Fák és cserjék

Madeirán a következő fák és jelentősebb cserjék nőnek vadon: az ameixieira de espinho, más néven fustete, a kétféle mocano, a magyal, a perado, a sanguinho, a kétféle vadcseresznye – amelyek egyikét tintureira néven is ismerik –, a piorno fajok, a berkenye(?), a mirtusz, a bodza, a codesso, a madeirai áfonya (uveira, Vaccinium padifolium), az urze molar hanga, a seprűhanga, a folhado (Clethra arborea, őshonos fa), az aderno, a marmulano (Sideroxylon marmulano, cserje), az olajfa, a pau branco, a madeirai mahagóni (vinhático, Persea indica), a barbuzano, a til (Ocotea foetens, madeirai babérfa), a babér, a figueira do inferno, más néven alindres, a faia, a seixo, a sárkányfa, a cédrus, a boróka és a tiszafa.

Ezekkel a fafajokkal a megfelelő szócikkekben foglalkozunk. Többségük meglehetősen ritka; néhányuk már kipusztult vagy csaknem kipusztult. Ennek oka, hogy szaporításukra kevés gondot fordítottak, és hogy a favágók, szénégetők, fakereskedők és a legelő állatok hosszú évek óta pusztítják hegyvidékeink erdeit.

A parti gőzhajók tulajdonosai 1916 és 1918 között kegyetlen ellenségei voltak erdeinknek. Megbízottaik ebben az időszakban sok ezer fát vágtak ki a hajók kazánjainak fűtésére, mert a háború miatt a kőszén ára mesés magasságokba emelkedett. A hatóságok nem igyekeztek megakadályozni ezt a visszaélést, és az elkövetőket sem büntették meg.