Krisztus-kápolna

Machico mezővárosában (vila), a rajta átfolyó patak bal partján, a plébániatemplomtól nem messze áll a régi Cristo-kápolna. Ma a Csodák Ura (Senhor dos Milagres) kápolnájaként ismert, de Misericórdia-kápolnának is nevezték, mert egykor a mezővárosban székelő jótékonysági intézményhez tartozott. Madeira legrégebbi kápolnái közé

tartozik, és egyesek szerint ez volt a sziget első temploma. Robert Machin legendája, amellyel másutt foglalkozunk, úgy tartja, hogy a felfedezők Machico partján partra szállva rátaláltak Robert Machin és Ana Arfet sírjára. Egy egyszerű sírfelirat elbeszélte a szerencsétlen szerelmesek történetét, és azt kérte, hogy azon a helyen Krisztus titulusát viselő kápolnát építsenek. Ha hitelt adnánk a szerelmi legendának, e tragikus történetből eredne a kápolna alapítása. Dr. Álvaro Rodrigues de Azevedo a „Vágyódás a szülőföld után” (Saudades da Terra) című műhöz írt tudós és rendkívül érdekes jegyzeteiben Robert Machin történetét a valós arányaira szorította vissza. E kimerítő munka után már nem fogadhatjuk el a legenda lehetőségét, bármilyen költőien igyekezett is több szerző – Francisco Manuel de Melo szerint – elbeszélni.

Annyi bizonyítottnak látszik, hogy a felfedezők azon a napon, amikor először léptek a sziget érintetlen földjére, rögtönzött oltárt emeltek. Ott Zarco hajóhadának egyik ferences szerzetese misét mutatott be hálából az éppen véghezvitt jelentős felfedezésért. A felfedezők fogadalmat tettek, hogy ezen a helyen templomot emelnek: ez a Cristo-kápolna alapításának valódi eredete. „És mivel – írja Frutuoso – ezen a helyen az első misét a Látogatás ünnepén, július 2-án mondták, e templom a Misericórdia háza lett.”

Ez a kis templom egyszerűsége és szerénysége ellenére valóságos történelmi emlék, amely a felfedezésnek állít emléket. A sziget lakóinak így kell tekinteniük rá és tiszteletben tartaniuk. Megőrzése az idők során minden olyan madeirai ember szent és hazafias kötelessége, akinek fontos szülőföldje jó híre.

Az eredeti épületből talán csak a csúcsíves kapu és a homlokzat keresztjei maradtak fenn; ezek adják a kis kápolna jellegzetes vonásait. Az 1803-as pusztító árvíz (aluvião) teljesen romba döntötte. A következő évben a Misericórdia testvérei szinte egészében újjáépítették, ügyelve arra, hogy megőrizzék eredeti építészeti jellegét. Ugyanez történt akkor is, amikor mintegy fél évszázaddal ezelőtt ismét újjáépítették.

“

„Nemcsak az eredeti épület fennmaradt részeit őrizték meg – írja a „Vágyódás a szülőföld után” jegyzetírója –, hanem az újonnan épített részeknél is a régi tervet követték. A kapuzat eredeti, bár néhány új kövét a régiek mintájára faragták ki. Egyetlen díszítése a Krisztus-rend (Ordem de Cristo) keresztjeinek sora, amely koszorúként övezi a bejáratot; ez kétségbevonhatatlan bizonyítéka annak, hogy a kápolnát ez a rend építette.” A második újjáépítés azonban csak az 1880 és 1883 közötti időszakban fejeződött be. 1883-ban ünnepélyesen megáldották az addigra kívül-belül teljesen helyreállított kápolnát.

Itt tisztelik a Csodák Ura képmását. Tiszteletére október 9-én nagy búcsút tartanak, amelyre a sziget minden részéről több ezer ember érkezik. Ezt a tisztelet övezte képmást az 1803-as pusztító árvíz áradata a nyílt tengerre sodorta. Ott egy, a mi kikötőhelyünk felé tartó amerikai teljes vitorlázatú hajó talált rá, és fedélzetére vette; később átadták a funchali székesegyháznak (Sé Catedral do Funchal). Ott őrizték 1813. április 15-ig, amikor visszavitték Machicóban álló kis szentélyébe, amelynek helyreállítása éppen akkor fejeződött be.