Cukor

A cukoripar a 15. és a 17. század között igen virágzó volt nálunk, noha zaklatások és rendkívül súlyos adók terhelték. A madeirai cukrot akkoriban Európa legfontosabb piacain is ismerték. Simão Gonçalves da Câmara kapitány, aki bőkezűségéről volt híres, egyszer több értékes ajándékot küldött X. Leó pápának. Ezek közül kiemelkedett a cukorból készült Bíborosi Kollégium és a bíborosok életnagyságú alakja; valamennyit alfenim (formázható fehér cukormassza) alkotta.

A kezdeti időkben a cukornádat alçaprema (kézi emelőprés) segítségével vagy igen kezdetleges cukormalmokban (engenho) préselték ki. E malmok hengereit olykor til (Ocotea foetens, madeirai babérfa) vastag, megfelelően előkészített törzséből készítették.

1496-ban egy főzetből és két főzetből készült cukrot árultak: az utóbbi ára arroba-nként (kb. 15 kg-os súlymérték) 600 réis, az előbbié 350 réis volt. Korábban egy arroba cukor ára 339 réis volt; feltehetően a másodosztályú cukoré.

A cukormalom tulajdonosa a megtermelt cukor harmadát adta a sziget urának, az infánsnak; az alçaprema tulajdonosa viszont havonta csupán másfél arroba cukrot.

Röviddel 1452 után Funchalban mindössze egy vízhajtású cukormalom működött, az alçapremák száma viszont jelentős volt, mert ezeket kisebb adó terhelte.

Az eredeti kiváltságlevél (foral), amelyet talán V. Alfonz adott ki, a cukormalmoktól követelt harmadon felül a cukorrá fel nem dolgozott cukornád felének átadását is előírta.

Az idők során a földek öntözésére épített levadáknak (öntözőcsatornáknak) köszönhetően nőtt a cukornád termesztésére szánt terület. A cukormalmokra kivetett adó eközben a termelt cukor negyedére, majd ötödére (quintos, a cukorra kivetett egyötödös adó) csökkent. Így egyre több cukormalom létesült: az alçapremákkal együtt 1498 körül több mint 120 000 arroba, a 16. század közepén pedig több mint 300 000 arroba cukrot állítottak elő.

Ezt a cukrot Madeirán, Portugáliában és számos külföldi országban fogyasztották. Az 1503. augusztus 26-i királyi rendelet (alvará) megszüntette a kivitelét korábban korlátozó rendelkezéseket.

Az 1498. március 22-i királyi rendelet megengedte a külföldieknek, hogy állandó lakóhelyet létesítsenek a szigeten, amit az 1496. október 7-i szabályzat (regimento) még tiltott. Az 1511. január 21-i oklevél pedig engedélyezte nekik, hogy kivitelre szánt cukorszállítmányokat rakodjanak be.

E cukor után a vámházakban vámeljárást folytattak le; 1512-től ezt kizárólag a funchali vámház végezte.

A cukor ára 1507-ben arroba-nként 315 réis, 1511-ben pedig 300 réis volt. A madeirai cukoripar hanyatlásának fő oka az volt, hogy Brazíliából és az amerikai spanyol gyarmatokról származó cukor árasztotta el az európai piacokat. Madeira 1612-ben még exportált valamennyi cukrot, de 1649-re sok cukormalma romokban állt, 1730-ban pedig már csak néhány működött.

Madeira 1736-ban kezdett külföldről cukrot behozni, és kisebb-nagyobb mennyiségben egészen addig folytatta az importot, amíg az Oidium Tuckery által elpusztított szőlőültetvények helyén újra meg nem honosodott a cukornádtermesztés.

