Terreiro da Luta

A Monte egyházközségben (freguesia), 850 méterrel a tengerszint fölött fekszik Terreiro da Luta (’a küzdelem tere’) településrésze (sítio). Egy jámbor legenda szerint itt jelent meg a Boldogságos Szűz (Santíssima Virgem) egy szegény, ártatlan pásztorlánynak, amint arról a 2. kötet 438. oldalán röviden szó esik.

Erről a helyről páratlan szépségű, tágas kilátás nyílik.

E lenyűgöző panorámák annyira elbűvölték Manuel Gonçalves kom­turt, a Monte Vasúttársaság (Companhia do Caminho de Ferro do Monte) igazgatóját, hogy elhatározta: meghosszabbítja a vasútvonalat e festői kirándulóhelyig, és a meredek hegy tetején nagy éttermet építtet, amely a hazai és a külföldi látogatók számára egyaránt kihagyhatatlan látványosság lesz. Nehéz és kockázatos vállalkozás volt, ám Gonçalves kom­tur kitartásával, tehetségével és vállalkozó szellemével minden felmerülő akadályt legyőzött. Rövid idő alatt mintegy 1400 méter vasútvonalat építettek a rendkívül tagolt terepen, és felhúzták a szép, nagyszabású épületet, amelyet ma Restaurante-Esplanada do Terreiro da Luta néven ismernek. A vasútvonal e szakaszát és az éttermet 1912. június 24-én ünnepélyesen avatták fel. (1921).

Egy kis, képes reklámfüzetben a hely szép leírása olvasható egy jeles madeirai író tollából; ezt itt is meg kell őriznünk:

“

„Svájc tájai – írja az említett szerző – híresek magas hegyeikről és szeszélyes domborzatukról, gleccsereikről és gyönyörű tavaikról. A hegyes-völgyes Helvécia természeti látképeiből azonban hiányzik az a fenséges, nagyszabású háttér, amely a végtelenség képzetét kelti bennünk: az élet ősi forrása, amelynek mélyén az élet szüntelenül sokasodik és fennmarad – a titokzatos óceán.

“

„Terreiro da Lutát északról, keletről és nyugatról igen magas hegyek övezik; maga a hely sűrű, illatos fenyvesekkel borított hegyi fennsík. Délen viszont szélesen és derűsen tárul fel a funchali öböl: keleti végén a Balancal kiszögellésétől egészen a világ legmagasabb földnyelvének, a híres Cabo Girãónak a meredek sziklafaláig húzódik, lágy ívben. „Tekintetünk lassan eltávolodik e különös táj vadabb részleteitől – a váratlanul nyíló mély szakadékoktól és a meglepő meredekségű, magasságú, egymásba fonódó növényzettel borított kiemelkedésektől –, és szinte észrevétlenül ereszkedik le a lábunk előtt feltáruló völgybe, Curral Velhóba (’régi karám’). Innen a fehér templom magas harangtornyai fölött továbbsiklik, és elér a civilizációig: áthalad a város rendezett házsorai fölött, kiterjed a kikötőre, ahol a hadihajók és a magas óceánjárók elveszítik lenyűgöző méreteiket, majd még messzebbre, a látóhatár végtelenségéig ér. Az elkápráztatott szem előtt ott egybeolvad a víz mélykékje az ég ragyogó kékjével.

“

„Erről a fennsíkról kelet felé látható Pico do Infante, Balancal, Choupana és São Gonçalo; dél felé Funchal és a tágas kikötő, amelyet mindenféle hajó fekete pontjai tarkítanak. Nyugat felé haladva São Martinho, São Roque, Santo António, Câmara de Lobos és Estreito egyházközsége, valamint Quinta Grande hegyei látszanak. Ez utóbbiak gerincét délen Cabo Girão, északon pedig Fontainhas zárja le Câmara de Lobos határán.

“

„Estreito egyházközségéből részben látható a híres Jardim da Serra és a Boca dos Namorados (’szerelmesek hágója’) néven ismert településrész.

