A pénzrendszer egységesítése

Bár Madeira portugál föld, az egykor itt forgalomban lévő arany- és ezüstpénz külföldi volt. A portugál pénzt az emberek nagy többsége nem ismerte, és a kiskereskedők gyakran nem voltak hajlandók elfogadni, ha egy Portugália szárazföldi részéről érkező ember azzal akart fizetni.

Ez az állapot nemcsak megalázó volt az országra nézve, hanem a lakosságnak is kárt okozott. Megszüntetésére Serpa Pimentel tanácsos (conselheiro, a királyi tanács tiszteletbeli címe), pénzügyminiszter 1875-ben a parlament két kamarája elé terjesztette javaslatát Madeira és Portugália pénzrendszerének egységesítéséről. A javaslatból 1879. május 2-án törvény lett. Ezt megelőzően a Funchali Kereskedelmi Egyesület (Associação Comercial do Funchal) beadvánnyal fordult a kormányhoz, dr. Agostinho de Orneias e Vasconcelos pedig a Pairek Kamarájában, dr. Manuel José Vieira a Képviselőházban szólalt fel az ügyben, szorgalmazva az egységesítést.

Az utóbbi képviselőnek a Képviselőház 1879. április 7-i ülésén elmondott beszéde híressé vált. A már említett pénzügyminiszter így reagált rá: „Gratulálok a két kamarának az imént hallott beszédhez, Madeirának pedig ahhoz, ahogyan érdekeit e házban védelmezik.”

Voltak, akik kétségbe vonták, hogy előnyös-e Madeira pénzrendszerét Portugáliáéval egységesíteni. Az azonban tény, hogy az egységesítés sok visszaélésnek vetett véget, és elhárította az árfolyamválságot, amelynek következményei a kerület (distrito) fogyasztása szempontjából egyre súlyosabbnak ígérkeztek.

Sok spekuláns szerzett vagyont azzal, hogy az angol piacokon igen olcsón vásárolta meg a szigeten forgalomban lévő külföldi pénzt. Az olykor nagy méretekben folytatott üzlet következtében a kereskedők az utóbbi időben már nem tudtak 42%-nál alacsonyabb árfolyamon váltóhoz jutni, holott rendes körülmények között 33 és 34% közötti árfolyamon jutottak hozzá.

Az 1879. május 2-i törvény értelmében, mint említettük, Funchal kerületében ugyanaz a pénz lett törvényes fizetőeszköz, mint Portugália szárazföldi részén. A törvény hatálybalépése előtt kötött szerződések és megállapodások alapján esedékes valamennyi fizetést erős pénzben (moeda forte, azaz az anyaországi pénz) kellett teljesíteni, 1/16-os levonással.

A pénz beváltására két hónap állt rendelkezésre. A kormány felhatalmazást kapott arra, hogy Funchal kerületének szükségleteire 500, 200, 100 és 50 réis (régi portugál számolópénz; 1$000 = 1000 réis, 1:000$000 = egy conto = 1 000 000 réis) névértékű ezüstérméket veressen, összesen legfeljebb 500 000 000 réis értékben.

A portugál rézpénz a pénzrendszer egységesítéséről szóló törvény idején már forgalomban volt Madeirán. Forgalomban volt mellette az úgynevezett pecunia madeirensis (kifejezetten Madeira számára vert rézpénzek) is, amelyet 20, 10 és 5 réis névértékű érmék képviseltek. Az 1842-es, 1850-es és 1852-es kibocsátású érméken az értékjelzés két szőlővessző között látható, nem pedig egy cana (földmérték, kb. 30 m²) és egy szőlővessző között, ahogyan a II. kötet 360. oldalán egy nehezen megmagyarázható tévedés folytán írtuk. Lásd: Pénz.