Hagyatéki és misealapítványi bíró

A tisztséget eredetileg Madeira szigete hagyatéki bírájának (juiz dos resíduos), valamint a misealapítványok (capela), menedékházak, szálláshelyek, leprakórházak és árvák felügyelőjének (provedor) nevezték. 1486-ban João do Portót nevezték ki erre a tisztségre; ő a legkorábbi ismert betöltője. A tisztség hatásköre később szűkült. Fő feladata a kegyes hagyatékok és a számos misealapítványhoz, illetve templomhoz kapcsolódó kötelezettségek teljesítésének ellenőrzése, valamint az e kötelezettségekkel terhelt ingatlanok nyilvántartása volt, stb.

1763-ban a bírósági kerület (comarca) corregedora (királyi kerületi bírája) panaszt tett a kormányzónál és főkapitánynál a bíróságon elkövetett visszaélések miatt. Rámutatott, hogy a visszaélések és túlkapások megszüntetéséhez a misealapítványok és hagyatékok felügyelőjének kinevezésére van szükség. Hivatkozott az 1590-ben összeállítani kezdett, nyolckötetes nyilvántartókönyvre (tombo) is: szerinte abból megállapítható, hogy sok misealapítványt jogtalanul vontak el a koronától vagy jogos birtokosaitól. Nem tudjuk, milyen intézkedéseket hoztak a súlyos szabálytalanságok ügyében. Azt azonban tudjuk, hogy 1800-ban újabb visszaélésekre derült fény: João Luiz Pestana da Silva, a bíróság jegyzője (escrivão) több hagyatékból származó jelentős összeget tulajdonított el, és ennek érdekében számos okiratot meghamisított.

A Tengerészeti és Tengerentúli Levéltár (Archivo da Marinha e Ultramar) beszámol azokról, akik 1493 és 1767 között betöltötték a hagyatéki bíró és a misealapítványok bírájának fontos tisztségét. Nevüket az alábbiakban közöljük: Pedro Quaresma (1493), João Fernandes baccalaureus (bacharel, egyetemi végzettségű) (1501), Afonso Costa (1535), Luiz da Guarda (1546), José Jorge egyetemi végzettségű (1555), Jácome Dias, Simão Cabral és Gonçalo Mendes egyetemi végzettségű (1560), Liones Simões Homem és Luiz Preto egyetemi végzettségű (1566), Manuel Rodrigues Pereira (1593), André Lobo főtörvényszéki bíró (desembargador) és Pedro Fernandes Tinoco baccalaureus (1597), Baltasar Fróis főtörvényszéki bíró (1599); Belchior Tavares de Sousa (1639), António Tavares de Sousa (1682–1699), Francisco Moniz de Meneses (1705), António da Cunha Franco (1714), Agostinho de Ornelas e Vasconcelos (1718), Sebastião Mendes de Carvalho (1731), Pedro Nicolau Betencourt de Freitas (1752), António Dionisio da Silva Conde (1761), João José Betencourt de Freitas (1767), José Vicente Lopes de Macedo (1769), Pedro Nicolau de Betencourt e Freitas (1797).

Ahogy szaporodtak a birtokkötések és a hitbizományok, jelentősen megnőtt az adományok és a külterületi, illetve belterületi ingatlanokat terhelő kegyes kötelezettségek száma. Nem volt ritka, hogy az ingatlanok haszonélvezői megpróbáltak kibújni e kötelezettségek teljesítése alól. A bíróság, különösen vallási ügyekben, nem mindig járt el kellő pártatlansággal és a törvényeknek megfelelően. Emiatt olykor súlyos konfliktusok támadtak bírái és az egyházi hatóságok között. Az utóbbiak kénytelenek voltak a felsőbb szervekhez fordulni, hogy érvényt szerezzenek a kegyes adományok rendelkezéseinek. Ezek teljesítésének a legszentebb kötelességnek kellett volna lennie, amely alól lelkiismerete szerint senki sem vonhatta volna ki magát. A bírósági kerület corregedora és a kormányzó és főkapitány időnként beavatkozott e konfliktusokba, hogy rákényszerítse a bíróságot a hatályos törvények betartására.

Madeirán az ingatlanok nagyobb része hitbizományi kötöttség alá került. A bíróság irattárában őrizték a hitbizományi alapítványokkal (instituições vinculares), ingatlantulajdonosi jogaikkal és a hozzájuk kapcsolódó kiváltságokkal foglalkozó valamennyi nyilvántartásba vett iratot. Könnyű felmérni, milyen jelentősége volt ennek az irattárnak, és milyen értéket képviselhet még ma is az alapítványok részletes tanulmányozásában.

Ezt az értékes iratgyűjteményt teljesen elveszettnek hitték, ám nem sok éve megtalálták Funchal községi közigazgatási hivatalának (Administração do Concelho, a központi kormányzat helyi hivatala) régi titkárságán. Ma a Madeirai Kerületi Levéltárban (Arquivo Distrital da Madeira) megfelelően katalogizálva őrzik. Ezzel helyesbítjük mindazt, amit az Elucidário 2. kiadásának I. kötetében, a 388. oldalon erről a bíróságról írtunk.

Nem tudjuk, mikor szűnt meg ez a bíróság Madeirán, de azt igen, hogy 1829-ben még működött. Az alkotmányos rendszer bevezetésével a községek (concelhos) közigazgatási hivatalaiban e bíróság számos korábbi kizárólagos feladatát ellátták; ezek a feladatok már régen megszűntek.