“

„A fennsík észak felé mély völggyé mélyül: ez Curral do Leme (’Leme karámja’). Újabb és újabb völgyek követik, miközben a talaj sűrű fenyvesekkel borított redőkben fokozatosan emelkedik. Ezen az oldalon Monte hegyei övezik Terreiro da Lutát; közülük Rebentão 1200 méter magasan fekszik.

“

„A naplemente erről a páratlan helyről nézve valóban leírhatatlan hatású. A ferdén érkező fénysugarak és elnyúló árnyékaik kiemelik és megkettőzik a felszín változatos formáit. Kirajzolják a Câmara de Lobos felé húzódó, sokféle zöldben pompázó völgyeket, plasztikussá teszik az arrafelé emelkedő csúcsokat és kúp alakú dombokat, a hatalmas Girãót pedig fekete sziluettként hagyják meg a lángoló ég alatt. Mindent bíboros árnyalattal vonnak be, amely fantasztikus, már-már színpadias jelleget ad a tájnak...

“

„Ezen a bájos helyen, ahonnan annyi páratlan szépség tárul elénk, épült meg a Restaurante-Esplanada: a svájci faházak mintáját követő, rendkívül elegáns épület. Teljes egészében Hennebique-rendszerű vasbetonból készült; 37 méter hosszú és 16 méter mély. Az épület déli homlokzata előtt 46 méter hosszú és 8 méter széles, fedett terasz húzódik. Az itt elszórtan álló kis asztaloknál a látogatók a páratlan panorámában gyönyörködve fogyaszthatnak. A teraszhoz tágas kert csatlakozik, amelyben a szigeten élő dús és változatos dísznövényzet valamennyi fajtáját termesztik.

“

„A tágas étterem az első emeleten kapott helyet, ahol különterem is szolgál magánvacsorák és szűk körű ünnepségek céljára. Ugyanezen az emeleten alakították ki a télikertet. Kényelme elragadó, akárcsak növényeinek elrendezése és a kifejezetten külföldről beszerzett díszítőelemek kifinomult ízlése: e tárgyak a maguk nemében a legkorszerűbbek közé tartoztak.

“

„A büfé és az American Bar egy-egy tágas termet foglal el az első emeleten. „Ugyanezen emelet folyosójáról nyílnak a »mosdók és toalett-helyiségek« is, amelyek megfelelnek a kényelem és a higiénia legkifinomultabb, korszerű követelményeinek.

“

„A pincében találhatók az italraktárak, a hűtőberendezés, az élelmiszerraktárak stb., valamint a konyha. Ez utóbbiban központi tűzhely, a grillterem kiszolgálására szolgáló külön tűzhely, edénymelegítő tűzhely és gazdag, teljes egészében rézből és nikkelből készült edénykészlet van.

“

„A 10 méter magas oldaltoronyból még inkább érvényesül az a páratlan madártávlati látvány, amely a teraszról vagy a Terreiro da Luta bármely más pontjáról is élvezhető.

“

„Az épületben a hideg napokra gőzfűtés, a meleg napokra számos ventilátor szolgál; világítása mindenütt elektromos.

“

„A Terreiro da Luta-i Restaurante-Esplanada kialakítását az az elgondolás vezette, hogy – a méretbeli különbségeket figyelembe véve – semmiben se maradjon el Európa legjobb és legkorszerűbb hasonló létesítményeitől. Különös gondot fordítottak a kifogástalan tisztaságra és a látogatók lehető legnagyobb kényelmére.

