Zarco lakóházai

João Gonçalves Zarco lakóházainak pontos helye bizonyára nem nélkülözhetetlen Madeira történetének megismeréséhez, és nem is központi kérdés szigetcsoportunk jeles hajósának és gyarmatosítójának életrajzi kutatásában. Mégis érdekes volna teljes bizonyossággal tudni, hol lakott, és hol töltötte a szigeten való hosszú tartózkodásának három-négy évtizedét. E helyeknek ki kellene érdemelniük a hatóságok, különösen a Funchalban székelő közigazgatási testületek tiszteletét és megbecsülését. A kiváló emberek életéhez szorosan kötődő tárgyakat és helyeket mindenütt ilyen tisztelet övezi. Ha teljes pontossággal azonosítjuk az életéhez szorosan kapcsolódó épületeket és területeket, azzal felébresztjük a madeiraiakban az emléke iránti tiszteletet, és ösztönözzük azokat a nemes kezdeményezéseket, amelyek célja, hogy itt, nálunk méltóképpen megőrizzék dicső és felejthetetlen emlékét.

A szigetek történetírója így számol be erről: „. . . João Gonçalves Zarco kapitány... hajóival az e lugar (a mezőváros és az egyházközség közötti rangú település) fokánál fekvő kis szigeteknél keresett menedéket, mivel ott egy szép kis öböl található. Elhatározta, hogy a szárazföldön fából épít magának lakóhelyet, és ezt hamarosan meg is tette a tenger mellett, egy magaslaton, ahol később Constança Rodrigues kapitányné (capitoa, a donatárius kapitány felesége) Santa Catarina-templomot alapított.” Ez volt Zarco első letelepedési helye; a hajós felesége által építtetett kápolna pedig Madeira első temploma volt. A kicsiny, eredeti kápolnát az évszázadok során többször átépítették és javították; a mai kápolna a 17. század közepén vagy végén épült. Funchalban mégis ez az egyetlen épület, amely valóban a felfedezésre emlékeztet. Ezért szinte vallásos gonddal kell megőrizni. Kicsinysége, egyszerűsége és szegénysége ellenére ragyogó tengeri felfedezéseink kezdetét idézi fel, a madeiraiak számára pedig a felfedezés mellett a szigetcsoport benépesítésének és gyarmatosításának kezdetét is jelképezi. A kápolna bejáratának küszöbén ma is látható az 1425-ös évszám, amely az eredeti építés évét jelöli. João Gonçalves Zarco néhány évig e kis templom mellett lakott első otthonában, amelyet talán a mindenfelé sűrű erdőkben növő, értékes és illatos cédrusok fájából építettek. Kétségkívül igen szerény és kényelmetlen, egyszintes épület lehetett, minden építészeti dísz nélkül, akárcsak az itt emelt legelső lakóházak. Valahol arról olvashatunk, hogy csak később építette fel egy João Manuel nevű ember a Campo do Duque (’herceg tere’) területén az első emeletes házat, megmunkált cédrusfából; ez akkoriban nem kis csodálkozást keltett.

Santa Catarina (’Szent Katalin’) magányos zugából – mert a lakosság első, legsűrűbb településmagja a hozzá tartozó házakkal Funchal legkeletibb patakjának bal partján alakult ki – irányította Zarco a gyarmatosítás kezdeti munkálatait. Ott vetette meg a későbbi mezőváros (vila) alapjait is, amely gyorsan gyarapodott, és még az ő életében rendkívüli fejlődésen ment keresztül. Talán ott álmodozott a kapitányság fejlődéséről – amelynek donatáriusa (donatário) volt – és az általa alapított család felemelkedéséről. A közeli jövőben már láthatta maga előtt azokat a megtiszteltetéseket és kiváltságokat, amelyek leszármazottait és utódait várják. Talán azt is megsejtette, hogy az uralkodó nemesi címerekkel és címerhasználati joggal jutalmazza majd őt. Mintha már látta volna, hogy unokái nemesi okleveleit grófi és a királyság (reino, azaz a portugál szárazföld) előkelőit megillető korona díszíti, a nagyapjuk szolgálataiért adományozott elismerésként. . .

Néhány évvel később Zargo a patak bal partjára költözött, annak a dombnak a lábához, amely később a Pico dos Frias (’a Friasok csúcsa’) nevet kapta. Új otthona közel volt az általa ott emelt, São Paulo titulusú kápolnához. Azt állítják, ez volt az első kőből épült lakóház Funchalban. A közelben, Gonçalves Zargo által 1454-ben adományozott telken emelték az első kórházat. Néhány évig működött ott, majd átköltözött a Ribeira de João Gomes bal partjára.

