Kalley (dr. Robert Reid)

1809. szeptember 6-án született a skóciai Glasgow közelében fekvő Mont Floridanban, Roberto Kalley és Joana R. Kalley gyermekeként. 1888. január 17-én halt meg Edinburgh városában. 1832-ben az egyik angol egyetemen szerzett orvosi diplomát.

Mintegy hat évvel később, 1838. október 2-án dr. Kalley Funchalba érkezett, ahol rövid megszakításoktól eltekintve 1846. augusztus 9-ig élt. A Madeirán folytatott kiterjedt protestáns térítőtevékenységével és a madeirai családok körében előidézett súlyos viszályokkal vált ismertté. Rendkívüli tehetségű ember és kiváló orvos volt. Ritka képességgel tudta megnyerni a tömegeket meggyőző és ékesszóló beszédével; propagandájának hatékonysága elsősorban ebben rejlett. Kétségkívül hívő ember volt, de mindenekelőtt fanatikus. Ádáz, gyűlölködő felekezeti elfogultság vezérelte, és merész, fáradhatatlan propagandájában egy lépést sem hátrált volna, ha nem kényszerítik a sziget sietős elhagyására.

Kezdetben arra szorítkozott, hogy ingyen gyógyítson – és hamarosan orvosként is kitűnt –, jótékonykodjon a szegények javára, valamint iskolákat alapítson. Vonzó személyes tulajdonságaival és beszédének tekintélyével együtt mindez elérte, hogy vidékünk minden társadalmi rétegében rokonszenv, megbecsülés és tisztelet övezze a nevét. A funchali városi tanács (Câmara Municipal do Funchal) nyilvánosan, elismerő szavakkal méltatta az oktatásért végzett munkáját és a nélkülözők érdekében tett emberbaráti cselekedeteit. Az anyaország kormánya pedig mentesítette a város vámházában a vámfizetés alól az általa behozott, szegények gyógyítására szánt gyógyszereket. A jótevő később ádáz propagandistává vált: egyértelművé lett, hogy számára a térítés mindennél, így az önzetlen jótékonykodásnál is fontosabb. Ez még hangsúlyosabbá vált azután, hogy Angliába utazott, ahol 1845 júniusától szeptemberéig tartózkodott. Állítások szerint az ottani bibliatársaságok vezetőivel és a katolikusellenes propagandában érdekelt befolyásos személyekkel folytatott megbeszélései a végletekig fokozták eredendő felekezeti buzgalmát, és nagyobb bátorságot, merészséget adtak neki a protestáns eszmék terjesztéséhez.

Visszatérése után dr. Kalley még élénkebb térítő tevékenységbe kezdett. Még azoknak a betegeknek is meg kellett hallgatniuk vallási beszédeit, akiket otthonában kezelt, noha vonakodtak ettől. Ekkorra már általánossá vált a felháborodás a merész hittérítő ellen. Sem a hatóságok figyelmeztetései és rendelkezései, sem a lappangó népharag fenyegetései nem csillapították azonban a híres skót orvos buzgalmát. Házát rendőrök vették körül, sértéseket kiáltottak felé, ő mégis rendíthetetlenül folytatta vallási eszméinek terjesztését.

A katolikus vallást ért sértések Madeira lakosságának általános ellenszenvét fordították dr. Kalley ellen. Azért jött közénk, hogy elvegye a néptől ősei hitét, és a legsúlyosabb viszályokat vigye a családokba. A merész hittérítés természetes ellenhatása súlyos zavargásokhoz vezetett; a helyi hatóságoknak közbe kellett lépniük, hogy megfékezzék a térítők túlkapásait. Sajnálatos jelenetek zajlottak le, amelyek során katolikusok és protestánsok egyaránt túlkapásokat követtek el. Mindez teljesen elkerülhető lett volna, ha dr. Kalley nem kezd hittérítésbe, vagy legalább nem ad neki ennyire fanatikus jelleget.