A már megszűnt Mezőgazdasági Tanács (Junta Agrícola) utat kezdett építeni Terreiro da Luta és Santo António da Serra (’hegyvidéki Szent Antal’) között. Ha ez az út valaha elkészül, a hazai és külföldi látogatók gyorsan eljuthatnak a sziget egyik legszebb üdülőhelyére. Ha a testület a hegyi közlegelők (montados) megvásárlása és más, úgyszólván haszontalan kiadások helyett jelentős bevételeinek egy részét az út befejezésére fordította volna, ma körülbelül három óra alatt érhetnénk el ezt a helyet. Gyönyörű tájai, valamint mezőinek hűvössége és zöldje méltán érdemlik csodálatunkat. (1921)

Egy olyan vidéken, mint Madeira, ahol a természet mindenütt teljes pompájában mutatkozik meg, és olyan panorámákat tár a látogató elé, amelyek leírása – egy író szavaival – „meghaladja a szavak erejét és a legügyesebb ecset kifejezőerejét”, csak sajnálhatjuk, hogy az úthálózat még mindig rendkívül fejletlen. Emiatt hazánk számos jelentős természeti szépségét csak veszélyek és nagy áldozatok árán láthatjuk és csodálhatjuk meg.

Manuel Gonçalves komturnak köszönhető az itt emelt első szobor felavatása. Az étterem kertjéhez vezető kis lépcsőn felérve João Gonçalves Zarco gyönyörű bronzszobra tárul elénk. A felfedezőt abban a pillanatban ábrázolja, amikor parancsnoksága alatt álló karavelláján közeledett az akkor még ismeretlen szigethez. E kiváló alkotás a díjakkal kitüntetett művész, Francisco Franco vésőjének munkája. (1921)

Felmerült a szerencsés gondolat, hogy ezen a paradicsomi helyen nagyszabású emlékművet emeljenek Nossa Senhora da Paz tiszteletére. Az emlékmű középpontjában finoman megmunkált márványszobor áll egy talapzaton, amelyet művészi, bronzból öntött domborművek fognak közre. Ezek arra a hagyományos hitre utalnak, hogy a Szent Szűz éppen ezen a helyen jelent meg. Az emlékmű mellett kis, elegáns kápolna áll, ahol gyakran mutatnak be szentmisét és tartanak más istentiszteleteket. Az emlékmű José Marques Jardim atya buzgó igyekezetének és kitartó erőfeszítéseinek köszönhető. A legnagyobb áldozatoktól sem riadt vissza, hogy az alkotás elnyerje a rá jellemző tekintélyes, nagyszabású megjelenést: még külföldre is elutazott adományokat gyűjteni a megvalósításához. Az ünnepélyes felavatást, amely nagy pompával zajlott, és amelyre a sziget minden részéről ezrek érkeztek, a megyés főpásztor elnökletével tartották 1927. augusztus 14-én. Mivel kiegészíti a cikkben közölt beszámolót, idézzük az első kő letételéről készült, az emlékmű sarokkövében elhelyezett jegyzőkönyvet. „Urunk Jézus Krisztus 1923. esztendejének november havának első napján, XI. Piusz Őszentsége pápasága és Dom António Manuel Pereira Ribeiro főtisztelendő excellenciája püspöksége idején, amikor a Portugál Nemzet elnöke Manuel Teixeira Gomes őexcellenciája, a Funchal kerület (Distrito do Funchal) kormányzója pedig Eduardo da Rocha Sarsfield úr volt, a Fonte da Telha (’cserépforrás’) településrészen, Terreiro da Luta mellett az alábbi módon kezdték meg a Funchal városának fő, az egész egyházmegyének pedig másodlagos védőszentjeként tisztelt Monte-i Szűzanya (Nossa Senhora do Monte) emlékművének építését, és letették első kövét;

Miután reggel kilenc órakor misét mutattak be a Nossa Senhora do Monte-plébániatemplomban, annak templomkertjében hatalmas menet alakult. A hívek a sziget minden részéről érkeztek, hogy megdicsőítsék mennyei jótevőjüket: az egész sziget nyomban fellelkesül, valahányszor a Monte-i Szűzanya oltalmazó erejét kell hirdetni.

A menet rendezett sorokban indult útnak. A különféle világi és vallási egyesületek tagjait iskolás és hittanos gyermekek csoportjai kísérték, jelvényeket, zászlókat és lobogókat tartva. Csodálatos látvány volt, ahogy a hegyoldalon fölfelé haladva himnuszokat és hálatelt imákat énekeltek a számtalan jótéteményért, amelyet ínséges időkben ugyanezen Szűzanya közbenjárására oly hamar elnyertek.

