Machicói vámház

Funchal és Santa Cruz (’Szent Kereszt’) vámházához hasonlóan a machicói vámházat is az 1477. március 15-i királyi rendelet (alvará régio) hozta létre. Már rámutattunk, hogy bár a kapitányság székhelyén működött, forgalma és jelentősége kisebb volt, mint a Santa Cruz-i vámházé. Ennek talán az volt az oka, hogy Santa Cruzban és a szomszédos településeken több cukrot termeltek, mint Machicóban.

Nem tudjuk, mikor kezdte meg működését, és alkalmazottainak számáról is kevés adatot találtunk. 1486-ban ismét elrendelték a machicói vámház működését: vagy azért, mert addig még nem létesült, vagy mert megszakadt az ott kivetett adók beszedése. Azt azonban tudjuk, hogy bírája is volt: ezt a tisztséget elsőként Antonio Alves Uzadamar töltötte be 1557-ben. Az almoxarife (királyi adószedő és raktárnok) és a kikötői felügyelő (alcaide de mar) tisztségét 1550-ben hozták létre.

A vámház megszűnése után még hosszú éveken át fennmaradtak Machico mezővárosában (vila) az épület maradványai. Nemrég még látható volt a Rua da Árvore utcában egy időtől megfeketedett falszakasz. Kisméretű csúcsíves kapuja már félig a föld alá került, mert megemelték a mellette futó közút szintjét. Ez volt az egykori vámház egyetlen megmaradt nyoma, és egyben a manuelin építészet egyetlen helyi példája; ez az építészeti stílus az egész szigetről eltűnőben van. A romokat kegyelettel kellett volna megőrizni. Machico községe nem akarta vagy nem tudta megóvni őket, és hagyta, hogy 1916-ban vandál módon lebontsák. Beszédes emlékoszlopként (padrão) tanúskodtak Machico mezővárosának és kapitányságának hajdani virágzásáról. Egyetlen művelt látogató sem mulasztotta volna el, hogy tisztelettel tekintsen a fekete fal keskeny darabjára és a benne nyíló kis csúcsíves kapura, amely a régi madeirai épületek vöröses pedra mole („puha kő”: puha, sárgás tufa és a belőle képződött talaj) kövéből készült.