hoztak belőlük. A begyűjtött töredékek vizsgálata kimutatta, hogy a bazaltokéval megegyező kémiai összetételű, trachilitnek nevezett üveges lávához tartoznak. Abban az állapotban, amelyben rájuk találtak, ez a láva csak légköri nyomáson szilárdulhatott meg.

Az említett sziklákat háromezer méter mélységben, az Azori-szigetektől kilencszáz kilométerre északra találták. Termier úr ebből arra következtetett, hogy a Földnek ezen a vidékén egykor szárazföldnek kellett léteznie, amely később a tenger alá süllyedt. Ennek része lehetett az említett szigetcsoport is, amely, mint tudjuk, az atlanti vulkáni övezetben fekszik. A láva kiömlése és a szárazföld elsüllyedése között rövid idő telhetett el, különben a légköri erózió kiegyenlítette és elsimította volna a sziklák felszínét.

Eduardo Forbes professzor szerint az Atlanti-óceán valamennyi szigete a földtörténeti közelmúltban Európához vagy Afrikához kapcsolódhatott. Unger és dr. Oswald Heer számára Atlantisz létezésének feltételezése egyáltalán nem volt rendkívüli: úgy vélték, csak ez adhat kielégítő magyarázatot azokra a hasonlóságokra, amelyeket a természettudósok a szigetek és a közeli kontinensek élővilága között figyeltek meg.

Darwin jelentős munkái azonban bebizonyították, hogy nemcsak számos növény magját, hanem bizonyos állatfajokat is nagy távolságra juttathatnak el a szelek, a madarak, sőt a tengeri áramlatok is. Ezért úgy véljük, nincs szükség az említett feltevésekre az Atlanti-óceán szigetcsoportjainak változatos növény- és állatvilágát magyarázni.

Platón Atlantisza némileg különbözni látszik a természettudósok elképzelte Atlantisztól. De akár szigetnek tekintjük ezt a valóságos vagy mesebeli vidéket, akár a mai kontinensek meghosszabbításának, az bizonyosnak látszik, hogy Madeirának és a közeli szigeteknek semmi közük hozzá. E szigetek földtani szerkezete, a körülöttük húzódó tenger nagy mélysége és az a tény, hogy mindegyikről hiányoznak a közeli kontinenseken nagy számban élő kis termetű négylábúak, arra engednek következtetni bennünket, hogy szigetcsoportunk önállóan keletkezett, nem pedig ma már víz alá került hatalmas szárazföldek maradványa.

Amit Madeiráról mondunk, talán a szomszédos szigetcsoportokra is érvényes, jóllehet Termier úr más véleményt fogalmazott meg az Azori-szigetek eredetéről. Ez a geológus azt állítja, hogy ahhoz, hogy joggal kijelenthessük: a Kanári-szigetek egy elsüllyedt kontinens töredékei, bizonyos helyszíni megfigyelésekre volna szükség, amelyeket mindmáig nem végeztek el.

Szerény véleményünk szerint egyes geológusoknak az a feltevése, hogy az Atlanti-óceán szigetcsoportjai a földtörténeti közelmúltban Európával, Afrikával és talán Amerikával is összeköttetésben álltak, nem egyeztethető össze azzal, amit ezekről a szigetcsoportokról tudunk. Ettől még joggal hihetjük, hogy e tenger egykor roppant kiterjedésű szárazföldeket mosott, amelyek pusztulások és kataklizmák korában süllyedtek el; e korszak kezdetét és időtartamát nem lehet pontosan meghatározni.