Mindelo hősei

Sok madeirai harcolt a szabadság ügyéért a hosszú és véres polgárháborúban, amely az 1834. május 26-án aláírt Évora Monte-i egyezménnyel ért véget. E derék emberek közül sokan tagjai voltak annak a 7500 fős expedíciónak, amellyel IV. Péter 1832. július 8-án partra szállt Mindelo strandjain. Közülük azonban csak a következők neve maradt fenn: Dom Jorge da Câmara Leme (lásd ott). Hadnagyi rangot ért el, és 1889. július 8-án halt meg Funchalban.

Henrique João Fernandes. Machicóból származott, és 1833. július 25-én, a portói védvonalaknál vívott harcban esett el.

Cristovão Lomelino de Carvalho. Machicóból származott, és 1833. szeptember 5-én, a lisszaboni védvonalaknál vívott harcban esett el.

José Antonio de Almada (lásd ott). Az Asseiceira melletti csatában tanúsított helytállásáért, amelyben megsebesült, a Torony és Kard Rend lovagi fokozatával tüntették ki. Machicóból származott, és 1885. május 2-án halt meg Funchalban.

Cândido de Freitas Cabeça. Számos ütközetben kitüntette magát. Szülővárosában, Funchalban halt meg, viszonylag fiatalon.

Francisco de Freitas Broegas. Számos ütközetben tanúsított bátorságával tűnt ki, mégis szegényen halt meg Funchalban, ahol kézbesítő végrehajtóként (oficial de diligências) dolgozott. Januario dos Ramos. Portugáliából hazatérve a vámház őre, majd a községi vágóhíd (Matadouro Municipal) alkalmazottja lett. 1888 körül halt meg.

Tertuliano Toribio de Freitas. Az 1828-ban Madeirára érkezett rendkívüli bírói bizottság (alçada) elítélte. Később értékes szolgálatokat tett a szabadságért vívott hadjáratokban, de szegényen halt meg, a hálátlan elhagyatottság áldozataként.

Manuel (?) Camacho. Úgy tűnik, Santo Antónióból származott, és ebben az egyházközségben (freguesia) halt meg 1880 körül.

Luiz Vicente da Silva. A vámház őre volt, és 1880 körül halt meg.

Atanasio Herculano Nunes. A funchali vámház (Alfândega do Funchal) alkalmazottja volt, és 1887 szeptemberében halt meg Santa Cruzban (’Szent Kereszt’).

Antonio Xavier da Costa. Szintén a vámház alkalmazottja volt; 1879 körül halt meg. Nicolau Anastacio de Bettencourt (lásd ott). Angra, Ponta Delgada, Portalegre és Aveiro polgári kormányzója (governador civil) volt. Élete nagy részét Angrában töltötte, és ott halt meg 1874. március 7-én.

Jacinto Augusto Camacho (lásd ott). Dandártábornoki rangot ért el, ezredesként pedig a madeirai katonai divízió (Divisão Militar, területi katonai parancsnokság) ideiglenes parancsnoka volt. 1885. június 7-én halt meg Portóban. José Camacho. A lisszaboni védvonalaknál esett el.

Roberto Joaquim Cuibém. Angliába menekült, onnan pedig az Azori-szigetekre ment. Elérte a hadsereg legmagasabb rendfokozatát, és 1870 körül halt meg Funchalban.

Luiz Albino Gonçalves. A hadsereg orvosaként ezredesi rangot ért el, noha nem folytatott rendszeres orvosi tanulmányokat. Az 1856-os kolerajárvány idején értékes szolgálatokat tett. 1882 márciusában halt meg Funchalban.

Joaquim Antonio de Carvalho. A madeirai kisegítő tüzérek alakulatát vezette.

Joaquim Pedro Castelo Branco. Később Funchal kikötőkapitánya lett, és elérte az ellentengernagyi rendfokozatot. 1884. június 17-én hunyt el. Úgy véljük, a szabadság ügyét csak tengerésztisztként szolgálta.

João Correia. Később az 5. gyalogezred hadnagya lett.

José Bettencourt de Abreu. A felszabadító hadseregben hadnagyi rendfokozatot ért el.

Antonio José de Meneses. A lovasságnál őrnagyi rendfokozatot ért el.

Antonio Teixeira Doria. Csak tengerésztisztként teljesített szolgálatot.

Antonio Aluísio Jérvis de Atouguia (lásd ott), később Atouguia vikomtja. A műszaki csapatoknál címzetes dandártábornoki rendfokozatot ért el. 1861. május 17-én halt meg Lisszabonban.