Mivel brit alattvaló volt, valódi mérséklettel és körültekintéssel bántak vele. A protestáns orvos a helyi hatóságok és más, magas társadalmi állású személyek előtt több ízben ünnepélyesen kijelentette, hogy felhagy hitvallásának terjesztésével a madeiraiak körében, és tevékenységét a Madeirán élő vagy oda érkező külföldiekre korlátozza. Ígéreteit egyáltalán nem tartotta meg, az indulatok pedig mindinkább kiéleződtek. Mindez az 1846. augusztus 9-i szomorú eseményekben érte el sajnálatos végkifejletét.

Dr. Roberto Kalley egy Vale Formoso (’szép völgy’) környéki quinta (vidéki birtok kúriával) területén lakott, és követői is ott tartották összejöveteleiket. A házat már régóta rendőrök őrizték, mert attól tartottak, hogy a népharag elítélendő túlkapásokba torkollik. A fanatikus hittérítő apostoli buzgalma azonban egy pillanatra sem lankadt. Orvosként is figyelemre méltó szorgalommal dolgozott: ingyen látta el a betegeket, gyógyszert és alamizsnát osztott a szegényeknek, miközben azt beszélték róla, hogy csodákra képes a gyógyításban.

1846. augusztus 9-én, fényes nappal hatalmas tömeg vette körül dr. Kalley házát; a rendőrség nem tudta feltartóztatni az embereket. Mindenféle túlkapás történt. Betörték a lakóház ajtóit, berontottak, és minden zugot átkutattak dr. Kalley után. Ő azonban szerencsére el tudott menekülni a támadók dühe elől. Egy honfitársánál talált menedéket, ahol az angol konzul azt tanácsolta neki, hogy haladéktalanul hagyja el Madeirát. Női ruhába öltözve, függőágyban (rede, rúdra függesztve, két hordár vitte) vitték a város tengerpartjára. Ott felszállhatott egy angol hajóra, és elhagyta a szigetet, ahová többé nem tért vissza.

Dr. Roberto Kalley az Amerikai Egyesült Államokban, Illinois államba ment, és maga után hívott sok madeirait, aki követte a tanításait. Mások az üldöztetéstől tartva, egy még jóval nagyobb csoport pedig pusztán kalandvágyból vándorolt ki; ők Demerara, Trinidad és az Amerikai Egyesült Államok portugál közösségeit gyarapították.

A portugál kormány Antonio José de Avilát, a későbbi Ávila és Bolama hercegét küldte Madeirára az események kivizsgálására. Vele érkezett az új polgári kormányzó (governador civil), José Silvestre Ribeiro tanácsos (conselheiro, a királyi tanács tiszteletbeli címe).

Dr. Kalley kormánya közvetítésével kártérítést követelt a házában lévő könyvekben és bútorokban okozott károkért. A portugál kormány 1574 font sterlinget, vagyis mintegy hét conto (egymillió réis) de réist fizetett ki: ennyire becsülték a kárt. Nem tudjuk, mikor nyújtották be a követelést. Azt azonban tudjuk, hogy csak évekkel a követelésre okot adó események után, 1851. július 25-én tájékoztatta bizalmasan a portugál anyaország kormányát José Silvestre Ribeiro tanácsos (conselheiro, a királyi tanács tiszteletbeli címe), e kerület (distrito) polgári kormányzója (governador civil). Felsőbb utasításra beszámolt a kártérítési igényről, és úgy vélte, hogy azt a benyújtott formájában kell teljesíteni (lásd: Protestáns hittérítés).

