A Monumental út és híd

A Ribeiro Sêco fölött átívelő hidat és a tőle Câmara de Lobos (’fókák barlangja’) egyházközségébe (freguesia) vezető utat általában Ponte Monumental (’monumentális híd’), illetve Estrada Monumental (’monumentális út’) néven ismerik. Az elnevezés onnan ered, hogy az eredeti építési terv szerint a hídnak és az útnak IV. Péter portugál király emlékművéül kellett szolgálnia. Az ő nevét viselték volna, és felszabadító királyként végzett tevékenységének állítottak volna emléket itt, nálunk. A tervet 1835-ben fegyvertársa és odaadó barátja, Luiz da Silva Mousinho de Albuquerque dolgozta ki, aki az alkotmányos időszakban Madeira első kormányzója volt. Mivel csak rövid ideig állt e kerület (distrito) élén, a munkálatok éppen csak megkezdődtek. Erről a következőket írja Servulo Drumond de Meneses: „A városból nyugat felé kilépve mindjárt egy hatalmas, áradások vájta szakadékhoz érünk, amelynek mélyén a Ribeiro Secco folyik. Mousinho d’Albuquerque úr ezt a szakadékot függőhíddal kívánta átszelni. Ezért a szakadék két peremén emelt rendkívül erős hídfőkön kívül két óriási pillér építését is elrendelte. A tervhez hozzátartozott, hogy emlékművet állítsanak a halhatatlan Bragança hercegének, a portugálok nagylelkű felszabadítójának; a műnek ezért pompásnak és nagyszabásúnak kellett lennie. Mousinho de Albuquerque úr azonban elhagyta a szigetet, és a már megkezdett munkálatok nem haladtak tovább. Így Madeira jeles kormányzójának dicséretes, hazafias szándékai hosszú időre meghiúsultak, noha fáradhatatlanul és kitartóan nemcsak jelentős lendületet adott a munkának, hanem sok építőanyagot is összegyűjtött, amely végül veszendőbe ment.”

Lordelo bárója, az 1838 és 1840 között hivatalban lévő polgári kormányzó (governador civil) dicséretes módon megpróbálta folytatni a megkezdett munkálatokat, de nem tudta elhárítani az építkezés útjába kerülő nehézségeket. A vállalkozás megvalósításának dicsősége a szigetcsoport legkiválóbb kormányzójának és jótevőjének, José Silvestre Ribeiro tanácsosnak (conselheiro, a királyi tanács tiszteletbeli címe) jutott, aki kitartó erőfeszítések után véghez tudta vinni ezt a nagyszabású vállalkozást. Az építési munkálatok 1848. március 6-án kezdődtek, és az év végére csaknem befejeződtek.

José Silvestre Ribeiro tanácsos erre a célra nyilvános adománygyűjtést indított, amely több mint három conto de réist (conto: egymillió réis) hozott; Funchal tanácsa pedig mintegy két conto de réissel járult hozzá az építkezéshez.

Servulo Drumond de Meneses, a funchali polgári kormányzóság (Governo Civil, kerületi közigazgatás) főtitkára 1848-ban Colecção de documentos relativos á construçao da Ponte do Ribeiro Secco címmel füzetet adott ki. Ebben igen érdekes adatok találhatók az építményről, amely ugyan nem érdemelte meg a „monumentális” jelzőt, mégis jelentős, régóta sürgetett fejlesztés volt, és nagy közszükségletet elégített ki. A híd folytatásaként épülő út ekkor még éppen csak elkészült egy szakaszon, és teljes befejezéséig meglehetősen lassan haladtak vele. A Ribeira dos Socorridos patak fölötti falazott híd építését 1848. június 5-én kezdték meg.