Madeirai Hajós Klub 1Funchali klubok
Madeirai Hajós Klub
Eredeti cím: Clube Naval Madeirense
Rövid ismertetés a Clube Naval Madeirenséről (alapszabálya 1917-ből, megalakulása 1918-ból), majd beszámoló a régebbi Clube Funchalenséről és Clube Unidóról; ezután a szöveg átcsúszik a bíbortetűről szóló szócikkbe. Ezt a festékanyagot adó rovart egykor Madeirán fügekaktuszon tenyésztették.
1Funchali klubok
Alapszabálya 1917. július 20-án kelt; megalakulását 1918. május 17-én jelentették be az illetékes hatóságnak.
A már említett Clube Funchalense közel 60 évig működött. Először egy Carmo (’Kármel’) negyedbeli házban kapott helyet, majd a Rua dos Ferreiros (’kovácsok’) utcai palotába költözött, és megszűnéséig ott maradt. Tagjai csak bizonyos társadalmi körből kerülhettek ki. A közel ugyanabban az időben alapított, majd 1879 elején megszűnt Clube Unido kevésbé szigorú feltételeket szabott tagjainak, bár jó magaviseletet és tisztes társadalmi állást tőlük is elvárt. A Clube Funchalense befogadta a nagykereskedőket, de a bolttulajdonosokat és más, üzletben árusító kereskedőket nem vette fel tagjai közé. Egy Funchalban nagyra becsült brit kereskedő, akinek textilüzlete volt, csatlakozni kívánt a klubhoz. Néhány tag, akik barátai voltak, figyelmeztette: a közgyűlés ellene fog szavazni, ha előbb nem adja el vagy nem ruházza át az üzletét!
A Clube Funchalense báljairól és estélyeiről vált ismertté; ezeken szinte mindig sok portugál és külföldi hölgy vett részt. Az ide látogató jeles személyiségek szinte mindegyikének ünnepséget rendeztek a klubban. Sok ilyen esemény tartós emléket hagyott maga után pompájával és fényével, valamint azzal a szokatlanul lovagias fogadtatással, amelyben vendégeiket részesítették.
2Bíbortetű
- Lásd: Szabadkőművesség (Maçonaria). Bíbortetű (Cocus cacti). A pajzstetvek családjába tartozó, egyenlő szárnyú rovar, amelyet a 19. század második negyedében hoztak be a Kanári-szigetekről. Nőstényéből a kelmefestéshez használt skarlátvörös festékanyagot nyerték. A fügekaktuszon (tabaibeira, Opunti tuna) tenyésztették, de ez az iparág néhány funchali kereskedő kitartó próbálkozásai ellenére sem virágzott fel. A kudarc részben a parasztok ellenállásának volt köszönhető: a fügekaktusz termését (tabaibo) többre becsülték annál a rovarnál, amely tönkretette ezt a nagyra értékelt gyümölcsöt, jóllehet a belőle nyert festékanyag akkoriban igen értékes volt.
A „cochonilha” szónak Madeirán – ahogy másutt is – igen szűk a jelentése: kizárólag a fügekaktuszon élő festékanyagot adó rovart jelöli. A természettudósok viszont a „cochonilhas”, „cochenilhas” vagy „cochinilhas” elnevezéssel valamennyi pajzstetűre utalnak. Ez a család az említett rovaron kívül sok más, „lapas” és „alforras” néven ismert rovart is magában foglal.
A bíbortetű még ma is megtalálható a fügekaktusz levelein São Gonçalóban és Praia Formosán (’szép strand’). A növényen képződő foltjairól könnyen felismerhető: ha egy sétabot hegyét végighúzzuk rajtuk, többé-kevésbé skarlátvörösre festődik.
A bíbortetűt Miguel de Carvalho e Almeida honosította meg Madeirán. Gerardo José de Nobrega gyógyszerész The Cultivation of Cochineal címmel rövid írást közölt erről a rovarról (Pharmaceutic Journal, 1849).
