Marmeleiros-kórház

A funchali Irgalmasság Szent Házához (Santa Casa da Misericórdia do Funchal) tartozó Szent Erzsébet-kórház (Hospital de Santa Isabel) 244 éven át abban az épületben működött, amelyet ma az autonóm kerület (distrito) főtanácsa (Junta Geral) használ. A kórházat 1931-től Marmeleiros-kórház (Hospital dos Marmeleiros) néven kezdték emlegetni: ekkor költöztették át különféle osztályait a Nossa Senhora do Monte (Monte-i Szűzanya) egyházközség (freguesia) Marmeleiros (’birsalmafák’) településrészén (sítio) álló új, tágas épületbe.

Amint a Szanatóriumok című szócikkben részletesebben is szó lesz róla, a portugál kormány 1903-ban koncessziót adott Frederico Hohenlohe német hercegnek, hogy Madeirán tengerparti és hegyvidéki szanatóriumokat létesítsen tüdőbetegségek kezelésére. Ennek fejében meghatározott számú, ilyen betegségben szenvedő, szegény portugál állampolgárt kellett felvennie az intézményekbe. Közéjük tartozott a Marmeleiros településrészén 1905-ben építeni kezdett kórház, amelyet elsősorban a nincsteleneknek szántak, ezért Sanatório dos Pobres néven vált ismertté. Az 1909. november 3-i rendelet engedélyezte a portugál kormány és Hohenlohe herceg közötti szerződés felbontását. A hercegnek 4 425 000 márka kártérítést ítéltek meg, amelyhez a felhalmozódott kamatok címén további 328 541 márka járult.

A Marmeleirosban álló, befejezetlen épület teljesen elhagyatva, az időjárás viszontagságainak kitéve maradt. Végül a központi kormányzat a közigazgatás kiváltképp dicséretes és hasznos intézkedésével az 1928. március 9-i és 29-i rendeletben átengedte a funchali Irgalmasság Szent Házának (Misericórdia do Funchal), hogy ott rendezze be kórházát. Az első betegeket 1930 novemberében, a többieket a következő évben költöztették át. Ekkor teljesen befejezték az épületet, és megfelelően átalakították erre a célra. Így az ország egyik legjobb kórháza lett a maga nemében: nemcsak az épület kialakítása miatt, hanem azért is, ahogyan az orvosi és ápolási ellátást ott biztosítják. Ehhez a Szent Ház igazgatótanácsa (Mesa Gerente) az 1930. január 17-i rendelettel felhatalmazást kapott, hogy ötszáz conto de réis (conto: egymillió réis; a réis régi portugál számolópénz, 1$000 = 1000 réis, 1:000$000 = egy conto = 1 000 000 réis) kölcsönt vegyen fel a Caixa Geral dos Depósitosnál. Fedezetül a funchali vámházban beszedett adók után járó 4%-os pótlékból származó részesedést ajánlották fel; ezt a pótlékot az 1927. november 28-i rendelet vezette be.

A méltányosság megkívánja, hogy itt rögzítsük: a funchali Irgalmasság Szent Háza négy évszázados történetének legjelentősebb jótéteménye az volt, hogy kórházát a Marmeleiros-szanatórium (Sanatório dos Marmeleiros) épületében helyezhette el. Ez a felbecsülhetetlen értékű, soha eléggé nem méltatható fejlesztés elsősorban annak az igazgatótanácsnak a fáradhatatlan erőfeszítéseinek és határtalan odaadásának köszönhető, amelynek 1930 és 1933 között Manuel Francisco Camacho kanonok volt az elnöke.

A kórház azonban már nem tudta befogadni az egyre növekvő számú beteget. Sürgősen bővíteni kellett az épületet, és új bevételi forrásokat is kellett teremteni e jótékonysági intézmény anyagi helyzetének javítására. Bár az egymást követő vezetőségek (mesa) kitartóan folyamodtak a felsőbb hatóságokhoz, csak akkor sikerült elérni ezt a jelentős fejlesztést, amikor dr. José Nosolini átvette e kerület polgári kormányzói (governador civil) tisztségét. Az új kórtermek további 120 betegnek biztosítottak helyet; három műtő és más fejlesztések is megvalósultak. Az új kórházi részlegeket 1940. augusztus 10-én ünnepélyesen átadták. Lásd: irgalmassági házak (Misericórdias).