Meneses (Carlos Azevedo de)

A tudományok dicső évkönyveiben nem szerepel sok olyan ember neve, akinek a „Tenger gyöngyének” nevezett sziget volt a bölcsője. Az Azori-szigetek számos szülötte kiemelkedett az emberi tudás minden ágában; Madeira viszont nem tudott mindig lépést tartani szigeti testvéreivel a szellem legmagasabb rendű megnyilvánulásainak művelésében.

Ezzel nem azt állítjuk, hogy szülőföldünk ne adott volna a tudománynak, az irodalomnak és a művészeteknek olyan kiváló művelőket, akik méltán érdemlik meg az emlékezést, és akikről magunk is oly sokszor írtunk a legnagyobb csodálattal és megbecsüléssel.

Most ismét ezt tesszük: az igazságosság megérdemelt gesztusaként, valamint őszinte és hálás elismeréssel emlékezünk meg kiváló és odaadó társunkról, aki velünk dolgozott az Elucidário Madeirense több mint ezer oldalának elkészítésén. A mű tudományos részéhez írt szövegek szinte teljes egészében Carlos Azevedo de Meneses tollából származnak. Hangsúlyoznunk kell, hogy a kötet lapjain elszórtan található legértékesebb és legmagasabb színvonalú szócikkek szerzője ő.

Carlos de Meneses régi, előkelő madeirai családokból származott, és 1863. augusztus 26-án született Funchalban. Apja a nagy tudású orvos, dr. Antero Drumond de Meneses, anyja Dona Elisa Azevedo de Meneses volt. Apai nagyapja a jeles madeirai Servulo Drumund de Meneses (1-381), anyai nagyapja António Pedro de Azevedo tábornok és mérnök (1-113), nagybátyja pedig a kiváló író és drámaíró, Maximiliano de Azevedo (1-113) volt.

Carlos Azevedo de Meneses szoros barátságot ápolt a néhai botanikussal, João Maria Monizzal. Ez a kapcsolat és természetes érdeklődése a botanika, különösen a madeirai növényvilág szenvedélyes kutatójává tette. Szenvedélyének csak a halál vetett véget: tudományos munkáját soha nem hagyta abba, és még 1928-ban is érdekes tanulmányt közölt az elismert Broteria folyóiratban, amelynek kiváló és rendszeres munkatársa volt. Számos munkája és elmélyült kutatásai alapján Carlos de Menesest tekintélyes botanikusnak, a legkiválóbb portugál természetbúvárok egyikének tartották. Kiterjedt, alapos és minden tekintetben lelkiismeretes munkássága mentes volt minden tudományos szemfényvesztéstől. A természettudományok e területének legnagyobb tekintélyei mindig nagyra becsülték és dicsérték. Ezért számos tudományos társaság fogadta tagjai közé, és a legelismertebb hazai és külföldi folyóiratok kérték fel közreműködésre, amelyek csak értékes botanikai munkákat közöltek.

E folyóiratok közül megemlíthetjük a Broteria, az Anais das Sciencias Naturais, a Jornal das Sciencias Matematicas, Fisicas e Naturais, a Boletim da Sociedade de Geografia de Lisboa, az Academie de Geographie Botanique és a Bulletin de Géographie Botanique című lapokat stb. stb. A mani Nemzetközi Növényföldrajzi Akadémia kitüntetett tagja, a Lisszaboni Portugál Természettudományi Társaság rendes tagja, az ugyanott működő Tudományos Akadémia vidéki társult tagja, valamint a coimbrai Broteriana Társaság tagja volt. Más társaságokhoz is tartozott, de ezekről nem tudtunk megbízhatóbb adatokat szerezni.

Carlos Azevedo de Meneses tudományos munkái közül megemlítjük a 282 oldalas Flora do Arquipélago da Madeira című művet, továbbá a Fanerogamicas da Madeira e Porto Santo, az Arvores e Arbustos Madeirenses, az As Gramineas do Arquipelago da Madeira, a Herbert Gilbert által angolra fordított Madeira Ferens, a Contribuição para o estudo da Flora do Arquipelago da Madeira, a Contribuição para o estudo das Algas da Madeira, az As Zonas botanicas da Madeira e Porto Santo, az As Labiadas do Arquipélago da Madeira és az A Flora dos mais altos picos da Madeira című írásokat. Ezeken kívül számos francia nyelvű kisebb művet írt, köztük a Notice sur les Phanérogames de Madère et Pôrto Santo címűt, továbbá számtalan füzetet és szakfolyóiratokban megjelent tanulmányából készült különlenyomatot; nem is számítva a különböző tudományos kiadványokban elszórtan megjelent sok cikkét.

Carlos de Meneses tudományos és irodalmi tevékenysége nem korlátozódott a határozottan botanikai tárgyú írásokra. A természettudományok más területeivel és különösen történelmi kérdésekkel is meglehetősen széles körben foglalkozott, amint azt az Elucidário Madeirense lapjain és különböző funchali újságokban megjelent számos cikke tanúsítja.

Középiskolai tanulmányai befejezése után néhány évig a Lisszaboni Kereskedelmi Intézetben (Instituto Comercial de Lisboa) tanult, de a képzést nem fejezte be. A funchali tanács titkárságán írnokként dolgozott, később pedig kinevezték a Városi Könyvtár igazgatójává. Ezt a tisztséget 1928. május 1-jén bekövetkezett haláláig töltötte be.