Monte-i vasút

A lisszaboni Antonio Joaquim Marques vetette fel először, hogy Funchal és Monte (’hegy’) között siklót vagy fogaskerekű vasutat építsenek. Az erre vonatkozó javaslatát a városi tanács 1887. február 17-i ülésén elfogadta. Raul Mesnier mérnök 1886-tól több vizsgálatot végzett, hogy kidolgozza az építkezéshez legalkalmasabb tervet. Mivel azonban előre nem látott nehézségek merültek fel, Marques úgy döntött, hogy a kapott koncessziót átadja a madeirai születésű Manuel Alexandre de Sousa kapitánynak. Ezt a tanács 1890. július 24-i ülésén engedélyezte.

A tanács 1891. január 22-én jóváhagyta a sikló építésének tervét. Ekkor már létrejött a vasúttársaság is az említett koncesszió jogosultjával kötött szerződés alapján. Nem sokkal később megkezdődtek a munkálatok Confeiteira (’cukrászné’) településrészben, ahol nagy támfalakat kellett emelni. A tanács és a vasúttársaság szerződése szerint a pálya létesítéséhez szükséges földterületeket az önkormányzatnak kellett kisajátítania, de a költségeket a társaság viselte. A vasút 99 évig a társaság tulajdonában maradt volna, azután köztulajdonba került volna.

A vasút első, Pombal és Levada de Santa Luzia (’Szent Luca-csatorna’) közötti szakaszát 1893. július 16-án avatták fel. A Pombal és Atalhinho (’kis ösvény’) közötti járatok 1894. augusztus 5-én indultak meg; ebből az alkalomból Monte egyházközségben (freguesia) hangos ünnepségeket tartottak. Az építkezést kezdetben Manuel Alexandre de Sousa kapitány, a társaság műszaki felügyelője irányította. Miután 1893. augusztus 29-én megváltak a tiszttől, a munkálatok felügyeletét Anibal és Adriano Trigo építőmérnökök vették át. Elődjük néhány hibáját is ki kellett javítaniuk.

A vasúttársaság igazgatóságának 1894. évi jelentéséből és elszámolásából kiderül, hogy az Atalhinhóig tartó építkezésre jelentős összeget, 44 899 679 réist (régi portugál számolópénz; 1$000 = 1000 réis, 1:000$000 = egy conto = 1 000 000 réis) költöttek. Ebből 2 229 210 réist az út egy szakaszának lesüllyesztésére fordítottak, mert annak emelkedése meredekebb volt annál, amit a mozdonyok le tudtak küzdeni.

A Monte-i Vasúttársaság 1910. július 12-i közgyűlésén elhatározták, hogy a vasútvonalat meghosszabbítják Terreiro da Lutáig (’a küzdelem tere’). A városi tanács ugyanezen év augusztus 4-én jóváhagyta a döntést; az új vonalszakaszt és az ott épült nagy éttermet 1912. június 24-én avatták fel.

Pombal és Monte között 2500 méter, Pombal és Terreiro da Luta között pedig 3850 méter hosszú a vasútvonal.

Az út megnyitásakor és a Monte-ig vezető vasútvonal lefektetésekor a Vasúttársaság pénzügyi nehézségekkel küzdött. Emiatt kétszer is hitelt kellett felvennie, és hosszú ideig nem fizetett osztalékot a részvényeseknek. A társaság pénzügyi helyzete azonban már régóta rendezett, noha a háború alatt jelentős veszteségeket szenvedett: a hajóforgalom elkerülte kikötőnket, a kőszén ára pedig rendkívül magasra emelkedett (1923).

A vonal Pombaltól, ahol a főállomás és a társaság irodái találhatók, Terreiro da Lutáig húzódik; ez a végállomása. Terreiro da Luta mintegy ezerötszáz méterre fekszik a monte-i Igreja Paroquialtól (’plébániatemplom’), 850 méterrel a tengerszint felett. A teljes vonal megközelítőleg négy kilométer hosszú; útvonalán több megállóhely és Fontéban (’forrás’) egy állomás található. A társaság járatokat közlekedtet a különböző állomásokhoz és megállóhelyekhez. Amikor több turista érkezik, bizonyos napokon a járatok sűrűbben indulnak. A vonal végén, Terreiro da Lutában, ahonnan az egyik legcsodálatosabb panoráma tárul fel, a Vasúttársaság kiváló, pompásan berendezett éttermet tart fenn, amely a legjobb külföldi hasonló létesítményekkel is felveszi a versenyt.

1919. szeptember 10-én, kevéssel este 6 óra után, a Monte-i vasút (Caminho de Ferro do Monte) egyik mozdonyának kazánja nagy erővel felrobbant, miközben a vonat Levada (’öntözőcsatorna’) és Livramento (’szabadulás’) között haladt felfelé. A vasúti kocsin és a mozdonyon utazó mintegy 56 ember közül 4 a robbanáskor meghalt, sokan pedig megsérültek, néhányan súlyosan. A szerencsétlenség miatt 1920. február 1-jéig szünetelt a Monte-ba tartó forgalom, ami jelentős kárt okozott a társaság érdekeinek.