Brandão (Dom Gaspar Afonso da Costa)

Az 1757-től 1784-ig tartó, hosszú, 26 éves időszakban Dom Gaspar Afonso da Costa Brandão állt az egyházmegye élén annak 17. püspökeként. Bár püspöki működésének tetteit nem ismerjük részletesen, tudjuk, hogy kiváló főpap volt, és egyházmegyei vezetésének igen tiszteletre méltó emléke maradt fenn. A Jézus Társasága Madeiráról való kiűzésekor tanúsított magatartását azonban a katolikusok élesen bírálták, és úgy tűnik, még a római kúria is. Különösen feltűnést keltett az a heves hangvétel, amellyel az e vallási rend tagjai ellen akkor közzétett pásztorlevelében írt. A főpap a portugál főpapság útját követte: annak sem ereje, sem bátorsága nem volt szembeszállni Pombal márki önkényes rendelkezéseivel.

Dom Gaspar Brandão az Arganil bírósági kerületéhez (comarca) és a coimbrai egyházmegyéhez tartozó Vila Cova de Subavôban született. Apja Bento de Figueiredo volt, aki a település régi családjainak egyikéből származott.

Világi pap volt. I. József 1756-ban Funchal püspökének jelölte, XIV. Benedek pedig ugyanazon év július 19-én, a konzisztóriumban megerősítette kinevezését. A következő évben püspökké szentelték; 1757. augusztus 5-én érkezett meg a városba.

Alasia és Reis atya, a Missziós Kongregáció tagjai kísérték el. A tíz év alatt, amelyet ebben az egyházmegyében töltöttek, ők voltak legértékesebb segítői a megkezdett reformokban. Különösen a férfi- és női kolostorok fegyelmének betartatásában támogatták: ezekben régóta fennálló visszaélések honosodtak meg, amelyeket csak nagy nehézségek árán lehetett teljesen felszámolni. Alasia és Reis atya kiemelkedő szolgálatot tett az egyházközségekben tartott evangelizációs missziók, a papság és a papságra készülők lelkigyakorlatai, valamint más vallási és egyházi tevékenységek során. Munkásságuk nyomot hagyott az egyházmegye évkönyveiben.

Néhány plébániatemplom előterében ma is állnak szerény talapzatra helyezett keresztek. Arra emlékeztetnek, hogy ezek a szerzetesek evangéliumi prédikációik során megfordultak az ottani egyházközségekben. Dom Gaspar Brandão nagy buzgalommal gondozta nyáját. Ez különösen az egyházközségekben tett látogatásaiban, pásztorleveleiben, prédikációiban, a szeminárium reformjában, a missziókban és az egyházi fegyelem szigorú betartatásában mutatkozott meg.

1758-tól 1759-ig kormányzóként és főkapitányként szolgált. A szigetcsoport legfőbb irányításában végzett munkáját rendkívüli buzgalom és tisztesség jellemezte.

A főpap olyan okokból, amelyeket nem sikerült kiderítenünk, elrendelte António Xavier Pimentel baccalaureus (bacharel, egyetemi végzettségű) bebörtönzését az Aljube egyházi börtönben. Ebből súlyos viszály támadt közte és João Gonçalves da Câmara Coutinho kormányzó és főkapitány között. A két hatóság hosszú levelezést folytatott, amelynek az anyaországi kormány közbelépése vetett véget; ehhez Dom Gaspar Brandão fordult segítségért. Dom Gaspar Afonso da Costa Brandão 1784. január 14-én halt meg ebben a városban, és székesegyházunk (Sé Catedral) szentélyében temették el.