Madeira 1823 és 1826 között elenyésző mennyiségű cukrot termelt, 1861-ben azonban már 275 802 kilogrammot. Az éves termelés 1870 és 1873 között 800 000–900 000 kilogrammra emelkedett. A későbbi években a következő mennyiségeket állították elő:

Év	Mennyiség (kg)
1898	648 500
1899	442 000
1900	442 000
1905	800 000
1906	1 053 000
1908	1 823 350
1910	2 973 000
1911	3 204 000
1912	4 161 550
1913	4 260 928
1914	4 796 725
1915	4 917 113
1916	4 943 675

Ezek az adatok nem tartalmazzák a szigetre behozott gyarmati cukrot. A helyi fogyasztás 1908-ban 1 102 545 kilogramm, 1912-ben 837 500 kilogramm, 1916-ban pedig 1 656 310 kilogramm cukor volt; a termelés többletét Portugáliába exportálták. 1938-ban 3 069 143 kilogramm került helyi fogyasztásra, míg 399 780 kilogrammot a portugál szárazföldre exportáltak.

Dr. Azevedo szerint a madeirai cukor kivitele az újabb időkben 1854-ben kezdődött. 1858-tól gyorsan növekedett, és 1871-ben, illetve 1872-ben érte el a csúcsát: az első évben 561 837, a másodikban 567 526 kilogrammot exportáltak. A kivitel 1873-ban rögtön a felére esett vissza, majd 1881-ig tovább csökkent. A régi cukorgyártók szerint 100 kilogramm, cukorban különösen gazdag Bourbon cukornádból körülbelül 7–9 kilogramm cukrot nyertek, noha az alkalmazott gyártási eljárások igen kezdetlegesek voltak. Ma már tudjuk, hogy a Yuba cukornád átlagos cukorhozama 9 és 101 százalék között változik; ez elsősorban az alkalmazott gyártási eljárások tökéletesítésének tulajdonítható.

Madeira cukorrendtartása (regime sacarino, a cukortermelés törvényi szabályozása) szerint a cukor árát a cukornád ára alapján állapítják meg. Az első osztályú cukrot 1914-ben 29 centavóért árulták, a következő évben már 31 centavóba került, majd ára fokozatosan kilogrammonként 36 centavóra emelkedett. 1900-ban ezt a cukrot 26,5–27,5 centavóért árulták; sok évvel korábban az ára kilogrammonként 20 és 24 centavo között mozgott. 1939-ben a gyárban 4,20 escudóba, a kiskereskedelemben 4,40 escudóba kerül.

A másodosztályú cukrot 1910-ben kilogrammonként 24 és 25 centavóért árulták. 1914-ben az ára 28 centavo volt, később 30-ra, végül 33 centavóra emelkedett. A háború előtt ezt a cukrot kilogrammonként 18 és 19 centavóért adták el a lisszaboni finomítóknak.

Cukrot a Fábrica do Torreão (’nagy torony’) állít elő. Az 1934. május 14-i 23 847. számú rendelet az 1928. október 29-i 16 003. számú rendeletre hivatkozva kimondja, hogy 1953-ig, illetve amíg a fogyasztás növekedése ezt nem indokolja, nem építhetők új cukor- és alkoholgyárak. A meglévő gyár termelési kapacitását sem szabad növelni, és a kizárólag szeszfőzésre szolgáló üzemet sem lehet cukorgyártásra átalakítani. A törvény értelmében azonban valamennyi üzem elvégezheti a gépein a szükséges korszerűsítéseket.

1935 óta a cukortermelés elvben a helyi fogyasztásra korlátozódik. Ez a korlátozás együtt jár azzal a kötelezettséggel, hogy minden meghatározott cukortartalmú cukornádat fel kell vásárolni; a hatályos szabályozás így biztosítja az ipar számára Madeira piacát. Ha valamelyik termelési évben cukorfelesleg keletkezik, abból legfeljebb 200 tonna vámmentesen szállítható be a portugál szárazföldre. A mezőgazdaság és az ipar különleges érdekeire tekintettel azonban kivételesen ennél nagyobb kivitelre is adtak már engedélyt.