Tudományos expedíciók

A Madeirára érkezett számos tudományos expedíció közül – amelyek részben útjukhoz szükséges készleteket szereztek be, részben a szigeten végeztek kutatásokat – az alábbiak a legfontosabbak és legismertebbek:

1755. Bory ebben az évben a Cometa fedélzetén érkezett Madeirára, és megfigyeléseket végzett a mágneses tű eltéréséről. 1764. Július 13-án befutott Funchal kikötőjébe a Delphim és a Tamar. A hajók João Byron kommodor expedícióját szállították, amely a Jóreménység foka és a Magellán-szoros között kívánt új földeket felfedezni. Az expedíció csupán készleteket vett fel. 1766. Szeptember 7-én horgonyzott le Funchal kikötőjében a Delphim, a Swallow és a Príncipe Frederico. A Samuel Wallis kapitány vezette expedíción tisztként részt vett Filipe Carteret, Byron egykori útitársa is. Az expedíció csak az addig elfogyasztott készleteit pótolta. 1768. Szeptember 13-án érkezett Madeirára a híres angol tengerész, James Cook vezette tudományos expedíció, amely Tahiti szigetére tartott, hogy megfigyelje a Vénusz átvonulását a Nap korongja előtt. Az expedíció tagja volt José Bancks és dr. Daniel Solander természettudós, valamint Carlos Green csillagász. A két természettudós több tudományos vizsgálatot is végzett a szigeten. Az expedíciót szállító Endeavour szeptember 19-én hagyta el Funchal kikötőjét. 1772. Cook kapitány második déltengeri útján, július 19-én érintette Madeirát a Resolução fedélzetén. Az expedícióban részt vevő természettudósok, Johann Reinhold Forster és fia, Georg Forster botanikai megfigyeléseket végeztek itt. 1785. A João Francisco Galaup de La Pérouse vezette tudományos expedíció augusztus 13-án érkezett Funchalba a Bussola és az Astrolabio fedélzetén, majd három nappal később továbbindult a Kanári-szigetekre. Részt vett benne Monneron mérnök, Bernizet geográfus, Rollin sebész, Lepaute-Dagelet csillagász, Lamonon fizikus, Collignon botanikus és a kiváló Monge. Utóbbit nem érte útitársai szerencsétlen végzete, mert 1785. augusztus 29-én Tenerifén partra szállt. 1792. A kiváló orientalista, John Barrow ebben az évben, Kokinkínába tartó útján látogatott Madeirára. 1816. A James Kingston Tuckey kapitány vezette angol tudományos expedíció március 31-én Madeira közelében haladt el. A víz felszínén alvó teknősök (Testudo caretta) nagy számával találkoztak. 1838. Szeptember 16-án kis amerikai hajóraj érkezett Funchalba Carlos Wilkes hadnagy parancsnoksága alatt. A hajóraj a Purpoise-ból, a Vincennes és Peacock szlúpokból, valamint a Sea-Gull és Flying-Fish szkúnerekből állt. A hajókon utazó tudósok megmérték a Pico Ruivo (’vöröses csúcs’) magasságát, és geológiai megfigyeléseket végeztek. Szeptember 25-én indultak tovább Madeiráról. 1839. Az Erebus és a Terror angol hajók James Clark Ross és Francisco Roland Crozier parancsnoksága alatt októberben keresték fel Madeirát. Tisztjeik megmérték a Pico Ruivo magasságát, és mágneses megfigyeléseket végeztek a Zöld-foki-szigeteken, Szent Ilonán és a Jóreménység fokán, mielőtt továbbindultak volna az antarktiszi térségekbe és más, általuk felkutatott vidékekre. 1857. Júniusban Madeirán járt a Bernhard von Wüllerstorf-Urbair kommodor parancsnoksága alatt álló osztrák Novara fregatt, amely világ körüli utat tett. Az expedíció tudósai megmérték a Pico Ruivo magasságát, és számos tájékoztatást kaptak dr. António da Luz Pita orvostól, António Pedro de Azevedo őrnagy hadmérnöktől, João Maria Moniz botanikustól és Carlos Bianchi osztrák konzultól. 1883. A Madeira körüli vizeken járt a Talisman fedélzetén az Alphonse Milne-Edwards vezette francia tudományos expedíció, amelynek feladata atlanti-óceáni oceanográfiai kutatások végzése volt. Milne-Edwards szerint ebben az óceánban Afrika partjaival párhuzamosan hatalmas vulkáni hegylánc húzódik. Lehetséges, hogy ennek ma csupán a Zöld-foki-szigetek, a Kanári-szigetek, Madeira és az Azori-szigetek a víz fölé emelkedő részei (lásd: Atlantisz). 1897. Szeptember 12-én Ostendéből Funchal kikötőjébe érkezett a Belgica vitorlás, fedélzetén az Adrien Gerlache korvettkapitány vezette belga tudományos expedícióval, amely az antarktiszi térségekbe tartott. Az expedíció tagjai ellátogattak Curral das Freirasba (’apácák karámja’). Köztük volt Danco hadnagy, akire a mágneses megfigyeléseket bízták, dr. Artoski, aki a meteorológiával és az oceanográfiával foglalkozott, valamint dr. Emil Racoviță, akinek feladata a botanikai és zoológiai kutatás volt.

