Vásárok

1839. július 19-én a funchali városi tanács (Câmara Municipal) úgy határozott, hogy évente egy vásárt és hetente egy piacot rendez a városban. A döntést a kerület főtanácsa (Junta) jóváhagyta, a vásár helyszínének kiválasztását pedig a városi tanácsra bízta.

A tanács jó szándéka ellenére a határozat nem valósult meg. Funchalban csak később, 1850. június 29-én és 30-án rendeztek vásárt, a közjóért munkálkodó José Silvestre Ribeiro tanácsos (conselheiro, a királyi tanács tiszteletbeli címe) kezdeményezésére, „a kereskedelem előmozdítása és a sziget különböző települései közötti kapcsolatok szorosabbra fűzése érdekében”.

A vásárt a Praça Académicán (’akadémiai tér’) tartották. A két említett napon nem kevesebb mint tizenötezer ember látogatott el oda, és jelentős összeget költött el.

“

„A vásári bódék a lehető legrendezettebben álltak – olvasható J. Silvestre Ribeiro tanácsosnak a királyságügyi miniszterhez intézett levelében –, és mivel a tér igen nagy, hosszú útjai közül néhány szabadon maradt a hatalmas tömeg közlekedésére. A tér közepén nagy táncdobogót emeltek, mellette pedig zenepavilont állítottak a 6. vadászzászlóalj zenekarának. A vadászok (caçadores, könnyűgyalogság) zászlóalja szolgáltatta a zenét. 29-én délután tizenhárom São Martinhó-i paraszt lépett a táncdobogóra, a vidék jellegzetes viseletében, és kitűnően eltáncoltak egy sajátos madeirai táncot, amely »A la moda« néven ismert. Ezt álarcos tánc követte, amelyben a szereplők gazdag, régi viseletei különösen feltűntek. A 6. vadászzászlóalj zenekara, amelyet az alakulat tiszteletre méltó parancsnoka szívességből a rendelkezésemre bocsátott, mindkét napon késő éjszakáig gyönyörű darabokkal szórakoztatta a közönséget.

Miután José Silvestre Ribeiro tanácsos elhagyta a szigetet, később is tartottak vásárokat a Praça Académicán. Egyik sem érte el azonban annak a vásárnak a pompáját és rendkívüli pezsgését, amelyet 1850. június 29-én és 30-án e kiváló polgári kormányzó (governador civil) kezdeményezésére rendeztek.

A funchali városi tanács 1768. február 3-i ülésén elrendelték annak a rendelkezésnek (provisão) a végrehajtását, amellyel az uralkodó – a tanács kérésére – engedélyezte, hogy keddenként nyilvános vásárt tartsanak a Terreiro da Sén (’székesegyház tere’). Ha a vásárt meg is tartották, nem volt hosszú életű, és nem hozta meg a tőle joggal várható eredményeket.

A Largo do Comercio vagy Largo do Chafariz téren szerdánként és szombatonként a botas chãs (hagyományos lapos talpú bőrcsizma) árusai gyűlnek össze, hogy ott kínálják portékájukat. Szombatonként a szarvasmarha-kereskedők a Campo da Barcán (’csónak-tér’) vagy a Miguel Bombarda téren, a rudakat árusító kereskedők pedig a Praça dos Lavradoresen (’földművesek piaca’) jelennek meg; sok üzletet kötnek ezeken a helyeken. Sertéseket péntekenként árusítanak a régi petróleumraktár mellett.