Francisco Venancio de Mendonça. Machico tanácsi jegyzője (escrivão da Câmara) volt. 1856-ban Funchalban hunyt el.

Bertoldo Francisco Gomes. Később tüzérhadnagyként szolgált Funchalban, és 1855 májusában halt meg. Paulo Manuel Ferreira Ferro Fajã da Ovelhában (’a juh partsíkja’) született, és 1894 végén Funchalban hunyt el.

Francisco Correia Heredia (lásd ott). 1880-ban Lisszabonban hunyt el.

Francisco Alexandrino da Costa Lira. Dandártábornoki rendfokozatot ért el, később pedig gazdag birtokos lett. 1877. január 21-én, 72 éves korában hunyt el Funchalban.

Julio Berenguer. 1880 után hunyt el Funchalban.

José de Freitas Teixeira Espinola de Castelo Branco. Tábornagyi rendfokozatot ért el. Francisco Antonio Rodrigues da Silva részt vett az asseiceirai csatában és sok más ütközetben; a Torony és Kard-rend lovagi fokozatával tüntették ki. A községi közigazgatási hivatal (Administração do Concelho, a központi kormányzat helyi hivatala) kézbesítő végrehajtójaként (oficial de diligências) dolgozott, majd 1839. január 29-én az Angústias (’gyötrelmek’) temető őrévé nevezték ki. João de Azevedo Seixalban (’kavicsos part’) született. Porto ostroma alatt a Vinte e três de Julho hadibrigg fedélzetén szolgált, és részt vett a Szent Vince-foknál vívott ütközetben. A Torony és Kard-rend jelvényével tüntették ki. Miután leszerelt, az União piac és a Praça Académica őreként dolgozott.

Sebastião de Abreu. Vámőr volt, és 1855. szeptember 15-én hunyt el.

Antonio Francisco da Câmara Leme Homem de Vasconcelos hitbizományos (morgado) Madeiráról Angliába, onnan pedig Terceira szigetére utazott, ahol csatlakozott a Dom Pedro vezette expedícióhoz. Viszonylag fiatalon halt meg Portóban; ő volt Canavial grófjának apja.

A felsorolt harmincnégy liberális közül úgy véljük, hogy csak az első tizenhét vagy tizennyolc vett részt abban a 7500 bátor harcosból álló expedícióban, amellyel IV. Péter 1832. július 8-án partra szállt Mindelo partjainál. A többiek esetében nincs bizonyítékunk arra, hogy csatlakoztak volna ehhez az expedícióhoz, bár tudjuk, hogy ők is a szabadság odaadó katonái voltak: a hadjárat egészében vagy nagy részében érte harcoltak. Mintegy száz madeirai szállt partra IV. Péterrel Portugáliában; sokan közülük, talán a többségük, a csatatereken vesztették életüket.

1832. április 4-én az Azori-szigetekről érkező, 60 fős legénység szállta meg Porto Santo (’szent kikötő’) szigetét Bento José de Oliveira kapitány parancsnoksága alatt. A csapatot a Conde de Vila Flôr hadibrigg és a Terceira szkúner szállította. Április 7-én a D. Maria II fregatt is kikötött a szigetnél; fedélzetén George Rose Sartorius admirális, Luiz da Silva Mousinho de Albuquerque tábornok, Januario Vicente Camacho, a funchali székesegyház (Sé do Funchal) székesegyházi dékánja (a káptalan első méltósága), valamint más alkotmánypártiak érkeztek.

A megszállás május 25-ig tartott. A csapat aznap az Azori-szigetekre hajózott, vele együtt pedig 104 önkéntes is, akik Madeiráról Porto Santóba menekültek, hogy csatlakozzanak a IV. Péter által I. Mihály kegyetlen zsarnoksága elleni harcra szervezett csapatokhoz.

Machico községének évkönyveiből tudjuk, hogy az önkéntesek között volt José de Almada, Lomelino de Carvalho, Henrique Fernandes és Venancio de Mendonça. Feltételezhetjük azonban, hogy Cândido Cabeça, Broegas, Ramos, Toribio de Freitas, J. és M. Camacho, Luiz V. da Silva, Atanasio Nunes és Xavier da Costa madeiraiak is ehhez a liberális csoporthoz tartoztak, bár az általunk átnézett újságok és hivatalos iratok semmilyen hírt nem közölnek erről.