A csodatévő kegykép körmeneti hordozóján, a sokaság közepén így diadalmasan emelkedett fel arra a helyre, ahol egykor égi édességekkel és ajándékokkal örvendeztette meg a kis Evát. Ő ezeknek a ma ideérkező gyermekeknek a nővérkéje volt: ők az itt lezajlott jelenetekre emlékeznek, és ki tudja, ártatlanságukban talán jobban meg is értik őket.

Akik látták a menet megérkezését az emlékmű számára kijelölt helyre, és részt vettek a szabadtéri misén, amelyet végig a zene mély hangjai és az ezernyi ajakról felcsendülő ének kísért, úgy érezték, mintha már nem is a földön, hanem a mennyhez közelebb eső magaslatokon volnának!

Pedig nem erről volt szó! A több mint három évszázada a madeirai nép túlcsorduló szívében felgyülemlett hála tört elő lelke mélyéből, gyorsan és feltartóztathatatlanul. Sebei, amelyeket a szakadatlan bajok és borzalmak ejtettek, még alig gyógyultak be.

A legutóbbi háború kimerítette a könnyekkel, az éhezéssel és a kegyetlen rettegéssel. A bombázás baljós malomköve alatt őrlődött. Fiai – derék papok, bátor tisztek és szolgálatkész katonák – háborúba indultak. A halál fekete szárnya közelről súrolta. Könyörgő tekintetét az ég felé emelte, és a Monte-i Szűzanya meghallgatta imáját.

A békével a portugál fegyverek is dicsőséget nyertek. Ki állíthatna gátat a nép szabad akaratának, hogy megdicsőítse hőseit, és emlékoszlopot (padrão) állítson népe életerejének, amely olykor félt ugyan, de soha nem volt gyáva! Nossa Senhora do Monte a védőszentje. Népünk lelke a haza egy darab földjéből és a hit leheletéből formálódott. A hit lerombolása a haza feloldódását jelenti. Ezért nálunk a vallási ünnepek hazánk megdicsőülését és harcosaink dicsőségét jelentik.

A hegy tetején álló, Nossa Senhora do Monte tiszteletére emelt emlékmű vallásos hitének megszentelése lesz, hazája iránti szeretetének őszinte kifejezése által.

A Nossa Senhora do Monte tiszteletére emelendő emlékmű, amellett, hogy fogadalom a világbékéért, hálaadás minden korábbi jótéteményért. Még nem vésték kőbe, és megrendítő fenségében még nem emelkedik az arra járók szeme elé. De már él, teljes ragyogásában, minden madeirai lelkében, aki elképzeli, és megvalósításához akaraterejét meg soha felül nem múlt nagylelkűségének adományát kínálja fel.

Így délután négy órakor, a funchali püspök főtisztelendő excellenciája, a világi testületek, a katolikus egyesületek, az akadémia, a sajtó, a társadalmi osztályok, az iskolák és a nép nagy sokaságának jelenlétében letették az alapkövet. A Római Pontifikále szerinti áldást és az ilyen alkalmakon szokásos szertartásokat is megtartották. A szertartás szerinti kalapácsütéseket a püspök főtisztelendő excellenciája mérte a kőre; a simítókanalat a várost képviselő dr. Manuel Pestana Reis úr nyújtotta át a plébános meghívására, a vakolókanállal pedig a madeirai népet képviselő dr. Romano de Santa Clara Gomes úr működött közre.

Mindezek tanúsítására a jegyzőkönyvet két példányban állították ki. Miután a jelenlévők aláírták, az eredetit az aznapi újságokkal és a korabeli pénzérmékkel együtt vasládába zárva az alapkő alá helyezték. A másolatot a püspök főtisztelendő excellenciájának adták át, hogy a püspöki kancellária (Câmara Eclesiástica) levéltárában őrizzék. Fonte da Telha, a Nossa Senhora do Monte egyházközségben, 1923. november 1-jén.”