Árva leányok menedékháza

Az intézményt 1725-ben Francisco da Costa Freire kormányzó és főkapitány alapította adományokból. Kezdetben 4 árvalány lakott benne; már ekkor volt egy vezetőnőjük, egy kapusnőjük és egy szolgálójuk. Később 6-ra emelkedett a befogadott lányok száma. Idővel más nőket is felvettek, köztük özvegyeket és férjes asszonyokat, mindannyian azzal az ígérettel, hogy évi legalább 30 escudo járadékot fizetnek. Ezt azonban nem mindig fizették meg.

Az intézmény sokáig az úgynevezett lisszaboni alapszabály (Compromisso de Lisboa) szerint működött. Ez egyéb rendelkezései mellett csak 15 és 20 év közötti árvalányok felvételét engedte meg, valamint annyi, a már említett feltételeknek megfelelő nőét, ahányat be tudtak fogadni. Maguknak az árvalányoknak azonban nagykorúvá válásukkor távozniuk kellett, hogy helyet adjanak az újonnan felvetteknek. Így maradhatott fenn e recolhimento (vallásos nők elvonult közösségi háza) rendeltetése.»

1849-ben saját, nyolc cikkből álló szabályzatot (regimento) készítettek a recolhimento számára, de az sohasem lépett életbe.

José Silvestre Ribeiro tanácsos (a királyi tanács tiszteletbeli címe) megpróbálta az árvalányok menedékházát (Recolhimento das Órfãs) önálló szegény- és árvaházzá (casa pia) alakítani. Elképzelése azonban nem valósult meg, noha sokan kedvezően fogadták.

Az árvalányok menedékháza, más néven Árvaház (Orfanato) vagy Portugáliai Szent Erzsébet menedékháza (Recolhimento de Santa Isabel) a Misericórdia régi kórháza (Hospital da Misericórdia) melletti épületben működik. A lakók támogatásának kifizetéséről a Misericórdia (az Irgalmasság Szent Háza, világi karitatív testvérület) bizottsága gondoskodik. Jelenleg (1921) 16 bentlakó él itt; rajtuk kívül egy vezetőnő, egy portásnő és egy szolgáló tartozik a házhoz. A vezetőnő havonta 18 escudót (1911-től portugál pénznem, = 1000 réis), a portásnő 15, a szolgáló 5 escudót kap. A bentlakók közül egyikük 12,50, egy másik 10 escudót kap, a többiek havi támogatása 7,50 és 5 escudo között változik. A bizottság jelenleg havi 140 escudót költ az otthonban élő 19 személy támogatására (1921).

Az árvalányok menedékházának kiadásai 1909–1910-ben 631,42 escudót, 1913-ban pedig 716,67 escudót tettek ki.

1913-ban 2 árva lány és 24 hölgy élt ott. Az árvák a körülményektől függően havi 3–6 escudót kaptak ellátásukra, valamint hús- és tejadagokban is részesültek. A támogatásban részesülő bentlakók átlagosan havi 3,50 escudót kaptak. Közülük ketten portásnői, illetve forgóablak-felügyelői (rodeira) feladatot láttak el, amiért további havi 1 escudo juttatásban részesültek. Az egyik árva lány az otthon vezetőnője volt, ezért az említett támogatáson felül napi 15 centavót kapott.

A támogatási jegyzékből eltűnt az „árvák” megjelölés: jelenleg csak 16 bentlakó szerepel rajta, a vezetőnőn, a portásnőn és a szolgálón kívül (1921).