Protestáns hittérítés

Amint e mű egy másik helyén már elmondtuk, az angol közösség a 16. század végén kezdett jelentőségre szert tenni nálunk. Ettől az időtől a képviseleti kormányzat bevezetéséig nincs tudomásunk arról, hogy e közösség tagjai vagy más nemzetiségű protestánsok vallásukat terjesztették volna nálunk, és híveket igyekeztek volna szerezni a madeirai lakosság körében. Saját istentiszteleti templomaik voltak, amelyeket kizárólag híveik látogattak; a helyieket teljesen kizárták belőlük. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Madeirán kereskedőként vagy betegként tartózkodó külföldiek általában nem terjesztik vallási eszméiket, és nem próbálják eltéríteni a katolikusokat vallásuk gyakorlásától. Ugyanez áll azokra a látogatókra is, akik éghajlatunk enyhesége vagy kivételes természeti szépségeink miatt keresnek fel bennünket. Több külföldi protestáns még katolikus kezdeményezéseket is támogatott, sőt templomok és kápolnák építéséhez vagy javításához is hozzájárult. Így tett John Howard March is, amikor újjáépítette Santo da Serra (’a hegyvidéki szent’) plébániatemplomát.

Az elmondottak nem változtatnak azon a vitathatatlan tényen, hogy néhány angol nemzetiségű protestáns hittérítő az úgynevezett bibliatársaságok küldötteként több ízben, hol nagyobb, hol kisebb lendülettel igyekezett terjeszteni vallását ezen a szigeten. Tevékenységük néhány alkalommal zavargásokhoz és rendbontáshoz vezetett a sziget egyes egyházközségeiben. Ez a hittérítés főként 1838-ban indult meg. Korábban is történtek kísérletek, de mind teljesen eredménytelenek maradtak. Nálunk valójában dr. Roberto Kalley tudott eredményes hittérítő munkát végezni. Ehhez nagyban hozzájárultak személyes adottságai: magával ragadó ékesszólása, a szegények iránti jótékonysága, és mindenekelőtt kiváló orvosi tudása. Rendkívül jó orvos volt, és mindenkit ingyen kezelt. Hittérítő munkája hatásosságának titka elsősorban ebben rejlett. Erről a tevékenységről és súlyos következményeiről már írtunk a II. kötet 207. oldalán és az azt követő oldalakon.

Dr. Kalley 1846-ban sietve távozott a szigetről, ahová többé nem tért vissza. Távozása azonban nem vetett véget a protestantizmusnak Madeira egyes egyházközségeinek lakói körében, különösen Santo da Serrában, Machicóban, São Roquéban és Santo Antónióban. A hittérítés gyökeret vert, és ezeken, valamint más helyeken később sem szűnt meg a térítőmunka, bár mérsékeltebb formában folyt, a dr. Kalley által kölcsönzött lelkes hév nélkül. E munka eredményei azonban valójában csekélyek. Több mint 90 éve annak, hogy a híres skót orvos elhagyta a szigetet, és híveinek száma nemhogy nőtt volna, hanem jelentősen csökkent. A hittérítők hatásos eszközökkel rendelkeznek: újságot adnak ki és számtalan röplapot terjesztenek, iskolákat tartanak fenn, sőt pénzt és ruhát is osztanak. Ennek ellenére bizonyos, hogy a protestáns eszmék követőinek száma a 169 000 lakosú népességben nem haladja meg a száz főt (1921). Ez a szám sokkal nagyobb volna, ha hitelt adnánk a bibliatársaságoknak és más, a hittérítést támogató külföldi egyesületeknek küldött jelentéseknek. Az igazság azonban az, hogy e jelentéseket azoknak az érdekeihez és szempontjaihoz igazítva írják, akik ezen a szigetcsoporton a hittérítő munkát végzik.

Dr. Kalley hittérítő tevékenysége hozzávetőleg nyolc évig, 1838-tól 1846-ig tartott; ez idő alatt a híres hittérítő néhány rövid utat tett Angliába. Miután hirtelen távozott Madeiráról, a protestáns hittérítés nálunk szinte megszűnt. Nemcsak legfőbb támaszát veszítette el, hanem joggal tartottak attól is, hogy a népharag ismét az 1846. augusztus 9-i sajnálatos erőszakos cselekményekhez hasonlóan törhet ki.

A hittérítő tevékenység kevésbé intenzívvé és óvatosabbá vált, de megszakítás nélkül folytatódott, különösen Machico és Santo da Serra egyházközségeiben, valamint Funchal egyes részein. Röviddel dr. Kalley sietős menekülése után megjelent Hewitson protestáns lelkész. Mérsékelt hittérítésbe kezdett, vagy inkább a skót orvos térítőmunkájának eredményeit igyekezett fenntartani. 1850-ben José Silvestre Ribeiro polgári kormányzónak (governador civil) kellett közbelépnie, mert egy bizonyos Wilkinson Machicóban több embert próbált a kálvinista felekezethez toborozni.

A térítőmunka lendülete ekkor alábbhagyott, majd néhány évvel később ismét valamelyest megerősödött, amikor 1860 körül kálvinista egyházat alapítottak Funchalban. 1875 körül újabb, élénkebb térítőmunka indult, amely 1894 után még nagyobb lendületet vett. Ennek fő szereplői Angus és Buchanan lelkészek voltak. Bizonyos azonban, mint már megjegyeztük, hogy a kálvinista térítés nálunk mindig csekély eredménnyel járt. Kivétel volt dr. Roberto Kalley tevékenysége, főként kiemelkedő személyes tulajdonságainak és annak köszönhetően, ahogyan meg tudta szólítani a sziget népét.

Az igazsághoz tartozik, hogy a sziget angol közössége az utóbbi években nem állította e térítőmunka szolgálatába korántsem csekély tevékenységét és befolyását. Sőt, olykor nyíltan helytelenítette egyes kálvinista lelkészek magatartását, akik a sziget lakóit vallási eszméik követésére próbálták rávenni.

A II. kötet 207. oldalán található Kalley (Roberto) szócikk további érdekes tudnivalókkal szolgál erről a témáról; érdemes fellapozni.