Ebben a szócikkben
Idő
Említett évek · 04Hely
Említett helyek · 06
Külföldön
- Carmo
Ribeira Brava. A Clube Funchalense első székhelye.
Carmo Campanário egyházközségének egyik településrésze. Nevét egy 1658-ban, hitbizomány székhelyéül alapított, Nossa Senhora do Carmo tiszteletére szentelt kápolnáról kapta. Itt működött az egyházközség állami fiúiskolája, és az Elucidário szerint a Clube Funchalense első székhelye is itt volt.
- Funchal
Város, ahol a klubok működtek, és ahol a kereskedők megpróbálták fellendíteni a bíbortetű-tenyésztést.
A szigetcsoport fővárosa és a fő kapitányság székhelye, ahol a betelepülés megkezdődött; 1451–52 körül mezővárosi rangot kapott. A szigetcsoport legszélesebb öble Ponta do Garajau és Ponta da Cruz között fekszik, és védett horgonyzóhelyet kínál, bár kikötőjéről soha nem készült oceanográfiai vizsgálat. Az Elucidário éghajlati adatokkal tárgyalja Funchalt mint gyógyüdülőhelyet, és beszámol az 1906. januári zavargásokról, a dán herceg 1846. májusi látogatásáról, valamint a környék fiatal vulkáni kúpjairól.
- Kanári-szigetek
Spain. A Madeirára behozott bíbortetű származási helye.
A Kanári-szigetek Madeira szomszédos szigetcsoportja; felfedezéséről eltérő beszámolók maradtak fenn. A hagyomány szerint Béthencourt-házból származó királyuk madeirai birtokokért cserébe eladta őket Tengerész Henriknek. Az Elucidário a két szigetcsoport közötti számos kapcsolatot említ, köztük tudományos látogatásokat, az Orfeão Madeirense 1922. májusi turnéját és negyven jezsuita lemészárlását a szigetek vizein.
- Praia Formosa
Funchal. Hely, ahol még előfordult bíbortetű a fügekaktuszokon.
Praia Formosa Funchaltól nyugatra fekvő homokos strand, amely São Martinho egyházközségének déli határát alkotja. Francia kalózok 1566. október 3-án itt szálltak partra, mielőtt kifosztották Funchalt; a helyet később megerősítették. Az Elucidário feljegyzi az 1828-ban hajótörést szenvedett Britannia történetét, a strand előtti karanténhorgonyzóhelyet, a nagy mennyiségben előforduló olivinkristályokat és több nevezetes növényt is.
- Rua dos Ferreiros
Funchal. Az utca, ahol a később a Clube Funchalense által használt palota állt.
A Rua dos Ferreiros régi funchali utca, amely már 1508-ban létezett. Nyugati fele Sé és São Pedro egyházközségek határának része. Innen lehetett eljutni az Aulas do Pátióhoz, ahol 1914-ig a líceum működött; a Patriota Funchalense című újság nyomdája és szerkesztősége pedig az utca 7. szám alatt volt. 1905-ben itt észlelték az első feltételezett pestises esetet.
- São Gonçalo
Funchal. Hely, ahol még előfordult bíbortetű a fügekaktuszokon.
São Gonçalo Funchal keleti szélén fekvő, a 16. században létrehozott külvárosi egyházközség. Területe 1927-ben kibővült, és ekkor a funchali bírósági körzet önálló bírói kerülete is lett. Az Elucidário megemlíti a legfinomabb munkákat készítő hivatásos hímzőit, levadáit, Funchal szénaellátásában betöltött szerepét és viharmadár-vadászait, továbbá azt, hogy itt született Manuel Fernandes de Sant’Ana atya. Területéhez tartozik Alpires és a Quinta do Rochedo.
Személyek
Említett személyek · 02-
Gyógyszerész, aki 1849-ben a Pharmaceutic Journalban megjelentette „The Cultivation of Cochineal” című írását.
-
Az Elucidário szerint ő honosította meg Madeirán a bíbortetűt.