1901. Augusztus 15-én és 16-án a funchali kikötőhelyen horgonyzott a Discovery nevű angol gőzhajó, amely Robert Scott vezetésével az antarktiszi térség felfedezésére indult. Mint ismeretes, Scottot az ott végzett tanulmányok és kutatások egy részében Wilson és Shackleton segítette.

Ugyanebben az évben, augusztus 30-án a dr. Erich von Drygalski vezette német antarktiszi expedíció a Gauss gőzhajó fedélzetén Porto Santo (’szent kikötő’) látótávolságában haladt el. Az expedíció jelentésében, amelynek egy részét a Boletim da Sociedade de Geografia de Lisboa közölte, ez olvasható: „Augusztus 31-én, amikor Madeira lassan eltűnt szemünk elől, Funchal fölött pompás tűzijáték ragyogott fel; azt gondoltuk, hogy a déli-sarki expedíció angol hajója, a Discovery tiszteletére rendezték, amely aznap kötött ki ott.” Érdekesnek találjuk ezt a feltevést, annál is inkább, mert a Discovery, mint említettük, nem augusztus 1-jén, hanem a fent megadott időpontban járt itt.

1902. Júliusban a funchali kikötőhelyen tartózkodott a Colbeck kapitány parancsnoksága alatt álló Morning. A hajó, amelynek fedélzetén dr. Wilson is utazott, az antarktiszi térségbe tartott, hogy segítséget nyújtson a Robert F. Scott vezette Discoverynek.

1903. Szeptember 10-én Brestből a funchali kikötőhelyre érkezett a Le Français gőzhajó. Fedélzetén utazott a híres francia hajós, Jean-Baptiste Charcot, aki az előtte említettekhez hasonlóan az antarktiszi térség felfedezésére készült. Charcot 1905-ig maradt ott; az expedíció tagjainak természetrajzi kutatási eredményeit szakértők tették közzé L. Joubin irányításával.

1908. Szeptember 12-én Jean-Baptiste Charcot felfedező a Pourquoi Pas fedélzetén, az antarktiszi térség felé tartva másodszor járt Madeirán.

1910. Június 23-án a funchali kikötőhelyen horgonyt vetett a Terra Nova, amely a Robert Scott vezetésével az antarktiszi térség felfedezésére induló második expedíciót szállította. A felfedező, aki évekkel korábban már járt Madeirán, ekkor nem volt a hajón: csak később szállt fel rá. A sarki hajózáshoz szükséges legjobb műszerekkel és felszereléssel ellátott Terra Nova június 26-án hagyta el a funchali kikötőhelyet.