João Gonçalves Zargo a jelek szerint nem sokáig lakott első két otthonában. Végül annak a helynek a közvetlen közelében telepedett le, ahol felépíttette a Conceição de Cima-templomot; élete nagy részét ott töltötte. Egy régi kézirat szerint: „Elhatározta azt is, hogy lakóhelyet épít magának, amint meg is tette a Funchal völgye fölé magasodó dombon: közvetlenül vele szemben pedig Nossa Senhora da Conceição-templomot emeltetett saját és családja sírboltjául. A templomot Nossa Senhora de Cimának kezdték nevezni, mert egy csúcs lábánál álló sziklafal kiemelkedésére épült.” A később Szent Klára-kolostor (Santa Clara) néven ismertté vált épületben nyugszanak a jeles hajós földi maradványai. Életét bizonyára azokban a közeli lakóházakban fejezte be, amelyeket maga építtetett. A már idézett kéziratban ezt olvassuk: „A nagy Gonçalves Zargo olyan magas kort ért meg, hogy férfiak karjukban vitték ki a napra, amitől igen megerősödött. Onnan intézte a fennhatósága alá tartozó ügyeket, kormányzott és igazságot szolgáltatott, teljes szellemi épségben: sohasem mutatkozott rajta az aggkorú ember szellemi gyengesége.”

Több, általunk alaposan megvizsgált dokumentum alapján elsőként sikerült megállapítanunk, hogy Gonçalves Zargo egykori lakóhelye a Lomelino család hitbizományosainak régi ősi kúriájával azonos. Ez ma is a Quinta das Cruzes (’keresztek birtoka’) nevet viseli, bár az évszázadok során olyan mélyreható átalakításokon esett át, hogy az eredeti épületből mára aligha maradt ott bármi is.

Úgy tűnik, ez a régi, előkelő lakóház Zargo leszármazottainak birtokában maradt. Annyi bizonyos, hogy egy évszázaddal a halála után unokája, Pedro Gonçalves da Câmara tulajdona volt. Pedro felesége Dona Joana de Eça, Katalin királyné főudvarhölgye volt. 1575-ben a házat az ő egyik unokájuk, a szintén Pedro Gonçalves da Câmara nevű férfi birtokolta és használta. Az év szeptember 16-án kelt nyilvános okirattal (escritura) eladta közeli rokonának, Francisco Gonçalves da Câmarának, João Gonçalves Zargo unokájának. Ez a Francisco Gonçalves da Câmara irányította Funchal kapitányságát unokaöccse, João Gonçalves da Câmara, a hatodik donatárius távollétében, amikor 1566-ban francia kalózok támadták meg a várost. Súlyosan kifosztották, és mintegy háromszáz embert lemészároltak. Gaspar Frutuoso 1590-ben azt írta, hogy Gonçalves da Câmara a Szent Kereszt (Santa Cruz) kolostor közelében, „egy nagy és fényűző palotában” lakott.

A lakóház Francisco Gonçalves da Câmara Joana de Noronha nevű lányának, majd az ő fiának, António de Carvalhal Esmeraldónak a birtokába került; utóbbi 1624-ben birtokolta. A 17. század végén Francisco Esmeraldo Henriquesé volt, aki ott alapította a Fájdalmas Anya (Nossa Senhora da Piedade) kápolnát. A kapuzat tetején az 1692-es évszám látható, az adományozási okirat azonban 1695-ből való, és a vallási szertartások is abban az évben kezdődtek meg ott. A kápolnában márvány sírbolt található, amely a hagyomány szerint Urbano Lomelino földi maradványait őrzi. Ő alapította az egykor Santa Cruz (’Szent Kereszt’) mezővárosában álló kolostort, és a szigeti Lomelino család egyik ősatyja volt. E jelentős hitbizomány (morgadio) hitbizományi alapítványába (instituição vincular) – feltehetően házassági kapcsolat révén – a Cruzes-i lakóház is bekerült, de hogy melyik évben, nem tudtuk megállapítani. A ház egészen napjainkig e család birtokában maradt, néhány éve azonban Jardim do Mar (’tengerparti kert’) báróinak tulajdonába került.

Most kínálkozik alkalom arra, hogy külön megemlékezzünk João Gonçalves Zargo kétkezes kardjáról (montante). A kardot mindig ebben a házban őrizték, és a birtokos családban nemzedékről nemzedékre átadott, töretlen hagyomány szerint kétségtelenül a jeles telepesé volt. Mindig az ő kardjának tartották; a tisztelet, amellyel mindenkor övezték ezt az ereklyét, tovább erősíti eredetének hitelességét. Régi fegyver, amelyet két kézzel kellett forgatni, de nem különösebben finom munka. Bizonyára nincs önmagában vett vagy művészi értéke, ám több mint ötszáz éves kora, mindenekelőtt pedig az teszi becsessé, hogy az e szigetcsoportot benépesítő nagy hajósé volt. Talán ezt a kardot forgatta Gonçalves Zargo Marokkóban a mórok elleni rohamaiban, amelyek során bátor és merész lovag hírére tett szert. E tiszteletre méltó ereklye most a városban egy külföldi birtokában van, aki valódi értékéhez méltó becsben tartja. Mégis a város városi tanácsának (Câmara Municipal) birtokában kellene lennie. Ennek a közigazgatási testületnek kellene gondoskodnia megszerzéséről, és féltve őriznie levéltárában, amíg méltó helyet nem kaphat abban a művészeti és régészeti múzeumban, amelyet egy napon feltétlenül meg kell alapítani ebben a városban (1921).

A João Gonçalves Zargónak tulajdonított kétkezes kard ma a Funchali Városi Múzeumban (Museu Municipal do Funchal) található.