Porto Santo (a sziget kifosztásai)

Az elszigetelt és védtelen Porto Santo (’szent kikötő’) kis szigetét többször megtámadták és kifosztották kalózok és tengeri portyázók. Bár gazdag és bőséges zsákmányra nem számíthattak, biztosak lehettek abban, hogy teljesen büntetlenül maradnak: a lakosok sietve a hegycsúcsokra menekültek, szabad teret hagyva a támadók rablásának. A szomszédos sziget szegény lakóinak főként a nehezen megközelíthető Pico do Castelo (’várhegy-csúcs’) teteje szolgált menedékül, ahol biztonságban voltak a kalózok kegyetlenségével szemben. Az oda feljutni próbálókat különösebb erőfeszítés nélkül fel lehetett tartóztatni. A meredek hegyen csak a 18. század elején létesült ágyúkkal és oromzattal ellátott, szabályos védmű. Korábban a lakosok csupán a csúcs meredek lejtőire támaszkodhattak: az oldalakon legurított egyszerű kövek is elegendők voltak bármely támadás megakadályozására. A mezőváros (vila) erődje Pombal márki idején épült. I. József király tiszteletére a Forte de São José (Szent József-erőd) nevet kapta. Nem tudjuk, milyen védelmi eszközökkel rendelkezett Porto Santo ezt megelőzően egy esetleges támadás esetére. Bizonyára igen gyengék és haszontalanok voltak, mert nincs adat arról, hogy a lakosok ellenálltak volna a kalózok különféle támadásainak (lásd: Preston).

A legkorábbi ismert fosztogatást francia kalózok követték el a szigeten 1566. október 2-án. Másnap partra szálltak Funchalban, és megindították a város ellen azt a rettenetes támadást, amelyről a madeirai krónikák oly nagy borzalommal számolnak be.

1617-ben marokkóiak támadták meg Porto Santót, és kifosztották a mezővárost. Az okozott károk között volt a városi tanács és a plébániatemplom levéltárának teljes pusztulása is. Ugyanez történt 1667-ben.

1690. december 11-én két francia kalóz „megszállta – mondja egy szemtanú – ezt a szigetet, és kifosztotta, különösen a templomot, amelyből mindent elraboltak: a liturgikus díszeket, az ezüsttárgyakat és a könyveket... Nem lehetett mást tenni, mint hogy a plébános, dr. Estevão de Vasconcelos magához vette az Oltáriszentséget. . . és csak az áldoztatóedénnyel a kezében húzódott vissza a Pico do Castelóra. . .” A támadásról további részletek nem ismertek.

1708 januárjában a szigetet ismét francia kalózok fosztották ki. A zsákmányszerzés mellett felgyújtották a plébániatemplomot és a mezőváros néhány házát.

Rebêlo da Silva a Historia de Portugal című művében arról számol be, hogy 1641-ben egy tizenkét hajóból álló oszmán hajóraj csaknem blokád alá vonta Porto Santót. Amikor azonban a lakosok értesültek az 1640. december 1-jei forradalomról, „ismételt ágyú- és puskalövésekkel üdvözölték a hírt; a törökök pedig, akiket megrémített a zaj, és nem tudták, mi okozza, jobbnak látták visszavonulni, és eltűntek”.

Bizonyos, hogy algériai kalózok több alkalommal, főként a 17. század folyamán megtámadták és kifosztották a közeli Porto Santo szigetét. A támadások éveit azonban nem tudjuk pontosan megadni, mert nem találtunk róluk részletes beszámolókat.