Emlékezetes emlékhelyek

A Monumentos, Monumentos Nacionais, Moradias de Zargo és Patrimonio Artistico című szócikkekhez szorosan kapcsolódva itt röviden bemutatjuk azokat a helyeket és épületeket, amelyeket Padrões Memoráveis (’emlékezetes emlékkövek’) néven ismert emlékhelyeknek kell tekintenünk, és amelyek különösen fontosak szigetcsoportunk története szempontjából.

Madeira

Gyakran mondják, és magunk is többször megismételtük, hogy Madeira az a nagy, maradandó emlékoszlop (padrão), amely valóban a még ismeretlen óceánokon és kontinenseken át kibontakozó, hatalmas odüsszeia szerencsés kezdetét jelzi.

Mielőtt a portugálok eljutottak ezekre az ismeretlen és rejtélyes szigetekre, merész, ám csaknem teljesen eredménytelen vállalkozásokba fogtak. Csak e csodálatos felfedezés után fedezték fel az Azori-szigeteket, a Zöld-foki-szigeteket, São Tomé és Príncipét, a Jóreménység fokát, Indiát, Brazíliát, valamint az Atlanti- és a Csendes-óceán hatalmas térségében szétszórt számtalan szigetet.

E szigetcsoport „felfedezése” vagy „felderítése” nem csupán nemzetünk területi uralmának jelentős kiterjesztését jelentette, hanem hajósokként és a tengerek későbbi uraiként aratott első nagy sikerünket is. Egy olyan nemzet számára, amelynek az emberiség történetében a felfedezések és a tengeri vállalkozások jutottak főszerepül, a legodaadóbb érdeklődést és a legmélyebb tiszteletet érdemlik azok a helyek, ahol e dicsőséges vállalkozások kibontakozni kezdtek – különösen az általuk képviselt, kiemelkedően civilizáló tevékenység miatt.

Machico

Ez a település nevezetes helyet foglal el a madeirai szigetcsoport történetében. Nevéhez elválaszthatatlanul kötődik e távoli, addig ismeretlen vidék szerencsés felfedezése, az első partraszállás és a betelepülés kezdete. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a portugálok nagy gyarmati terjeszkedése és jelentős gyarmatosító munkája itt vette kezdetét. Ezért különösen sajnálatos, hogy a Desembarcadouro (’kikötőhely’) nevű helyen még mindig nem emeltek emlékoszlopot: olyat, amely a kortársakat és az utókort is emlékeztetné azokra a dicsőséges eseményekre, amelyek több mint öt évszázada kezdtek kibontakozni ezen az emlékezetes helyen.

Gaspar Frutuoso szemléletes szavaival úgy írja le, hogy a felfedezők – pontosabban az első telepesek – „a sziklafalnál szálltak partra, ahol kövek és zátonyok vannak; rajtuk akkor is könnyen partra lehet szállni, ha a tenger háborog, mert a sziklafal védelmet nyújt. Ezt a lugar-t (a mezőváros és az egyházközség közötti rangú település) ma (1590) Desembarcadourónak nevezik; Machin emberei is itt szálltak partra. . . ”

Bár a jól ismert és sokat emlegetett legendának nem adhatunk hitelt, számos nyomós érv szól amellett, hogy a sziget legkorábbi telepesei itt szálltak partra. A hely a „Desembarcadouro” nevet kapta, amelyet a hagyomány megőrzött, a krónikások pedig feljegyeztek. Amint fentebb mondtuk, a hely a felfedezésre, az első partraszállásra és a betelepülés kezdetére emlékeztet. Ezek mind külön-külön is indokolják, sőt kötelességünkké teszik a méltó megemlékezést, amelyet régóta javasolnak és sürgetnek, de megvalósítására mindeddig nem adódott kedvező alkalom.

Egy egyszerű oszlop, tetején valamilyen hazafias jelképpel vagy trófeával, a sziklából kiemelkedő szerény talapzaton, már önmagában is kicsiny, de kifejező emlékmű lenne. Megörökítené az események emlékét, és talán azoknak a sokaságát is emlékeztetné rájuk, akik bizonyára nem is tudnak róluk.

Funchalban három épület áll, amelyet minden madeirainak valódi „emlékezetes emlékoszlopnak” kell tekintenie, és a legmélyebb tisztelettel, őszinte kegyelettel kell öveznie: a Szent Katalin-kápolnát (Santa Catarina), a Szent Klára-templomot (Santa Clara) és a Quinta das Cruzest (’keresztek birtoka’).

Szent Katalin-kápolna

Ezt a kicsiny, szerény kápolnát Dona Constança de Almeida, João Gonçalves Zarco felesége építtette. Ez volt a szigeten emelt első templom. Mellette állt az első donatárius kapitány (capitão-donatário) eredeti lakóháza; innen irányította a madeirai gyarmatosítás kezdetének nehéz és kitartó munkáját. A gyarmatosítás gyorsan kibontakozott, és hamarosan létrejöttek az első mezővárosok (vila) a három kapitányság székhelyén; közülük Funchal tett szert a legnagyobb jelentőségre.

Santa Clara

João Gonçalves Zarco a maga és a donatárius kapitányság (donataria) kormányzásában őt követők végső nyughelyéül építtette a Szeplőtelen Fogantatás-kápolnát (Nossa Senhora da Conceição). Az épület Conceição de Cima néven vált ismertté; amikor megalapították a mellette álló kolostort, titulusát Santa Clarára változtatták, és azt ma is viseli. A 17. század második felében kibővítették, majd teljesen újjáépítették, így az eredeti épületből aligha maradt meg bármi is. Falai között őrzi azonban alapítójának, Funchal első donatárius kapitányának tiszteletre méltó földi maradványait. Legértékesebb és leginkább tisztelt „emlékezetes emlékoszlopunknak” kell tartanunk: mindenkiben mély, őszinte tiszteletet ébreszt.

Quinta das Cruzes

Közvetlenül e templom közelében állt Gonçalves Zarco utolsó lakóháza, és ott ért véget hosszú, fáradságos élete. Ez a Quinta das Cruzes régi nemesi lakóháza, amely ugyancsak méltóvá vált arra, hogy „emlékoszlopként” hasonló, megérdemelt tisztelet övezze.

A Milagres-kápolna – A városon kívül áll még egy régi, ugyancsak tiszteletre méltó kápolna. Építésének helye és a hozzá szorosan kapcsolódó különféle események miatt szintén „emlékezetes emlékoszlop”, amely a legnagyobb megbecsülést érdemli: a Machico mezővárosában álló, a Csodák Urának (Senhor dos Milagres) szentelt kápolna, amellyel már többször foglalkoztunk.