Ataide (dr. Joaquim de Menezes e)
Joaquim de Menezes e Ataíde (1765–1828) ágostonrendi szerzetes és címzetes érsek életrajza. 1811-től 1821-ig káptalani helynökként és kormányzóként vezette a funchali egyházmegyét; a főkapitánnyal folytatott politikai viszályairól és a funchali Misericórdiának tett szolgálatairól emlékeznek rá.
Ez a főpap 1765. szeptember 20-án született Porto városában, és 1781-ben belépett a Szent Ágoston-rendbe. Tanulmányai során kivételes tehetségről és figyelemre méltó irodalmi érzékről tett tanúbizonyságot. Egymás után nevezték ki az Infantado krónikásává, a lisszaboni Santo Agostinho-kollégium rektorává, Meliapor címzetes érsekévé, majd a funchali egyházmegye káptalani helynökévé (a széküresedés idején a káptalan által választott egyházmegyei kormányzó) és kormányzójává.
Amikor 1811 júliusában a funchali püspökség káptalani helynökévé és egyházmegyei kormányzójává (governador do bispado, a püspök távollétében vagy széküresedéskor) nevezték ki, konfliktus támadt a mi székesegyházunk káptalanja és a központi kormány között. Az egyházmegye ügyeinek irányítását is eltérően ítélték meg. Ebben nem kis szerepe volt annak, hogy tevékenyen beleavatkozott a politikai kérdésekbe, és makacs küzdelmet folytatott Madeira akkori kormányzójával és főkapitányával, Sebastião Xavier Botelhóval.
Jelentős szolgálatokat tett a funchali Irgalmasság Szent Házának (Santa Casa da Misericórdia do Funchal), jótékonysági testvérületnek. Neki köszönhető a Fundoa vízvezetékének megépítése São Roquétól Funchalig, valamint a kórház szabályzatának megírása, amelyet akkoriban az ország legteljesebb és legtökéletesebb ilyen szabályzatának tartottak. E szolgálataiért és más jelentős tetteiért a funchali Irgalmasság Szent Háza üléstermében elhelyezték életnagyságú olajportréját, amely ma is ott található.
1821-ben sietve el kellett hagynia az egyházmegyét, ahová többé nem tért vissza. Még ugyanabban az évben Elvas püspökévé nevezték ki. 1826-ban főrendiházi taggá (par do reino) nevezték ki.
I. Mihály kormányának üldözésétől tartva 1828-ban külföldre indult Portugáliából. Még ugyanabban az évben, november 5-én Gibraltárban pestisben halt meg. Kiváló művelője volt a zenének: szerzeményeit ma is nagyra becsülik. Kiváló író is volt, amint az Inocêncio Francisco da Silva-féle Diccionario Bibliographico tanúsítja.
Neki tulajdonítják szinte az összes költői és drámai művet, amelyet a több éven át titkáraként dolgozó Luiz José Baiardo adott ki.
Az itteni O Jornal (’Az Újság’) érdekes életrajzot közölt Dom Frei Joaquim de Menezes e Ataíde püspökről.
Ebben a szócikkben
Idő
Említett évek · 06-
Portóban megszületett Joaquim de Menezes e Ataíde.
-
Joaquim de Meneses e Ataíde fogadalmat tett a Szent Ágoston-rendben.
-
Dr. Joaquim de Menezes e Ataídét káptalani helynökké és a funchali egyházmegye kormányzójává nevezték ki, ami konfliktust okozott a székesegyházi káptalan és a központi kormányzat között.
-
Joaquim de Meneses e Ataíde püspök sietve elhagyta a funchali egyházmegyét, és Elvas püspökévé nevezték ki.
-
Dr. Joaquim de Menezes e Ataíde a királyság főrendje lett.
-
Dr. Joaquim de Menezes e Ataíde, miután a miguelista üldözés elől elmenekült, Gibraltáron pestisben meghalt.
Hely
Említett helyek · 07
Külföldön
- Elvas
Portugal. Az egyházmegye, amelynek püspökévé 1821-ben kinevezték.
