Madeira megszállása a miguelista csapatok által

Mint ismeretes, I. Mihály, a királyság (reino, azaz a portugál szárazföld) régense feloszlatta a Cortest (a portugál országgyűlés), és 1828. május 3-án összehívta a három rendet, majd abszolút uralkodóvá kiáltotta ki magát. Az események híre ugyanazon hónap 12-én érkezett meg Madeirára. José Lúcio Travassos Valdez kormányzó és főkapitány azonnal felkészült az ellenállásra, hogy hű maradjon a IV. Péter által adományozott Alkotmánylevélben (Carta Constitucional) lefektetett elvekhez.

1828. június 25-én kikötőhelyünk előtt megjelent a portugál Príncipe Real fregatt. Fedélzetén az új miguelista (az abszolutista Mihály király híve) kormányzó, José Maria Monteiro és egy, a bírósági kerületünkbe (comarca) kinevezett corregedor (királyi kerületi bíró) érkezett, mindketten korlátlan felhatalmazással. A fregatton tartózkodott Prego altengernagy is, aki az Azori-szigetekre tartott, hogy az ottani szigetek kormányzója és főkapitánya legyen.

José Lúcio Travassos Valdez követet küldött a miguelista hadihajó parancsnokához. Tájékoztatta őt a szigetcsoporton uralkodó közhangulatról és arról, hogy ellenáll az új kormányzó partraszállásának. Egyúttal felszólította, hogy haladéktalanul hagyja el Madeira vizeit.

A fregatt 27-én eltűnt, de 28-án a trónbitorló kormányzat egy korvettje és egy briggjének vitorlái tűntek fel öblünkben. A Henrique Veitch angol konzulnak küldött közlésből kiderült, hogy az abszolutisták az egész szigetcsoportot blokád alatt kívánják tartani. A konzul ez ellen azonnal tiltakozott kormánya nevében.

Travassos Valdez kormányzó és főkapitány határozott fellépése megakadályozta a miguelista erők partraszállását. A hajóraj elhagyta Madeira vizeit anélkül, hogy parancsnoka megvalósíthatta volna hódító szándékait.

1828. augusztus 16-án ismét megjelent a funchali öböl előtt a királypárti flotta, amely egy karakkból, két fregattból, két korvettből, két briggből és két szállítóhajóból állt. Henrique da Fonseca Prego altengernagy parancsnoksága alatt érkezett; a legénységen kívül mintegy ezer katonát szállított, akiket José António de Azevedo Lemos ezredes vezetett.

Augusztus 22-én hajnalban a flotta a machicói öböl felé vette az irányt. Délelőtt 11 órakor az Infante D. Sebastião brigg tüzet nyitott a Forte do Ancoradouróra (horgonyzóhelyi erőd), majd az Amparo (’oltalom’) ütegre. Mindkettő gyenge és rövid ellenállást tanúsított: helyőrségeik szinte az ellenséges flotta első lövéseire rendezetlenül elmenekültek. Ezután a miguelista csapatok „a legcsekélyebb ellenállás nélkül és teljes kényelemben” szálltak partra, az események egy elfogulatlan kortársának tanúsága szerint.

José Lúcio Travassos Valdês kétségkívül bátor ember volt, és hadvezéri képességeit a szabadságért vívott hadjáratokban ékesen bizonyította. Előkészítette Madeira védelmét, de ehhez kevés eszköz állt rendelkezésére: nemcsak a tisztek száma és képességei miatt, hanem azért is, mert a szigetcsoport helyőrségét fegyelmezetlen, tapasztalatlan milíciakatonák alkották. Igaz, néhány nappal korábban Angliából megérkezett néhány honfitársunk, akik tisztek voltak, de már későn jöttek. Csak bátorságukra és katonai hozzáértésükre lehetett számítani, ez pedig nem volt elég a támadók számára és minőségére tekintettel erélyes, talán hosszan tartó védelem megszervezéséhez. Travassos Valdês Machicótól Funchalig több ellenállási pontot hozott létre, különösen Seixóban, Santa Cruzban, Porto Novóban és Palheiro do Ferreiróban; ezek parancsnoka Schwalback alezredes volt. Seixóban 200 katona állomásozott Brito kapitány vezetésével. Az ellenség közeledtére Brito menekült el elsőként, és az ott lévő teljes haderő követte példáját. Az egymást követő kudarcok láttán Schwalback felismerte, hogy a Santa Cruzban előkészített ellenállás hiábavaló. Ezért úgy döntött, hogy erőit a jól felszerelt Forte do Porto Novóban vonja össze. Onnan ellenőrizhette a meredek emelkedőket, amelyeken az ellenségnek mindenképpen fel kellett kapaszkodnia; így súlyos veszteségeket okozhatott volna a királypárti csapatoknak, sőt akár visszavonulásra is kényszeríthette volna őket.

Schwalback éppen ezen a kiváló stratégiai ponton rendezte el a rendelkezésére álló, valamint a Funchalból folyamatosan érkező védelmi erőket, amikor felrobbant a lőszer. A robbanásban az alezredes és a helyőrség több katonája súlyosan megsebesült. A katonák ekkor fejvesztve elmenekültek az erődből; Schwalbacknak csak nagy nehezen sikerült összegyűjtenie néhány embert, akik Funchalba vitték.

Travassos Valdês elindult a városból, hogy megerősítse Porto Novo helyőrségét. A Caniço (’nád’) felé vezető úton találkozott a sebesült Schwalbachhal, aki Funchal felé tartott. Ekkor belátta, hogy minden elveszett, és minden további ellenállás hiábavaló. Már csak katonái életét menthette meg, és a lakosságot óvhatta meg a miguelista csapatok megtorlásától.

José Lúcio Travassos Valdês kormányzó és főkapitány, aki Bonfim grófjaként a szabadságért vívott harcokban és a politikában is kitűnt, Anglia védelmét kereste. Augusztus 22-én délután az Alligator hadikorvett fedélzetére menekült (lásd ott, I. köt., 46. o.), néhány nappal később pedig más emigránsokkal együtt Londonba utazott.

A királypárti csapatok augusztus 23-án reggel Santa Cruzból Funchal felé indultak. A legcsekélyebb ellenállásba sem ütköztek, és még aznap délután bevonultak a városba.

José Maria Monteiro (lásd ott, II. köt., 390. o.), az új miguelista kormányzó augusztus 24-én szállt partra, és még aznap elfoglalta hivatalát.