Banánnövény

Madeirán a törpebanánt és az ezüstbanánt termesztik a legnagyobb mértékben. Az előbbi a Musa Cavendishii, az utóbbi a M. Sapientum egyik változata. Az exportra szánt banánt kizárólag a törpebanán adja: könnyen felismerhető 1,30–1,70 méter magas száráról és igen nagy fürtjeiről, amelyek olykor több mint kétszáz gyümölcsöt is hordoznak.

Ezt a banánnövényt Demerara-banánnak is nevezik, mivel onnan hozták be. Kínából származik, és a szigeten 1842 vagy 1843 óta termesztik.

A törpebanánnál jóval ritkább ezüstbanánt a 19. század második negyedének vége felé kezdték termeszteni Madeirán. Három-négy méter magas száráról, valamint kisebb fürtjeiről ismerhető fel; ezeken ötven-százharminc, kívülről gyönyörű sárga gyümölcs terem.

Gyümölcse rendkívül ízletes és kissé savanykás, ám könnyen leválik a fürt tengelyéről, ezért exportra nem alkalmas.

A banántermesztés már 1552-ben létezett a szigeten, ugyanis Nichols angol utazó, aki abban az évben járt itt, említést tett róla. Valószínűleg az úgynevezett helyi banán volt az, amelyet akkoriban a szigeten termesztettek. Ez is a Musa sapientum egyik változata; gyümölcse belül kissé keményebb, és kevésbé ízletes, illetve illatos, mint az ezüstbanáné.

A helyi banán ma már rendkívül ritka Madeirán, és ugyanez mondható el a plantina banánról (Musa paradisiaca) is, amelynek igen nagy gyümölcseit sütve vagy főzve fogyasztják. A lila gyümölcsű banán, az almabanán és a hölgybanán a Musa sapientum olyan változatai, amelyek nem terjedtek el széles körben.

Madeira 1911-ben 550 000 kilogramm banánt exportált, 1912-ben 493 990, 1913-ban pedig 619 790 kilogrammot, rendre 27 000, 24 703 és 30 000 escudo (1911-től portugál pénznem, = 1000 réis) értékben. Úgy tartják, hogy ezekben az években a banántermés mintegy kétharmadát exportálták.

A banánnövény szárát levágás és apróra darabolás után jó takarmányként hasznosítják, amelyhez korpát kevernek. Az istállótulajdonosok rendszerint megvásárolják, hogy az ökröket etessék vele.

A banánnövény a cukornádhoz hasonlóan csak Madeira alsó övében (tengerparti sáv) termeszthető. 200 vagy 300 méter fölött kisebb gyümölcsöt hoz, mint a tengerparton, 600 méteres magasságban pedig már csak nehezen terem, amint azt nemegyszer magunk is megfigyelhettük.

A banántermesztés Madeira közösségének egyik legjelentősebb gazdagságforrása: gyümölcsét nagy mennyiségben exportálják Portugália szárazföldi részére és több külföldi országba is. Természetes adottságainak köszönhetően a madeirai banán más vidékek hasonló termékei fölé emelkedik. Már-már világszerte hírnevet szerez magának, amely idővel mindenütt tovább terjed és megszilárdul. Kívánatos volna egy tudományos monográfia megjelenése, amely a madeirai banán történetét, összetételét, élettani hatását, gyógyhatását, tápértékét, felhasználásának legcélszerűbb módját stb. a téma által feltétlenül megkövetelt, bizonyított hozzáértéssel és kellő alapossággal mutatná be. Ezt a célt most teljesítette Vicente Henriques de Gouveia dr. több szempontból is értékes munkája, amelynek második kiadása 1939-ben jelent meg A Banana/Fruto de Todo o Ano/Alimento Medicamento címmel. Olyan könyv ez, amelyet érdemes elolvasni és kellően méltányolni; szerzőjének pedig meg kell köszönni azt a jelentős szolgálatot, amelyet szülőföldjének tett.