Bankok

A következő portugál szárazföldi hitelintézeteknek van képviseletük Madeirán: a Banco de Portugalnak, a Banco Nacional Ultramarinónak és a Companhia Geral de Credito Predial Portuguêsnak. Jelenleg egyetlen bank székhelye sincs Madeirán, de az említett képviseleteken kívül Funchalban több cég is végez kisebb-nagyobb mértékben banki tevékenységet.

A Banco de Portugal képviselete már 1876-ban működött. Akkor az 1853-ban Madeirára érkezett João José Rodrigues Leitão kereskedő vezette. Miután azonban 1878-ban csődbe ment, a képviseletet Tomás Antonio Gomesre bízták, aki az év július 15-én vette át.

João José Rodrigues Leitão csődje miatt Madeirára utazott a Banco de Portugal igazgatója, Henrique de Barros Gomes. Elérte, hogy a csődbe ment kereskedő és hitelezői a bank számára igen kedvező megállapodást kössenek. E monopóliumbérlet (contracto) értelmében a kereskedő valamennyi vagyonát a bank javára jelzáloggal terhelték meg, a bank pedig garantálta a többi hitelezőnek, hogy követeléseik 50 százalékát három részletben visszakapják. A csőd előtt a bank követelésének fedezetéül elsősorban bor szolgált, amelyet 102 464 408 réis (régi portugál számolópénz; 1$000 = 1000 réis, 1:000$000 = egy conto = 1 000 000 réis) értékűre becsültek.

A Banco de Portugal madeirai képviselete 1888 eleje óta az állammal kapcsolatos műveletekben államkincstári pénztárként működik, az 1887. december 10-i szerződés rendelkezéseinek megfelelően. Kezdetben, vagyis mielőtt a képviseletet a szerződésben meghatározott feladatkörrel véglegesen megszervezték volna, a bank ideiglenes madeirai képviselője Raimundo Sieuve de Meneses korábbi kifizető pénztáros volt.

1904-től napjainkig a következő tisztviselők voltak a Banco de Portugal madeirai képviselői: Luiz de Freitas Branco komtur, Henrique Augusto Vieira de Castro, Eduardo Martins da Silveira, Fernando Ferro, Henrique de Sá Nogueira tanácsos (conselheiro, a királyi tanács tiszteletbeli címe), Francisco Camilo Meira, Raul Rodrigues Cohen és Antonio Noronha de Barros. A bank már sok éve két képviselővel irányítja madeirai képviseletének ügyeit.

A Banco de Portugal funchali képviselete az állami pénztár feladatain túl hitelt nyújt értékpapír-fedezetre, váltókat vásárol és ad el, váltókat állít ki és számítol le, hitelleveleket bocsát ki stb. Betéteket is fogad, de nem fizet utánuk kamatot.

A Banco Nacional Ultramarino fiókja 1919. február 10-én nyílt meg. Ugyanazokat a banki műveleteket végzi, mint a Banco de Portugal képviselete, azzal az egyetlen különbséggel, hogy a nála elhelyezett lekötött és látra szóló betétek után bizonyos kamatot fizet. Mindkét képviseletnél 6 százalék a kamatláb.

A Banco Commercial de Lisboát korábban a Freitas & Macedo kereskedőcég képviselte Madeirán; a cég 1881-ben csődbe ment. A Companhia Geral de Credito Predial Português első képviselője a már említett João José Rodrigues Leitão volt. A Banco Nacional Ultramarinónak is volt képviselője Madeirán a fent említett fiók létrehozása előtt. Ezt a tisztséget elsőként a később elhunyt Luiz Gomes da Conceição kereskedő töltötte be.

Ugyanezen alapszabály szerint a társaság alaptőkéje 1200 conto volt, 100 000 réis névértékű részvényekre osztva. A tőkét két, egyenként 600 conto értékű sorozatban kellett kibocsátani. Az első sorozatot már 1875. április 24-én kibocsátották; ez alkotta a bank működéséhez szükséges indulótőkét. A részvények többségét Porto városában jegyezték le.

A bank első igazgatóságának João de Sales Caldeira, Carlos Bianchi és José Paulo dos Santos voltak a tagjai. Az első felügyelőbizottságban William Hinton, Manuel Inisio da Costa Lira, Roberto Wilkinson, Antonio Caetano Aragão és Manuel Figueira de Chaves vett részt. A közgyűlés első elnöke Severiano Alberto de Freitas Ferraz volt.

A Banco Commercial da Madeira rendelkezésünkre álló üzleti jelentéseiből kitűnik, hogy az intézmény eszközeinek és kötelezettségeinek összege az alább megjelölt években a következő volt:

1877	1 273 156 226
1879	1 195 087 258
1884	1 170 142 412
1885	1 167 733 507
1886	1 194 311 844

A bank nyeresége 1877-ben 39 942 732 réis, 1879-ben pedig 32 851 757 réis volt. Az első évben 36 000 000 réist, a másodikban 28 125 000 réist osztott ki a részvényesek között. 1884-ben, 1885-ben és 1886-ban a bank már nem fizetett osztalékot. E három év közül a másodikban 6000 részvény volt kibocsátva: 3197 névre szóló és 2803 bemutatóra szóló.

A Banco Commercial da Madeira 1887-ben, a részvényeseknek veszteséget okozva, megszűnt. Ehhez jelentősen hozzájárult, hogy tőkéjének nagy részét nem biztosították megfelelően. A cukornádültetvényeket pusztító betegség miatt az ingatlanok értéke csökkent, ami tovább súlyosbította a bank helyzetét. Ez már 1879-ben sem volt túl kedvező: az 1880. január 29-i közgyűlés elé terjesztett jelentés szerint a pénznem egységesítéséről szóló törvény miatt visszafogták a tőkekihelyezést. Már 1878-ban is akadályozta a pénzeszközök átutalását az árfolyamok rendkívüli emelkedése, noha ez a művelet korábban kiváló hasznot hozott a banknak.

