Miksa (Mexikó császára)

1852. július 5-én érkezett először Madeirára Ferdinánd Miksa herceg, aki később Mexikó császára lett. Rövid szigeti tartózkodását az tette emlékezetessé, hogy bőkezűen hozzájárult a Ponte Monumental (’monumentális híd’) építéséhez, és értékes adományt adott a funchali Koldus- és Árvamenhelynek (Asilo de Mendicidade e Órfãos do Funchal).

1857-ben feleségül vette Mária Sarolta hercegnőt, I. Lipót belga király lányát. Feleségével együtt 1859. december 6-án érkezett Madeirára az osztrák Elisabeth hadihajón. A herceg december 22-én dél-amerikai tanulmányútra indult a szigetről, a hercegnő pedig Funchalban töltötte a telet, és várta férje visszatérését. A herceg 1860. március 5-én tért vissza; a hercegi pár ugyanazon hónap 12-én indult el a szigetről Ausztria felé.

Ferdinánd Miksa herceg 1864. április 10-én elfogadta a mexikói császári méltóságot; nyomban császárrá kiáltották ki és elismerték. Ugyanazon hónap 28-án feleségével együtt Madeira érintésével indult Mexikó felé az osztrák Novara fregatton, amelyet a francia Themis fregatt kísért. A császári párnak megadták a magas rangját megillető tiszteletadást. A jeles utazók ezt azzal viszonozták, hogy a Novara fedélzetén tartott vacsorára meghívták Dom Patricio Xavier de Moura megyéspüspököt, Farrobo (’szentjánoskenyérfa’) grófját, a polgári kormányzót (governador civil), Carvalhal (’tölgyes’) grófját, Carlo de Bianchi konzult, dr. Luiz Pitát stb.

Ismeretes a szerencsétlen sorsú császár tragikus vége. Nem tudta elfojtani az országban egymást követő forradalmakat, a francia kormány pedig magára hagyta. 1867. június 16-án agyonlőtték. A császárné elvesztette az eszét, és többé nem nyerte vissza értelmi képességeit.

Ma mindenki elismeri, hogy Miksa császár a legszörnyűbb igazságtalanság áldozata lett. Természeténél fogva idegenkedett az erőszaktól és minden túlzottan szigorú intézkedéstől. Talán éppen azért bukott el, mert hiányzott belőle az az erély és merészség, amelynek hiányával leghűségesebb hívei közül is többen vádolták.

Igen művelt ember volt; több kötetet is kiadott, amelyeket franciára fordítottak.

Úgy tűnik, tervben volt Miksa herceg és Mária Amália hercegnő házassága. A hercegnő IV. Péter és Amália császárné lánya volt; az ő nevét viselő menházat (hospício) az édesanyja alapította.

A Dona Maria Amélia hercegnő menhelyében (Hospício da Princesa Dona Maria Amélia) lévő misealapítvány (capela) oltára fölött álló, a Fájdalmas Szűzanya (Nossa Senhora das Dores) alakját ábrázoló szép szobrot Fernando Miksa herceg ajándékozta.