Jó Jézus-zárda

Ezt a recolhimentót (vallásos nők elvonult közösségi háza) Bom Jesus da Ribeira (’patak’) néven ismerték, mert az épület telke a Ribeira de Santa Luzia (’Szent Luca’) bal partjáig terjedt. Alapítója dr. Simão Gonçalves Cidrão, a funchali székesegyház (Sé do Funchal) főesperese volt. Jelentős adományokat tett az intézménynek, és más adományok, különösen Pascoal Ferreira de Sousa atya, a székesegyház karnagyának értékes közreműködése révén felépíttette a szerény vallási közösségi házat és a hozzá tartozó templomot. Ezeket később jelentősen kibővítették.

Simão Gonçalves Cidrão 1655. december 20-án kelt azzal az első adományozási okirattal, amelyben több ingatlant juttatott a recolhimento alapítására. Az építkezés még abban az évben vagy a következőben kezdődött meg. Úgy tűnik, az első lakókat csak 1666-ban fogadták be. Ez arra enged következtetnünk, hogy az épület felhúzása sokáig tartott, vagy számunkra ismeretlen akadályok késleltették a recolhimento megnyitását. 1673. október 9-én ugyanaz a főesperes, dr. Cidrão, vagy az örökösei újabb adományokat tettek az intézmény javára.

A recolhimentót 25–30 közösségben élő nő befogadására szánták; közéjük olyan szegény hajadonok is bekerülhettek, akik igazolni tudták feddhetetlen életvitelüket. A lakók kezdettől fogva a legszigorúbban betartották szabályzatukat, és közösségük minden tekintetben példamutatóvá vált. Ez sok szigorú életet élő embert arra indított, hogy felvételét kérje ebbe a vallási intézménybe. Bár nem szerzetesrend volt, naponta végeztek ott kórusszolgálatot, és megtartottak más, a női kolostorokra jellemző vallási gyakorlatokat is.

Nem tudjuk, hogy az idők során mindig fennmaradt-e ott a kezdeti fegyelem és buzgalom. Azt azonban tudjuk, hogy ez a ház már sok éve tisztán világi recolhimentóvá vált, ahol a lakóknak semmiféle vallási cselekményben nem kötelező részt venniük.

A Bom Jesus recolhimentót Dom Gabriel de Almeida püspök hagyta jóvá. Ő 1671 márciusától 1674. július 13-án bekövetkezett haláláig vezette ezt az egyházmegyét. A ház tehát ebben az időszakban nyert egyházjogi, törvényes elismerést; feltételezzük, hogy alapítását megelőzte az illetékes egyházmegyei hatóság engedélye. Tudomásunk van arról, hogy néhány recolhida (vallásos női menedékház lakója) egy általunk meg nem állapítható időpontban engedélyt kért a Szentszéktől a szerzetesi fogadalom letételére, és ezzel a recolhimento szabályos szerzetesi közösséggé alakítására. Az engedélyt azonban számunkra ismeretlen okokból megtagadták.

Alapítója szándéka szerint a Bom Jesus recolhimento kizárólag az egyházmegye főpapjának volt alárendelve, mind belső irányításában, mind javai kezelésében. Az egyházi hatóság nevezte ki a ház káplánját, valamint javainak kezelőjét, akit szindikusnak (síndico, egy szerzetesház javainak világi kezelője) neveztek. Erre a tisztségre mindig feddhetetlen és megfelelő képesítésű személyt választottak.

Dr. Cidrão adományai ellenére a recolhimento anyagi forrásai szerények voltak. Ezért egy időtől kezdve minden belépő recolhidától 300 escudo hozományt követeltek, amely a 19. század elején 400 000 réisre (régi portugál számolópénz; 1$000 = 1000 réis, 1:000$000 = egy conto = 1 000 000 réis) emelkedett.

A ház bevétele 1811-ben 1 367 000 réis, kiadása pedig 2 007 000 réis volt. Ugyanebben az évben 42 recolhida lakott benne.

A recolhimentót 1910 óta a polgári kormányzó (governador civil) által kinevezett bizottság kezeli és irányítja. Az a bizottság, amely 1919 áprilisában átadta a ház vezetését, 437,15 escudót adott át utódjának. A recolhimento tulajdonában lévő értékpapírok évi 931,11 escudo jövedelmet hoztak.