Művészeti örökség

A Madeirával foglalkozó több külföldi műben, Teixeira Gomes Cartas Sem Moral Nenhuma és Jácome Correia márki Ilha da Madeira című könyvében, valamint több funchali folyóiratban elismerő utalások olvashatók a sziget egyes templomaiban őrzött műalkotásokról. Ezek közül különösen a tisztán vallási témájú, magas művészi színvonalú festmények emelkednek ki. Az utalások azonban többnyire futó leírásokban jelentek meg, és nem mindig a tárgy alapos ismeretén alapultak. Így a szélesebb közönségre nem tettek hatást; csupán helyi társadalmunk műveltebb tagjainak szűk körében keltettek figyelmet. Csak 1933-ban és az azt követő években tárta fel előttünk e gazdag művészeti örökség létezését dr. Manuel de Almeida Cayola Zagalo, a lisszaboni Museu de Arte Antiga kiváló kurátora. Több jelentésben, a Nemzeti Turisztikai Kongresszuson tartott előadásában, az Arquivo Historico da Madeira folyóiratban megjelent érdekes cikkeiben, mindenekelőtt pedig értékes, A Pintura dos Séculos XV e XVI da Ilha da Madeira című művében mutatta be ezeket a műtárgyakat. Mélyreható szakismerettel, odaadó csodálattal és önzetlen gondossággal világított rá, hogy számuk és kiemelkedő művészi értékük egyaránt indokolná elhelyezésüket egy jól felszerelt múzeumban. Az utóbb említett mű Cayola Zagalo lelkiismeretességének és szakértelmének köszönhető, alapos és kiváló történeti-leíró tanulmány. Különösen megérdemli mindazon madeiraiak háláját, akiknek fontos szülőföldjük jó híre.

„… Azt kell számon tartani és ismertté tenni – mondja Cayola Zagalo –, hogy Madeira művészeti örökségének feltárása a nemzeti örökség egyik nemes részét tárta fel… Ugyanilyen bőségben találhatók itt nem kevésbé szép ötvösmunkák, szobrok, kerámiák, falikárpitok és bútorok… Brugge és Antwerpen festőiskolája, valamint a portugál iskola olyan meghatározó szerepet játszik, hogy csak egyetlen kivételt tudok megnevezni: a feltehetően holland eredetű, Szent Jeromost ábrázoló kis képet, amely a funchali püspöki palotához tartozik. Gérard David, Jean Provost, Jean Gossart és más, még azonosítatlan, de velük egyenrangú mesterek alkották a sziget gyönyörű flamand oltárképeit. Néhány, művészeti hovatartozását tekintve egyelőre ismeretlen táblakép olyan nagy festők stílusában készült, mint Van der Weyden, Hans Memling, Quentin Metsys stb. A Flandriából és Brabantból származó festmények ilyen nagy aránya – a hasonló eredetű, jórészt elveszett műtárgyak, köztük szobrok, bútorok, falikárpitok és a bronzlemezekkel borított sírkövek többsége mellett – szinte kizárólag a cukortermelésnek köszönhető…”

Bőséges ok van arra, hogy Funchalban festészeti múzeumot hozzanak létre, és feltételezhető, hogy hamarosan berendezik. Időközben a funchali székesegyház (Sé Catedral) egyik helyiségében kis egyházművészeti múzeumot hoztak létre. Erről és a tervezett múzeumról a cikk folytatásában részletesebben beszámolunk.

Érdekes volna lépésről lépésre végigkísérni Cayola Zagalo egész kutatómunkáját, valamint a sziget minden részén szétszórtan található, nagyszámú, kiemelkedő művészi értékű festményről készített kritikai és leíró tanulmányát. Röviden itt is megemlítenénk őket, ha terjedelmi kereteink, időnk és hozzáértésünk ezt lehetővé tenné. Ezért csupán azokról a képekről adunk rövid áttekintést, amelyek fényképes reprodukciói megtalálhatók a fentebb említett, remek A Pintura dos Séculos XV e XVI da Ilha da Madeira című könyvben:

A székesegyház: „A főoltár oltárképe”, tizenöt részből álló, fára festett mű a portugál iskolából, a 16. század elejéről; négy festmény a Santo António-oltáron és több festmény a Bom Jesus-oltáron.

A Jó Jézus-menedékház (Recolhimento do Bom Jesus) templomában: „Angyali üdvözlet”, a 16. század eleje, németalföldi iskola.

Az új São Martinho-templomban: „Nossa Senhora da Encarnação”, „Születés” és „Szent Joachim”; a triptichon a 16. század első harmadából származik, a németalföldi iskola műve.

A Segítség Szűzanyja-templomban (Socorro): „Szent Jakab”, „Szent Fülöp” és „Az adományozók”, triptichon a 16. század első feléből, portugál iskola; valamint „Apostolok”, amely hat apostolt ábrázol, a 16. század 1. harmadából, portugál iskola.