Elvas erődített város és egyházmegye Portugália szárazföldi részén. Funchal több püspökét helyezték át az itteni püspöki székbe, köztük Dom Lourenço de Távorát 1617-ben és Dom José da Costa Torrest 1796-ban; dr. Joaquim de Menezes e Ataídet 1821-ben nevezték ki Elvas püspökévé. Itt született Duarte Joaquim dos Santos zenész, José Gerardo Ferreira Passos és António Rogério Gromicho Couceiro; Francisco João Róscio pedig hadmérnökként szolgált itt.
- Funchal
Az általa vezetett egyházmegye székhelye és a Fundoa felől érkező vízvezeték célpontja.
A szigetcsoport fővárosa és a fő kapitányság székhelye, ahol a betelepülés megkezdődött; 1451–52 körül mezővárosi rangot kapott. A szigetcsoport legszélesebb öble Ponta do Garajau és Ponta da Cruz között fekszik, és védett horgonyzóhelyet kínál, bár kikötőjéről soha nem készült oceanográfiai vizsgálat. Az Elucidário éghajlati adatokkal tárgyalja Funchalt mint gyógyüdülőhelyet, és beszámol az 1906. januári zavargásokról, a dán herceg 1846. májusi látogatásáról, valamint a környék fiatal vulkáni kúpjairól.
- Fundoa
Funchal. Az általa Funchalig építtetett vízvezeték kiindulópontja.
Fundoa a funchali São Roque egyházközség egyik fő településrésze. Itt található egy 1668-ban épült, Rózsafüzérnek szentelt kápolna és egy egykori jezsuita lakóhely. Itt ered az 1817-ben, dr. Joaquim de Menezes e Ataíde által építtetett víztározó és a Funchalt ellátó vízvezeték.
- Gibraltár
United Kingdom. Itt halt meg pestisben 1828-ban.
Brit kikötő, ahová Madeira elhagyásakor elkísérték Ausztria császárnéját, és ahová Macedo atyát 1823-ban deportálták. Dr. Joaquim de Menezes e Ataide itt halt meg pestisben 1828-ban. Azoknak a brit erőknek a támaszpontja volt, amelyek a Bernarda kiadását követelték.
- Lisszabon
Portugal. Az ágostonrendi kollégium helyszíne, amelynek rektora volt.
Portugália fővárosa, a Relação bíróság és a Misericórdia székhelye; ez utóbbi kiváltságait és szabályzatát Funchalra is kiterjesztették. Henrique Franco de Sousa az itteni Királyi Képzőművészeti Akadémián tanult, Luiz José Baiardo pedig 1821-ben költözött ide.
- Porto
Portugal. Ataíde születési helye.
Portugál város, ahol az 1820-as liberális forradalom kezdődött; kerülete az egyetlen, amelynek népsűrűsége meghaladja Funchal kerületéét. Több madeirai lakos tanult az orvosi iskolájában vagy az Academia Politécnica intézményében, és néhányan ott éltek vagy haltak meg. Ott akasztották fel az O Funchalense Liberal szerkesztőjét, és 1922-ben a Marítimo is ott győzte le az FC Portót.
- São Roque
Funchal. Az egyházközség, amelyhez Fundoa tartozik.
São Roque Funchal külvárosi egyházközsége, amelyet São Pedróról választottak le, és egy 1579-es királyi oklevél alapján hoztak létre; nevét eredeti São Roque-kápolnájáról kapta. Az Elucidário bemutatja plébániatemplomának történetét, és felsorolja kápolnáit, fő településrészeit és népességét.
Személyek
Említett személyek · 05- D. Joaquim de Meneses e Ataíde1765–1828
Ágostonrendi szerzetes és Meliapor címzetes érseke, aki a funchali egyházmegyét vezette (1811–21); később Elvas püspöke és a királyság főrendje lett.
-
Portugál király, akinek kormánya üldözésétől Ataíde tartott, ezért 1828-ban külföldre távozott.
-
A Diccionario Bibliographico szerzője, akire Ataíde írásaival kapcsolatban hivatkoznak.
- Luís José Baiardoszül. 1775
Néhány évig Ataíde titkára volt; költői és drámai műveket adott ki az ő neve alatt.
- Sebastião Xavier Botelho1768–1840
Madeira kormányzója és főkapitánya, akivel Ataíde hosszan tartó politikai küzdelmet folytatott.