Sziklasziget

Madeirán egyszerűen ezen a néven ismerik azt a sziklaszigetet, amely a funchali kikötőhely nyugati végén fekszik, és ma (1921) a Pontinha (’kis fok’) hullámtörő gátjának, vagyis menedékkikötőjének egyik határát alkotja. Itt állt a kis szigeti Szeplőtelen Fogantatás-erőd (Nossa Senhora da Conceição do Ilhéu), valamint egy vörös fényű világítótorony, amely a kikötő bejáratát jelezte, és egy jelzőállomás. Számtalan portugál és külföldi műben, sok folyóiratban, képeslapokon stb. jelent meg metszeteken. Gyakran szerepel motívumként a madeirai intarziákon (embutidos), varródobozokon és a helyi asztalosműhelyek más termékein is.

A felfedezők első, a tengerpart mentén tett felderítő útjáról Gaspar Frutuoso ezt írja: „ennek [a funchali völgynek] a végén két sziklasziget áll, amelyeknél menedéket kerestek, mert már későre járt”. A két sziklasziget egyike az, amelyet ma Ilhéu (’kis sziget’) néven ismernek, bár a hullámtörő gát azóta összeköti a parttal. A másik akkor veszítette el ezt a megnevezést, amikor a 18. század végén felépült rajta a kis Forte de São João da Pontinha (Keresztelő Szent János-erőd); azóta az is összeköttetésben áll a parttal. Aki ismeri a helyet, tudja, hogy a két kis sziklasziget közel volt egymáshoz.

Francisco Manuel de Melo az Epanaphoras de Varia Historia Portuguesa című művében, amelyben Robert Machin feltételezett történetével foglalkozik, téves állításokat tesz ezekről a sziklaszigetekről. Ezekkel a Saudades kiváló jegyzetírója a következő szavakat állítja szembe:

“

„Ezzel vetekszik az a maga módján nem kisebb kitaláció, hogy Zarco »vizet és tűzifát vett fel« a két sziklaszigeten, amelyek Melo szemléletes megfogalmazása szerint a funchali kikötő szélfogói. A kettő közül a tenger felé eső ma is a vízben áll, a szárazföldtől elkülönülve, akárcsak régen (ez 1873-ban volt); ezért őrizte meg az Ilhéu nevet. A másikat már régóta erős kőfalak kötik össze a sziget partjával, így a Pontinha elnevezést kapta. Mindkettő kopár szikla, amelyet a déli irányból érkező, ezen a helyen sajnos nem ritka viharok idején a magasra csapó hullámok ostromolnak és söpörnek végig. Ezért mindkettőn csak tengeri algák és mohák élnek; egyikükön sincs egyetlen ihatóvizű forrás sem. Örökös kopárságuk megingathatatlan tanúbizonyságul szolgál az ellen az állítás ellen, hogy vizet és tűzifát adtak Zarcónak és társainak.

A szigeti Szeplőtelen Fogantatás-erőd a 17. század közepén épült (lásd: erődítmények (Fortificações)). Kápolnájának megépítését 1682. november 9-i királyi rendelet (alvará régio) írta elő; a kápolnának saját káplánja volt. Lásd: szigeti Szeplőtelen Fogantatás-kápolna (Nossa Senhora da Conceição do Ilhéu).

A sziklasziget kikötői jelzőfénye 1866. május 18-án kezdett működni (lásd: Faróis). A sziklaszigetet 1890-ben végleg összekötötték a parttal egy hullámtörő gáttal, amely a Pontinha hullámtörő gátjának legjelentősebb szakaszát alkotja.