São Roque (egyházközség)

A Funchal külvárosában fekvő egyházközség (freguesia) mai területe eredetileg a funchali székesegyház (Sé) plébániájához tartozott, később pedig São Pedro (’Szent Péter’) egyházközségéhez került. Ugyanez történt São Martinho (’Szent Márton’) egyházközségével is, amint e kötet egy másik helyén már említettük. A két plébánia ugyanabban az évben vált ki São Pedro plébániájából, és azonos keltezésű okirat hozta létre őket.

Tengerész Henrik bíboros 1579. március 3-i királyi rendelete (alvará régio) felhatalmazta Jerónimo Barreto megyés főpásztort São Roque (’Szent Rókus’) egyházközségének létrehozására. Az egyházközség plébánosának évi javadalomként (côngrua) 14 000 réis (régi portugál számolópénz; 1$000 = 1000 réis, 1:000$000 = egy conto = 1 000 000 réis) készpénzt, fél moio (gabonaűrmérték, 60 alqueire) búzát és egy negyed bort állapított meg. Az 1589. január 16-i királyi rendelet ezt a javadalmat 19 000 réis készpénzre, fél moio búzára és egy negyed borra emelte. Az ugyanezen év január 30-i királyi rendelet (alvará) további 3000 réis készpénzzel és fél moio búzával egészítette ki.

Ez az egyházközség a területén álló kis São Roque-kápolnáról kapta a nevét; itt rendezték be az új plébánia székhelyét. A kápolnát a településrész (sítio) lakói építették, még a plébánia létrehozása előtt. Dr. Álvaro Rodrigues de Azevedo a Pénzügyi Tanács 1704. május 19-i utasítására támaszkodva – amely az új templom és a sekrestye építésének 795 000 réis értékű árlejtését (arrematação) írta elő – láthatóan arra a következtetésre jutott, hogy a mai templom abban az évben épült. Az építkezés, pontosabban a bővítés a ma is Igreja Paroquial (’plébániatemplom’) néven ismert településrészen álló kápolnán történt. Úgy véljük, ez volt az eredeti São Roque-kápolna helye. Úgy tűnik, az építmény nem volt elég szilárd: 1790 körül a templom megrogyott, és többé nem volt alkalmas istentiszteletek tartására. A vallási szertartásokat ezután egy kis kápolnában tartották, amelynek titulusát nem ismerjük.

A mai templom építése a 19. század elején kezdődött, de lassan haladt: a munkálatokat csak a század közepe táján nyilvánították befejezettnek. Plébániatemplomként azonban már az 1820-as évektől szolgált.

Ebben az egyházközségben található a Szeplőtelen Fogantatás-kápolna (Nossa Senhora da Conceição), a Nossa Senhora da Alegria-kápolna (Öröm Boldogasszonya), a Rózsafüzér Királynője-kápolna (Nossa Senhora do Rosário) és a Santana-kápolna (Szent Anna). A Nossa Senhora da Esperança-kápolna (Reménység Boldogasszonya) már régen eltűnt. Ezekről másutt röviden beszámolunk.

A plébánia főbb településrészei: Achada, Muro da Coelha, Conceição, Fundoa, Igreja Velha, Calhau, Igreja Nova, Alegria, Bugiaria, Lombo Segundo, Lombo de João Boieiro és Santana. Lakosainak száma 3289 (1921).