Atouguia (vikomt)

António Aluísio Jervis de Atouguia, Atouguia 1. vikomtja nemesi madeirai családból származott. 1797. július 7-én született e város São Pedro egyházközségében (freguesia), az Estrada de Santo António mentén fekvő São Francisco das Furnas településrészen (sítio), szülei ottani hitbizományának (morgadio) házában. Apja Manuel Atouguia Jervis, anyja Dona Antónia Joana Carvalhal Esmeraldo volt. Ugyanezen év július 13-án keresztelték meg a São Pedro egyházközségben, Cruz do Carvalhóban (’a tölgy keresztje’) álló Fájdalmas Anya-kápolnában (Nossa Senhora da Piedade). A szertartást a neves madeirai João Francisco Lopes Rocha székesegyházi dékán (a káptalan első méltósága) végezte, akiről e műben is írunk.

London közelében működött az európai hírű Old Hall Green iskola, ahol akkoriban és még jó néhány évvel később is a sziget legelőkelőbb családjainak sok gyermeke tanult. Az alapfokú tanulmányok megkezdése után Jervis de Atouguia 14 évesen Angliába ment, hogy beiratkozzon a híres iskolába, amelynek néhány rokona és földije is diákja volt. Miután elvégezte ott azt, amit ma középfokú tanulmányoknak neveznénk, hazatért, majd Coimbrába utazott, és beiratkozott a matematikai karra. Tanulmányi szorgalmáról csak annyit tudunk, hogy 1822. július 29-én diplomát szerzett ezen a karon, és a képzés első évében díjat nyert.

Már a következő októberben kinevezték a Tengerészeti Akadémia (Academia de Marinha) helyettes tanárává (lente substituto). Az intézményt később Tengerészeti Iskola (Escola Naval) néven szervezték át. Egy 1834. február 1-jei rendelettel rendes tanárrá léptették elő.

Liberális nézetei miatt nem érezhette magát biztonságban Portugáliában. Attól tartott, hogy őt is üldözni fogják, ahogyan sok honfitársát és barátját, ezért úgy döntött, menedéket keres abban az országban, amelyet jól ismert, és ahol ifjúságának néhány évét töltötte. 1828 júniusában Angliába emigrált, majd ugyanazon év augusztusában más portugálok társaságában Madeirára hajózott. Csatlakozni akart José Lúcio Travassos Valdez kormányzóhoz és főkapitányhoz – a későbbi Bonfim grófjához –, hogy segítsen neki felkészülni az abszolutista erők támadásával szembeni ellenállásra. Mint ismeretes, erre az ellenállásra nem került sor: Lemos tábornok csapatai ágyúzták Machico mezővárosát (vila), majd nehézség nélkül elfoglalták, és Funchal felé indultak. Ezután a sziget kormányzását José Maria Monteiro sorhajókapitányra bízták, aki I. Mihály hajórajának fedélzetén érkezett.

Travassos Valdez főkapitány Jervis de Atouguia, az Angliából érkezett portugálok és más madeiraiak társaságában az Alligator nevű angol hadihajó fedélzetére menekült. A hajó akkor kikötőhelyünkön horgonyzott; néhány nappal később valamennyien Angliába indultak.

Jervis de Atouguia 1831 végéig Angliában maradt, majd Terceirára utazott, hogy részt vegyen az ott kibontakozó mozgalomban, amely Portugáliát az abszolutizmus szorításából kívánta felszabadítani. Nem sokkal megérkezése után, 1832 márciusában expedíciót szerveztek Madeira felszabadítására a miguelista uralom alól. A Luiz Mousinho de Albuquerque vezette vállalkozásban Jervis de Atouguia is részt vett, de az expedíció eredménytelen maradt. A liberális erők meg sem kísérelték megtámadni a szigetcsoportot, mert a védelmét ellátó ellenséges csapatok túlerőben voltak. Csupán Mousinho de Albuquerque és kíséretének tisztjei időztek néhány hétig Porto Santón (’szent kikötő’), majd visszatértek Terceirára.

1832 júniusában Jervis de Atouguiát kinevezték az Azori-szigetek tartományának főtitkárává. Ezt a tisztséget azonban nem töltötte be sokáig: erősen vágyott arra, hogy csatlakozzon a Porto védelmi vonalainál a szabadságért harcolókhoz, ezért lemondott megtisztelő hivataláról, és IV. Péternek felajánlotta szolgálatait. Rögtön kapitányi beosztást kapott a császári vezérkarban. Később áthelyezték a királyi műszaki hadtesthez, majd Porto katonai és polgári titkárává nevezték ki; ezt a tisztséget kiválóan látta el.

António Aluísio Jervis de Atouguia előbb Valdez, majd Saldanha tábornok szárnysegédjeként a polgárháború végéig szinte minden ütközetben részt vett. Bátorságával és vitézségével különösen az almosteri csatában tűnt ki, amiért a Torony és Kard Rend három fokozatával tüntették ki.

Az alkotmányos kormányzat létrejötte után tevékenyen bekapcsolódott a politikába. Miközben a Királyi Tengerészeti Akadémián betöltött katedráján tanított, 1834-ben Madeira képviselőjévé választották. 1835. július 25-én a korona tanácsadói közé hívták, és az év július 18-ig a tengerészeti tárca ügyeit irányította.

1836-ban Porto polgári kormányzójává (governador civil) nevezték ki, és ugyanabban az évben Porto és Madeira képviselőjévé is megválasztották. Hazáját az 1837-es, az 1842-es és az 1851-es Cortesben (a portugál országgyűlésben) is képviselte.

Jervis de Athouguia részt vett az úgynevezett marsallok felkelésében. A felkelés kudarcot vallott, ezért Angliába emigrált; 1838-ban azonban visszatért Portugáliába, és elfogadta az új alkotmányt.

1841-ben a képviselőház elnökévé választották. A következő évben tagja lett a Palmela hercege vezette kormánynak, amelyben a tengerészeti minisztérium ügyeit irányította.

1851 és 1856 között többször volt miniszter, a tengerészeti és a külügyi tárcát vezetve.

1853. január 5-én főrendi méltóságra emelték, a következő év március 15-én pedig Atouguia vikomtja címmel tüntették ki.

Jervis de Atouguia a Politechnikai Iskola (Escola Politécnica) igazgatója és a Számvevőszék tanácsosa (conselheiro, a királyi tanács tiszteletbeli címe) volt, a műszaki csapatoknál pedig címzetes dandártábornoki rangot ért el. 1861. május 17-én halt meg Lisszabonban.