São Gonçalo (egyházközség) 1Elhelyezkedés és az egyházközség létrejötte

Szócikk 3355 Egyházközség Funchal Köt. III · o. 462–463 4 perc olvasás

São Gonçalo (egyházközség)

Eredeti cím: São Gonçalo (Freguesia de)

Szócikk São Gonçalóról, Funchal keleti szélén fekvő külvárosi egyházközségről: területének eredetét, lelkészségének és egyházközségének 16. századi létrehozását, templomait és kápolnáit, Gonçalo Aires korai letelepedését, valamint főbb településrészeit mutatja be.

1Elhelyezkedés és az egyházközség létrejötte

Funchal keleti szélén fekszik São Gonçalo (’Szent Gonçalo’) egyházközsége (freguesia), amely a város és község (concelho) öt külvárosi egyházközségének egyike. Nyugaton Santa Maria Maior (’Szent Mária’) egyházközségével, keleten Caniço (’nád’) egyházközségével határos. E két plébánia közé szorulva az óceán partjától a Funchal egy részét határoló hegyek csúcsáig terjed. Területe eredetileg Santa Maria Maior plébániájához tartozott. Amikor e plébánia székhelye a később székesegyházként szolgáló templomba költözött, a terület továbbra is hozzá tartozott; Funchal 1558 körüli két plébániára osztásakor pedig ismét Santa Maria Maior egyházközségének része lett.

A Havas Boldogasszony-kápolnáról (Nossa Senhora das Neves), amely a plébánia székhelye lett, a II. kötet 462. oldalán már röviden írtunk. Saját káplánja volt, aki bizonyos plébániai feladatokat is ellátott. A kápolnát az 1566. március 7-i királyi rendelet (alvará régio) lelkészséggé (curato) emelte; a lelkész (cura) évi járandósága 12 000 réis (régi portugál számolópénz; 1$000 = 1000 réis, 1:000$000 = egy conto = 1 000 000 réis) készpénz és egy moio (gabonaűrmérték, 60 alqueire) búza volt. A régi királyi kincstári hivatal (Provedoria) nyilvántartásának általános mutatója (Índice Geral do Registo), amelyre már sokszor hivatkoztunk, a következő okiratokat említi:

az 1574. szeptember 16-i királyi levél (carta régia) évi 20 000 réist állapított meg a lelkésznek, mivel a lelkészséghez több mint 100 háztartás (fogos, szó szerint „tűzhely”) tartozott
az 1581. június 9-i királyi rendelet 25 000 réisben szabta meg ezt a fizetést
az 1589. február 3-i királyi rendelet harminc alqueire búzával és egynegyed rész borral egészítette ki
az 1592. december 14-i királyi rendelet pedig a javadalmat (côngrua) 16 000 réis készpénzben, egy moio búzában és egy pipa (boroshordó és űrmérték, kb. 400–500 liter) borban állapította meg.

Egyik okirat sem plébániáról vagy vikáriusságról beszél, hanem lelkipásztori javadalmasról (beneficiado curado), noha az illető plébánosi feladatokat látott el. A „Vágyódás a szülőföld után” (Saudades da Terra) szerint a plébániát az 1574. március 12-i királyi rendelet hozta létre. A fent idézett, annál későbbi, 1574. szeptember 16-i rendelet azonban még kifejezetten lelkipásztori javadalmast említ. Miután számos, különféle egyházi tisztségek létrehozásáról szóló okiratot megvizsgáltunk és összevetettünk, kijelenthetjük, hogy a királyi kincstári hivatal általános mutatójában idézett rendeletek dátumai megbízhatóbbak, mint azok, amelyeket Gaspar Frutuoso jeles jegyzetírója idéz. A legvalószínűbbnek azt tartjuk, hogy az 1566. március 7-i rendelettel létrehozott lelkipásztori javadalmas tisztsége a plébánia megalapításának felelt meg, és hogy akkoriban bizonyos tisztségek feladatkörei nem különültek el egymástól.

2Templomok, betelepülés és településrészek

A Havas Boldogasszony-kápolna, a plébánia eredeti székhelye, mint már említettük, a 16. századból származik, és az egyházmegye egyik legrégebbi kápolnája. Az idők során többször átalakították, de már a 17. század elején is túl kicsi volt az egyházközség lakosságának. Több erőfeszítés ellenére csak a 17. század végén, a Pénzügyi Tanács 1697. október 15-i rendelete utasítására láttak hozzá egy új templom építéséhez. Az építkezés a 18. század elején kezdődött.

Ebben a plébániában egykor Nossa Senhora da Incarnação és a Fájdalmas Anya (Nossa Senhora da Piedade) kápolnája is állt; a Havas Boldogasszony és Nossa Senhora da Boa Nova kápolnája pedig ma is megvan. Ezekről másutt írunk.

E plébánia első benépesülése és területének kezdeti mezőgazdasági művelésbe vonása – akárcsak e község többi egyházközségéé – feltehetően egybeesett azzal, amikor João Gonçalves Zarco a felfedezés és a völgyet bizonyára teljes hosszában borító sűrű erdőségekben pusztító tűz után Funchalban megkezdte a letelepítést és a földek feltörését. Tudjuk, hogy az egyik első telepes, Zargo legkiválóbb társa a felfedezőúton, kiterjedt sesmaria-földekkel (sesmaria: királyi földadomány telepeseknek, megművelési kötelezettséggel) rendelkezett ebben az egyházközségben. Földjei a róla elnevezett patak jobb partjától a João Gomes-patakig terjedtek, északon pedig a hegyvidék gerincei határolták őket. Gonçalo Airesről van szó, akivel e mű II. kötetének 21. oldalán már részletesebben foglalkoztunk. Az egyházközség határain belül található a pompás Palheiro quinta (vidéki birtok kúriával; III. kötet, 43. oldal), valamint Gonçalo Aires karanténkórháza (lazareto) a róla elnevezett patak torkolatánál (II. kötet, 223. és következő oldalak). A főbb településrészek: Forca, Louros, Murteiras, Lateráni Szent János-kápolna (São João de Latrão), Salões, Fonte, Boa Nova, Lombo da Quinta, Ribeira da Quinta, Palheiro do Ferreiro, Algarvio, Bica de Pau, Igreja, Ribeiro Seco, Neves és Cancela. Lakosainak száma 2987 (1921).

Ebben a szócikkben

Hely

Említett helyek · 01

São Gonçalo · Tárgy
Funchal

Személyek

Említett személyek · 01

Gaspar Frutuoso1522–1591

A Saudades da Terra című krónika szerzője; az Elucidário vitatja az egyházközség létrehozására itt idézett 1574-es dátumát.