Pico-erőd (Fortaleza do Pico)

A város fölé magasodó Pico dos Frias (’a Friasok csúcsa’) csúcsán a Fülöpök uralma (a spanyol Habsburgok uralma Portugália felett, 1580–1640) idején vár építésébe kezdtek a tenger felőli védelemre. Az első munkálatok 1632-ben fejeződtek be, amint azt a külső kapu fölötti évszám mutatja. Az építkezés 1640-ig folytatódott; egy emléktáblán ez olvasható: „Luiz de Miranda Henriques Pinto kormányzó megépítette a S. Paulo-bástya egyharmadát és a S. João-bástyához csatlakozó kurtina (cortina, a város védőfala) szinte egészét, továbbá a ciszternát a hozzá tartozó helyiségekkel, a sziklába vájt őrházat, a kapu elővédművét és a négy házat.”

A bástyák a restauráció időszakában készültek el, csakúgy, mint az első erősségben álló S. João Baptista-kápolna, amelyről a vár a nevét kapta.

Az erőd 1. tüzérmestere (condestável) 1624-ben Francisco de Sousa volt, évi 24$ fizetéssel és két pipa borral.

IV. János létrehozta a Pico-erőd (’csúcs’) hadnagyi tisztségét, amelyet Benedito Catalão töltött be. 1751-ben capitão-cabo (a partvédelemért felelős helyi milíciaparancsnok) is szolgált az erődben: Rodrigo da Costa Almeida.

1770-ben a Porto Santó-i (’szent kikötő’) csavargó fiúkat az erőd műhelyeibe küldték mesterséget tanulni. Itt bádogos-, kovács-, fehérbádogos-, fegyver- és puskatuskészítő műhely működött. Ezek a műhelyek 1802-ben, a főstrázsamester (sargento-mor, őrnagyi rangú törzstiszt) felügyelete alatt jelentősen fejlődtek. Három puskát is készítettek különböző szigeti fafajtákból való tussal, királyi fenségeik tájékoztatására. (Livro das ordens, 6. fólió.) Az 1803-as nagy pusztító árvíz (aluvião) után minden hajléktalanná vált családot a Pico-erődbe küldtek. Az erőd nyílt területein tábori sátrakat állítottak fel, amelyekkel az egész terület megtelt.

1833-ban S. Miguel-erődnek nevezték el, de 1834-ben, a miguelista (az abszolutista Mihály király híve) kormány bukása után ismét visszakapta régi nevét.

A fellegvárszerű erőd területe 2750 négyzetméter, és 111 m magasan fekszik.

Az erődben nagy, sziklába vájt ciszterna található, boltozata fölött pedig a főüteg helyezkedik el. A ciszterna 18 m hosszú, 6 m széles, magassága a boltozat záradékáig 10 m.

A Pico-erőd az egyik olyan hely, ahonnan a legkönnyebben gyönyörködhetünk Funchal városának és kikötőjének fenséges látképében.

Nossa Senhora da Conceição do Ilhéu-erőd (’a szigetecske Szeplőtelen Fogantatása’). A kormányzó 1642-ben rendelte el az erőd megépítését egy Funchal öblétől nyugatra fekvő, különálló sziklán (Arquivo da Cam. Mun., 6. kötet, 66. lap), de az építkezés csak 1656-ban kezdődött meg. 1670-ben az erődnek már volt egy tüzérkapitánya; elrendelték, hogy a katonák világításához évente 10$ értékű olajat biztosítsanak számára.

1682-ben elrendelték a Nossa Senhora da Conceição-kápolna megépítését. Az 1. káplánról is ebből az időből van tudomásunk: a tisztséget Manuel de Andrade atya töltötte be, évi 18$ fizetésért.

1698-ban kinevezték az első tüzérmestert, Simão Fernandes Fortét. A helyőrség 12 tüzérből állt, akik napi 30 réis (régi portugál számolópénz; 1$000 = 1000 réis, 1:000$000 = egy conto = 1 000 000 réis) fizetést kaptak. Akkoriban a halászoknak minden ellenszolgáltatás nélkül kellett élelmet szállítaniuk a sziklaszigetre. Ha azonban a tenger ezt megakadályozta, végső esetben kötelet feszítettek ki a szárazföldig, hogy segítséget nyújthassanak az elzárt helyőrségnek.

Az erődön a következő felirat olvasható: „Ezt az erődöt Bartolomeu de Vasconcelos da Cunha kormányzó és főkapitány (capitão-general, Madeira katonai kormányzója) építtette... 1654. Ebben az időben Francisco de Andrade volt a királyi kincstári főfelügyelő (provedor da fazenda); gondoskodott az erődítés kiadásairól, és nagyban segítette ezt a munkát.”

Az erőd a hozzá csatlakozó Molhe da Pontinha (’a kis fok mólója’) megépítésével megszűnt különálló sziget lenni.

Szemaforállomás és kikötői jelzőfény működik benne. (Lásd: Molhe da Pontinha.)

Pico-vár (’csúcs’) Porto Santón. A kalózok újra meg újra kifosztották Porto Santót. A legsúlyosabb támadás 1619-ben történt: csaknem az egész lakosság meghalt vagy fogságba esett, és mindössze 18 férfi és 7 nő maradt. Ez arra késztette II. Fülöpöt, hogy gondoskodjon a sziget újbóli benépesítéséről. Erőd építését is elrendelte a mezőváros (vila) fölé magasodó, meredek, köves Pico (’csúcs’) csúcson. A domb kis fennsíkján lakóházakat, raktárakat és egy víztározót építtetett. Az erőd inkább a menedékül szolgált, mint háborús célokat, noha megfelelő tüzérséggel látták el.

Az erőd tüzérparancsnoki tisztségét 1624-ben hozták létre, és Francisco de Sousát nevezték ki rá. Évi fizetése 24 000 réis és két pipa bor volt; ezt Porto Santo királyi jövedelmi hivatala (almoxarifado) fizette.

Martim Mendes de Vasconcelos, a sziget kormányzója, sokat tett Porto Santo újjáéledéséért. A Pico-vár boltozataihoz használt téglákat a szigeten készítették.