A korabeli lapoknak a Kalley-ügyről közölt számtalan cikkén kívül a következő füzetek is megjelentek: R. R. Kalley Exposição de Factos című műve (Funchal, 1843), amelynek 1875-ben Lisszabonban második kiadása is megjelent; dr. Kalley An Account of the recent persecutions in Madeira című műve (London, 1844); Manuel de Sant’Ana e Vasconcelos Revista Histórica do proselitismo protestante exercido na ilha da Madeira pelo Dr. Roberto Reid Kalley, medico escossez című műve (Funchal, 1845); valamint João Fernandes da Gama 218 oldalas Perseguições dos Calvinistas da Madeira című műve (São Paulo, Brazília, 1896).

Dr. Kalley a kormánya közvetítésével jelentős kártérítést követelt a feldühödött tömeg által a lakóhelyén okozott károkért. Igényét a helyi és az anyaországi sajtó is sokat vitatta; az ügy egész országunkban, sőt külföldön is nagy érdeklődést keltett. A diplomáciai ügy rendezése sokáig tartott: a portugál kormány csak hét évvel a sajnálatos esemény után fizette ki a dr. Roberto Kalley által követelt kártérítést. Közben több incidens történt, és Portugália, valamint Anglia kormánya diplomáciai jegyzékeket váltott, míg végül barátságos megoldásra jutottak. A külügyminiszter akkor a kiváló madeirai, Atouguia vikomtja volt. Részletes jelentésben ismertette a követelés okait; ebből a fontos dokumentumból származnak a következő érdekes adatok:

“

„Az 1849. június 18-án hivatalba lépett kormány 1851. február 7-én miniszteri rendeletben (portaria) utasította Funchal polgári kormányzóját, hogy teljeskörűen vizsgálja ki azokat a károkat, amelyeket dr. Kalley állítása szerint egy Funchalban kitört népi zavargás okozott neki. A kormányzó 1851. július 25-én jelentésével eleget tett az utasításnak.

A jelenlegi kormány gondosan megvizsgálta a brit kormány e követelésével kapcsolatos valamennyi iratot, különösen a fent említett polgári kormányzó, José Silvestre Ribeiro tanácsos jelentését. Ezután el kellett ismernie, hogy dr. Kalley jogosult kártérítésre az 1846. augusztus 9-i zavargás következtében Madeira szigetén elszenvedett károkért.

A kormány azonban nem kívánta magára vállalni a felelősséget azért, hogy újabb vizsgálat nélkül bármilyen összeget megállapítson ezen a címen. Ezért bizalmasan utasította a polgári kormányzót, hogy válaszoljon a neki küldött három kérdésre, és egyúttal mondjon véleményt a szóban forgó követelésről. A kormányzó 1851. november 3-án elküldte a kért válaszokat, és hozzátette, hogy véleményét illetően 1851. július 25-i jelentésének utolsó részére hivatkozik.

Ebben a jelentésben a polgári kormányzó előbb biztosította a kormányt arról, hogy a lehető legnagyobb figyelmet fordította az ügyre, és minden rendelkezésére álló eszközt felhasznált az igazság lehető leggondosabb, legrészletesebb és legpártatlanabb feltárására. Majd megjegyezte, hogy az 1846. augusztus 9-i zűrzavaros jelenet során, amikor dr. Kalley házát valósággal kifosztották, szükségképpen sok minden megrongálódott, eltört, használhatatlanná vált vagy eltűnt azon kívül, ami a lángok martaléka lett.

Ilyen körülmények között Őfelsége brit kormánya sürgette Őfelsége kormányát a kártérítés megfizetésére. Utóbbi, mivel nem akarta, hogy rosszhiszeműséggel vádolják, beleegyezett a követelt hétmillió-nyolcvannégyezer-hatszázharmincegy réis megfizetésébe. Ez 1574 fontnak, 7 shillingnek és 3 pennynek felelt meg, fontonként 4500 réis árfolyamon; a szóban forgó károkat erre az összegre becsülték. Az összeget három részletben, a megállapodás szerinti időpontokban fizették ki.

Külügyminisztérium, 1853. június 20. – Athouguia vikomtja.