Gyermekmenhely

Madeira első alkotmányos korszakbeli kormányzójának, a jeles Luiz da Silva Mousinho de Albuquerque-nak köszönhető egy menhely létrehozása. Úgy tűnik, ez volt a második ilyen intézmény hazánkban. Bár kormányzása igen rövid ideig, mindössze 1834 augusztusától 1835 szeptemberéig tartott, a közigazgatás egyetlen lényeges területét sem hanyagolta el. Ő kezdeményezte a funchali rászoruló árvák menhelyének alapítását is. Jótékony vállalkozásában felesége, Dona Ana Mascarenhas de Ataíde volt a legtevékenyebb és leghatékonyabb segítőtársa. Az új gondolat nagy közszükségletre adott választ: széles körben elfogadták, és Funchal egész lakossága lelkes örömmel üdvözölte. Ez a lelkesedés sajnos nem tartott sokáig.

Négy hónappal azután, hogy Luiz Mousinho a szigetre érkezett, vagyis 1834. december közepe táján megkezdte működését az új jótékonysági intézmény. Ideiglenesen a São Lourenço-palota (’Szent Lőrinc’) néhány helyiségében kapott helyet, közvetlenül alapítóinak figyelmes és szeretetteljes felügyelete alatt. Egy időben 120 gyermeknek is otthont adott, és amíg kezdeményezői a szigeten tartózkodtak, viszonylag jól működött. Még az alapítók kezdeti lendületének köszönhető, hogy egy 1836. január 13-i miniszteri rendelet (portaria) révén az Államkincstár (Fazenda Nacional) tulajdonában álló házat bocsátottak a menhely rendelkezésére a Campo da Barca (’csónak-tér’) téren. A menhely oda költözött, néhány évig ott működött, majd egy általunk teljes pontossággal meg nem állapítható időpontban megszűnt. Miután Luiz Mousinho de Albuquerque és odaadó, jótékony felesége elhagyta a szigetet, az általuk oly sok odaadással és szeretettel létrehozott intézmény lassan hanyatlani kezdett, végül teljesen megszűnt. Egykori létezésének csupán jeles alapítói áldott emléke maradt fenn.

José Silvestre Ribeiro a funchali Koldusmenhely (Asilo da Mendicidade do Funchal) alapításakor csupán Mousinho munkájának folytatójának tekintette magát. A menhely épületének előcsarnokában ma is két, az időtől már erősen megrongálódott festmény látható: Luiz da Silva Mousinho de Albuquerque-t és feleségét, Dona Ana de Mascarenhas e Ataíde-t ábrázolják. Ott kell őket kegyelettel megőrizni, és megfelelően restaurálni is.

Egy menhely terve Angústiasban (’gyötrelmek’). 1837-ben a funchali városi tanács (Câmara Municipal do Funchal) ismét úgy határozott, hogy menhelyet alapít a város utcáin kolduló idős és munkaképtelen emberek számára. A döntést közölte a központi kormánnyal, amely 1838. június 7-i miniszteri rendeletében elismeréssel fogadta azt. A tanácsosi testület késedelem nélkül hozzáfogott egy megfelelő épület megépítéséhez, hogy megvalósítsa ezt a nemes és emberbaráti tervet. Azt a telket választották, amelyen ma az Asilo da Mendicidade e Orfãos áll. A telket Carvalhal (’tölgyes’) első grófja kevéssel a halála előtt erre a célra adta át. Az építkezés Vicente de Paula Teixeira mérnöknek, a közmunkák igazgatójának a tervei alapján 1837. augusztus 8-án kezdődött. A község körülbelül tizenhárom conto (egymillió réis) de réist költött rá. Az épület majdnem elkészült, de soha nem használták eredeti rendeltetésének megfelelően. Nem nyitotta meg kapuit a menhelyre szorulók előtt: sem a kezdeményező tanácsosi testület, sem a helyébe lépő tanács nem valósította meg a menhely létrehozását, számunkra teljesen ismeretlen okokból.