1800-ban az anyaország kormánya a José Manuel da Câmara kormányzóhoz és főkapitányhoz intézett utasításaiban egy hitelpénztár létrehozását javasolta Madeirán. 1824. július 1-jén Manuel de Portugal e Castro kormányzó és főkapitány beadványban kérte a központi kormánytól egy bank alapítását Funchalban. Ezek az intézmények nem jöttek létre, ahogyan azok a hasonló intézmények sem, amelyeket később kívántak alapítani a városban. Az Imparcial 1843. évi 169. számában teljes terjedelmében megjelent egy madeirai bank alapítására vonatkozó szabályzattervezet. Az A Ordem (’A Rend’) című lap 1854. évi 145. és azt követő számaiban pedig az a kormány elé terjesztett terv olvasható, amely egy kereskedelmi és mezőgazdasági bank alapítását javasolta a szigeten.

A Santa Casa da Misericórdia igazgatási bizottsága (Comissão Administrativa) 1873-ban, az 1867. június 22-i törvény rendelkezésével összhangban úgy határozott, hogy kölcsönadott tőkéje felhasználásával mezőgazdasági és ipari hitelbankot alapít a városban. Részvényeseket is be kívánt vonni, hogy a részvények ellenértékéből növelje a bank tőkéjét. E célból ugyanazon év július 10-én gyűlést tartottak a Palácio de São Lourençóban. Ott úgy döntöttek, hogy a részvények egyenként 20 000 réis értékűek lesznek, és a jegyzést azonnal megnyitják. Az intézmény azonban általunk egyáltalán nem ismert okokból mégsem jött létre.

1886-ban a néhai Canavial grófja ipari bank alapítását javasolta Madeirán, hogy mérsékelt kamatra adjon kölcsönt az iparnak és a mezőgazdaságnak. Ugyanezt az elképzelést a gróf már 1879-ben is előterjesztette, de nem valósították meg. Ez jelentős kárt okozott vidékünknek, ahol nagy volt a pénzhiány: öt kiemelkedő kereskedőház csődje mintegy 1600 conto veszteséget okozott, a cukornád eltűnése pedig mezőgazdasági válságot idézett elő.

Volt idő, amikor a Santa Casa da Misericórdia és az Árvapénztár (Caixa dos Orfãos) 5 százalékos kamatra adott kölcsönt. Ám ezek az intézmények olyan csekély összeggel rendelkeztek, hogy csak nagyon kevesen juthattak ilyen kedvező feltételekkel tőkéhez üzleteikhez. A magánszemélyek szinte mindig 12 vagy 15 százalékos kamatot követeltek, és akadtak olyanok is, akik havi egy vintém per pataca kamatra vettek fel pénzt; ez évi 24 százalékos kamatnak felelt meg.

Negyven évvel ezelőtt a bankok 8 százalékos kamatra adtak kölcsönt, korábban pedig 12 százalékra. Még ma is gyakori, hogy az előbbi feltételekkel nyújtanak kölcsönt és számítolnak le váltókat, noha a Banco de Portugal és a Banco Nacional Ultramarino fiókjai már régóta 6 százalékos kamatot alkalmaznak ügyleteikben. A fiókok által megkövetelt formaságok és más körülmények miatt nem mindenki élhet az általuk kínált előnyökkel. Az olcsó tőke hiánya az egyik oka annak, hogy iparunk és mezőgazdaságunk időnként súlyos nehézségekkel küzd, és hogy az időről időre felbukkanó hasznos kezdeményezések nem mindig járnak sikerrel.

A Funchalban jelenleg működő magánbankházak a Blandy Brothers & C., a Henrique Figueira da Silva, a Reid Castro & C.a, a Rocha Machado & Ca és a Sardinha & C.a. Ezek a bankházak a funchali kereskedelem által igényelt bankügyleteket és más ügyleteket is végeznek. Mindegyik igen virágzó helyzetben van, kiváló vezetésének és a piacon élvezett bizalomnak köszönhetően (1922).

Arról semmi biztosat nem mondhatunk, hogyan utaltak át régebben pénzt, vagy hogyan jutottak kölcsönhöz kereskedelmi kötelezettségeik teljesítésére. Joggal feltételezhetjük azonban, hogy itt először a flamandok foglalkoztak bankügyletekkel. Őket az angolok követték, akik – mint ismeretes – a 17. század közepétől nagy befolyásra tettek szert a sziget üzleti életében.

A Madeirán 1800 és 1873 között tett számos kísérlet hitelintézetek alapítására azt mutatja, hogy a kereskedelemnek, az iparnak és a mezőgazdaságnak olyan előnyöket kívántak biztosítani, amelyekben addig nem részesültek. Valóban meglepő, hogy egyik kísérlet sem járt eredménnyel, amikor tudjuk, hogy az akkoriban a szigeten nagy számban működő uzsorások ritkán adtak kölcsönt 10, 12 vagy 15 százaléknál alacsonyabb kamatra. Ez olyan kizsákmányolás volt, amelynek véget kellett volna vetni.

1920. június 23-án megnyílt a Banco da Madeira, amelyet ideiglenesen egy Rua do Comércio utcai épület földszintjén helyeztek el. Kezdeti 1 000 000 escudo tőkéjét később 2 000 000 escudóra, végül 4 000 000 escudóra emelték. A bank végleges megalakulását engedélyező rendelet 1921. január 7-i keltezésű.