Ugyanebben az évben, szeptember 6-án a norvég Fram horgonyzott le a funchali kikötőhelyen, hogy átvegye a német Hans Hoermann gőzhajóval érkezett különféle árucikkeket. Az Amundsen kapitány vezetésével az antarktiszi térségbe tartó Fram szeptember 10-én hagyta el kikötőhelyünket. 1911. Az Albert monacói herceg által a Hirondelle II fedélzetén végzett tudományos kutatóút során dr. Luiz Gain néhány tengerialga-mintát gyűjtött a szigetcsoport partjainál. Albert herceg 1901-ben, 1904-ben, 1912-ben és más években is járt a szigetcsoport vizein, a Hirondelle vagy a Princesa Alice fedélzetén. Egyik útján a Deserta Grandét (’nagy kopár sziget’) is felkereste; erről La Carrière d’un navigateur című könyvében írt.

1914. Június 27-én a funchali kikötőhelyre érkezett az Armaner-Hansen vitorlás hajó, amelynek fedélzetén a kiváló norvég tudós, Fridtjof Nansen mélységméréseket és különféle oceanográfiai vizsgálatokat végzett az Atlanti-óceánon. A kis hajó június 28-án az Azori-szigetek felé indult Madeiráról.

Ugyanebben az évben Madeirán járt az angol Endurance kutatóhajó Worsley kapitány parancsnoksága alatt. A Déli-sark felé tartott, és a tervek szerint Buenos Airesben vette volna fedélzetére az ismert tudóst, Ernest Shackletont. Az Endurance augusztus 21-én érkezett és 25-én távozott. Augusztus 24-én a Kopár-szigeteken (Desertas) járt, ahol az expedíció tudósai és a madeirai természetkutató, Adolfo César de Noronha úr különféle tudományos vizsgálatokat végeztek.

1920. Április 6-án a funchali kikötőhelyre futott be a dán Dana jacht, hogy fedélzetére vegye a biológiai és halakkal kapcsolatos kutatásairól jól ismert dr. Johannes Schmidtet, aki előző nap az Almanzora fedélzetén érkezett Madeirára. A Dana 7-én Tenerife felé indult, az óceán tudományos kutatásához szükséges műszerekkel és felszereléssel.

1921. Október 16-án a funchali kikötőhelyre érkezett a Dana és a Quest jacht. Az utóbbi a Shackleton vezette új angol expedíciót szállította a Déli-sark felé; az előbbi fedélzetén dr. Johannes Schmidt, a koppenhágai „Carlesberg Laboratórium” igazgatója utazott, aki az Egyenlítőtől északra az óceán biológiáját és fizikáját kívánta tanulmányozni.

A Dana tudományos munkatársai 15-én Porto Santótól északra oceanográfiai kutatásokat végeztek, 18-án pedig felkeresték a Deserta Grandét. A Quest munkatársai Funchaltól délre, a tengerben mintegy 1500 méteres mélységben hőmérsékleti méréseket végeztek, ott, ahol a nálunk honos fekete kardhal (espada preta, Aphanopus carbo) él.

A Dana 18-án este, a Quest pedig 19-én délután fél kettőkor hagyta el kikötőhelyünket.

A dán expedíció tudósait a Desertára tett útjukon a madeirai természetkutató, Adolfo de Noronha kísérte. A Quest munkatársai ennek a honfitársunknak a kérésére végezték el a már említett hőmérsékleti méréseket.

1922. Június 6-án Funchalban járt a norvég Harmaner Hansen, amely a Bergeni Egyetem által szervezett tudományos expedíciót szállította. Tagjai között volt H. Hansen és Damas professzor; az expedíció oceanográfiai kutatásokat tervezett.

1923. Május 17-én Funchalba érkezett a La Tanche nevű kis francia gőzhajó, amely a halászati tudományos és műszaki szolgálathoz tartozott. Fedélzetén utazott Gerard Belloc tudós, a la rochelle-i Lafaille Múzeum munkatársa, aki a tonhalat és halászatát kívánta vizsgálni. Néhány napig maradt itt.

1924. Február végén Funchalba érkezett James Hornell angol zoológus, az indiai Madrász halászati szolgálatának korábbi igazgatója, aki több néprajzi kutatást végzett. Május 1-jén a St. George fedélzetén hagyta el Madeirát; a hajó tudományos expedíciót szállított, amely innen Trinidad és Panama felé indult.