Palheiro do Ferreiro (quinta)

Ez Madeira legszebb, legpompásabb és legnagyobb quintája (vidéki birtok kúriával). Magas hegyek között fekszik; innen meglepően tágas panoráma tárul fel, különösen a Balancal nevű helyről. Erdei, gyümölcsösei, kertjei, szántóföldjei, legelői, tavai, sétaútjai, lakóházai, istállói és gazdasági raktárai kiterjedésükkel és gondos fenntartásukkal egy gazdag, fejedelmi otthon és egy hatalmas birtok méreteit adják ennek a helynek.

A Palheiro de Ferreiro quintát Carvalhal (’tölgyes’) 1. grófja hozta létre. A 19. század elején sok száz fát kezdett itt ültetni, és építtetett egy kis házat, amely eleinte csupán vadászati találkozóhelyül szolgált. Később vidéki lakóházat, kerteket, sétautakat, kápolnát és gazdasági épületeket létesített. A magas hegyekből, nagy távolságból bőséges vizet is vezettetett ide a birtok földjeinek termékenyítésére.

Egy régi kézirat szerint 1801. január 5-én José Manuel da Câmara kormányzó látogatást tett a Palheiro-birtokon, és jelen volt „a sétány kapuja küszöbköveinek elhelyezésénél”. Amikor 1817-ben Leopoldina császárné (II. kötet, 232. o.), IV. Péter első felesége Madeirán járt, a Palheiro-birtok már elnyerte a hercegnő és kísérete csodálatát. João de Carvalhal ez alkalomból pompás ünnepséget rendezett az előkelő királyi vendég tiszteletére.

Carvalhal második grófja nagy pompával és ünnepélyességgel fogadta a Palheiro-birtokon Lajos infánst, a későbbi portugál királyt, amikor az 1858-ban ellátogatott a szigetre (II-286).

Mintegy harminc éve (1921) került a birtok a brit alattvaló, John Blandy tulajdonába, aki 1901-ben fényes ünnepséget rendezett itt Portugália uralkodói, I. Károly és Mária Amália tiszteletére.

Számos portugál és külföldi mű említi a Quinta do Palheirót (’szénapajta-birtok’). Mi csupán egy angol látogató alábbi leírását idézzük, aki 1826. január 13-án járt ott: „Funchal környékének egyik legérdemesebb látnivalója Palheiro: egy quinta, vagy inkább park, amely João de Carvalhal úré. Ő a sziget leggazdagabb fidalgója (köznemes), és valószínűleg Portugália királyának leggazdagabb alattvalója is, legalábbis földbirtokait tekintve. Ma látogattunk el ide. João de Carvalhal úrnak Funchaltól kissé keletre, egy magaslaton sikerült nagy kiterjedésű, viszonylag sík területet szereznie. Utakat és sétaösvényeket alakíttatott ki rajta, tölgyeket és fenyőket ültetett. Minden úgy van elrendezve és megszervezve, mint egy angol parkban. Emiatt a hely elveszíti azt a nagyszabású, vad jellegét, amelyet a külföldiek annyira csodálnak Madeira tájában. Érthető azonban, hogy egy madeirai szívesen honosít meg a szigeten olyasmit, ami ott nem található meg. Magassága miatt Palheiróban hűvösebb van, mint Funchalban, és biztos vagyok benne, hogy a birtok szépsége csak fokozódik majd, ha a fák nagyobbra nőnek. A ház méretében és építészetében egyaránt szerény, de elegáns és kényelmes; a körülötte lévő kertek virágokban gazdagok. Fő ékességeik a kaméliák: példányaik 6–8 láb magasak, fehér vagy karmazsinvörös virágaik pedig formájukban és színükben vetekednek a rózsákkal, bár azok kellemes illata hiányzik belőlük.”