Főkormányzók

A Fülöpök uralmával (a spanyol Habsburgok uralma Portugália felett, 1580–1640) véget ért a donatárius kapitányok kormányzása (lásd: Donatáriusok). A szigetcsoport igazgatását ezután a spanyol kormány által közvetlenül kinevezett főkormányzók vették át. Kormányzásuk a kasztíliai uralom teljes időszakán át tartott. A főkormányzók a következők voltak:

• João Leitão (1581), Dom Agostinho Herrera (1582), João Leitão (1583), Tristão Vaz da Veiga (1585), Antonio Pereira de Barredo (1590), Diogo de Azambuja e Melo (1594), Cristovão Falcão de Sousa (1600), João Fogaça de Eça (1603), Dom Manuel Pereira Coutinho (1609), Jorge da Câmara (1614), Pedro da Silva (1618), Dom Francisco Henriques (1622), Fernão de Saldanha (1625), Dom Francisco de Sousa (1627), Dom João de Meneses (1632) és Luiz de Miranda Henriques Pinto (1635).

A kormányzók és főkapitányok (capitão-general, Madeira katonai kormányzója), majd utánuk az első polgári kormányzók a funchali városi tanács (Câmara Municipal do Funchal) üléstermében, az összegyűlt tanács jelenlétében léptek hivatalba. A korábbi kapitányhelyettesek olyan tiszteletet ébresztettek, hogy amikor kiléptek az utcára, közeledtükre minden férfi megállt és levette a kalapját; a lovasoknak pedig le kellett szállniuk, amikor elhaladtak mellettük. 1803. szeptember 3-án a sziklasziget börtönébe zártak egy Henrique Correia nevű, nemesi családból származó férfit, mert nem szállt le a lováról, amikor Dom José Manuel da Câmara kormányzó elhaladt mellette, és amikor figyelmetlensége miatt rendreutasították, kissé nyersen válaszolt neki. A néhai António João da Silva Betencourt Favila hitbizományost (morgado) is letartóztatták egyszer, mert nem köszönt egy kormányzót és főkapitányt! Quantum matatus ab illo!

Damião Peres dr., a Coimbrai Egyetem (Universidade de Coimbra) kiváló tanára és a funchali gimnázium (liceu) egykori igazgatója, akinek nevéhez országunk történelméről szóló értékes munkák fűződnek, 1924-ben és 1925-ben két érdekes füzetet jelentetett meg O Desembargador João Leitão Governador Geral da Madeira és O Problema dos Governadores Gerais da Madeira címmel. Ezekben azt kívánta bizonyítani, hogy alaptalan a „főkormányzók” gyűjtőmegnevezés, amelyet Álvaro Rodrigues de Azevedo dr., a „Vágyódás a szülőföld után” (Saudades da Terra) tudós kommentátora a kasztíliai uralom idején e szigetcsoport legfőbb tisztviselőire alkalmazott. Peres szerint csak a főkapitány elnevezés illette meg őket, amint az a korabeli hivatalos iratok egy részében olvasható. A jelen Elucidário társszerzője, C. A. de Meneses a Diário da Madeira (’Madeirai Napilap’) 1925. szeptemberi számaiban megjelent cikksorozatában megmagyarázta és igazolta az Álvaro Rodrigues de Azevedo dr. által használt megnevezést, és nyomós érvekkel cáfolta Damião Peres dr. állítását. Érdemes megjegyezni, hogy másodlagos jelentőségű részletkérdésről van szó, amely Madeira története szempontjából nem különösebben érdekes.