A Vigasztaló Szűzanya-kápolnában (Consolação), a Levada de Santa Luzia (’Szent Luca-csatorna’) mellett: „Jézus és az angyalok monográfiája”, a 16. század eleje.

A püspöki palotában: „Szent Jeromos”, a 16. század 1. fele, németalföldi iskola; valamint „Szent Anna és Szent Joachim”, a 16. század első fele, németalföldi iskola.

A Szent János evangélista-templomban (São João Evangelista) (a kollégiumi templomban): „Krisztus megjelenik Szent Péternek”, a 16. század 2. fele, portugál iskola.

A Szent Telmo-kápolnában (Corpo Santo): „Szent Pedro Gonçalves Telmo”, „Szent Antal”, „Szűzanya”, „Szent Péter”, „Egy király és egy szent nő”, „Szent Vince”, „Szent Pál”, „Szent Lőrinc” és további festmények; valamennyi a 16. század közepéről való, a portugál iskola műve.

Ribeira Brava (’vad patak’) plébániatemplomában: „Levétel a keresztről”, „Mária Magdolna” és „Arimateai József”, triptichon a 16. század elejéről; „A napkeleti bölcsek imádása”, a 16. század 1. harmadából; valamint „Születés”, németalföldi iskola.

Ponta do Sol (’Nap-fok’) plébániatemplomában: „Santa Maria Del Populo”, „Szent Borbála” és „Alexandriai Szent Katalin”, triptichon a 16. század 1. harmadából.

Az Arco da Calheta (’calhetai ív’) -i São Brás plébániatemplomban: „Szent Balázs és az adományozók”, a 16. század 2. negyede, portugál iskola; „A gyermek bemutatása a templomban”, a 16. század 2. negyede; továbbá más festmények is. A Háromkirályok-kápolnában (Reis Magos), Estreito da Calhetában: „A háromkirályok imádása” és „Veronika”.

A calhetai Espírito Santo (Szentlélek)-templomban: „Az angyal és a Szűz”, „Szent Antal” és „Szent Ferenc”; a „rendkívül értékesnek” minősített képekből álló triptichon a 16. század első harmadából származik, és a németalföldi iskola műve.

Az Istenanya-kápolnában (Madre de Deus), Caniçóban (’nád’): „Idősebb Szent Jakabot”, „Keresztelő Szent Jánost”, „Alexandriai Szent Katalint” és „Szent Antalt” ábrázoló oltárkép, 1536 utánról, portugál iskola.

Santa Cruz mezőváros (vila) plébániatemplomában: a szentélyt díszítő hat festmény az „Angyali üdvözletet”, a „Születést”, „A napkeleti bölcsek imádását”, a „Kálváriát”, a „Levételt a keresztről” és a „Feltámadást” ábrázolja; a 16. század 1. feléből származnak, és a portugál iskola művei.

Machico mezőváros plébániatemplomában: „A háromkirályok imádása”, a 16. század elejéről; pompás oltárképnek minősítették, amelyet neves művészeti kritikusok a legnagyobb csodálattal fogadtak. Itt található még a „Krisztus és az apostolok” is, a 16. század 2. negyedéből, a portugál iskola műve.

A „Nemzeti műemlékek” című szócikkben (II-394) szó esett a szigetcsoport nemzeti műemléknek (monumento nacional) és közérdekű ingatlannak minősített épületeiről és műalkotásairól. Többségük a fenti felsorolásban is szerepel.

E gazdag és értékes művészeti örökség feltárása kedvező légkört teremtett egy kicsi, de érdekes és értékes egyházművészeti múzeum létrehozásához. Megvalósulása különösen José Nosolini kormányzó erőfeszítéseinek és a megyés főpásztor feltétlen támogatásának volt köszönhető. A múzeumot a székesegyház káptalani épületének két, a templommal szomszédos termében rendezték be; magát a székesegyházat már régóta nemzeti műemlékként tartották számon. A múzeumot 1940. október 6-án ünnepélyesen megnyitották.

Hangsúlyozni szeretnénk továbbá, hogy Cayola Zagalo munkája viszonylag részletesen tárgyalja a felsorolt festményeket. Nemcsak művészi értéküket és legjellemzőbb vonásaikat vizsgálja, hanem történetüket és állapotukat is, valamint azt, hogy feltétlenül szükséges egy festészeti múzeum létrehozása. Munkája értékes és rendkívül érdekes tanulmány a szigetcsoportunk számos településén szétszórtan található gazdag művészeti örökségről, amelyről fentebb már röviden szóltunk.

Erről a fontos témáról, valamint a különféle művészeti ágak más érdekes alkotásairól is hasznos tájékoztatást nyújtanak az Eduardo Clemente Nunes Pereira atya nagyra becsült „Zargo szigetei” című művének második kötetében összegyűjtött adatok.