Fájdalmas Anya-kápolnák

Egy ilyen titulusú kápolna áll Caniçal (’nádas’) egyházközségében (freguesia), magasan a tenger fölé emelkedő meredek sziklafalon. Aki megkerüli a Ponta de São Lourençót (’Szent Lőrinc’), annak rögtön feltűnik a sziklás hegy tetején fehérlő kis kápolna. Egykor ház is állt mellette az oda zarándokló hívek elszállásolására. Valahol azt olvastuk, hogy a hagyomány szerint a kápolna tengerészek fogadalmának köszönheti létét: amikor látták, hogy hajójuk hamarosan a part szikláinak csapódik, megígérték, hogy a hegy gerincén kis kápolnát emelnek a Boldogságos Szűz (Santíssima Virgem) tiszteletére. Mások Garcia Moniznak, a Caniçal-i hitbizomány (morgadio) első kezelőjének, vagy valamelyik utódjának tulajdonítják az alapítását. Sok évvel ezelőtt a São Gil-i hitbizományos házhoz (casa vinculada) tartozott, amelynek ősi kúriája a Santa Cruz (’Szent Kereszt’) egyházközségben, Calçadában (’kövezett út’) állt.

Minden évben sajátos vallási körmenet vonul ehhez a kápolnához; erről már szóltunk a Caniçal egyházközségének szentelt szócikkben.

Manuel Gonçalves Henriques atya 1800-ban lakóháza mellett, Câmara de Lobos (’fókák barlangja’) egyházközségének Caldeira (’üst’) településrészében (sítio) a Fájdalmas Anya (Nossa Senhora da Piedade) tiszteletére szentelt kápolnát épített. A kápolna ellátásáról az egyházi törvényeknek megfelelően az említett év április 3-án kelt közokiratban gondoskodott. Ma (1921) António Rodrigues Diniz Henriques atya tulajdona.

Egy másik, a Fájdalmas Anya tiszteletére szentelt kápolna a Calheta (’kis öböl’) egyházközség Vargem de Baixo (’alsó rét’) nevű településrészében állt; ezt 1657-ben António Moniz de Meneses kapitány és felesége, Dona Catarina de Meneses építtette. A Ponta do Sol (’Nap-fok’) egyházközségben, a Vale da Bica (’forrásvölgy’) hitbizomány területén, a Lombada dos Esmeraldoson (lásd ott), a Jangão nevű helyen szintén épült egy kis kápolna ugyanezzel a titulussal, de építésének évét nem tudtuk megállapítani. 1777-ben a hitbizomány (vínculo) kezelője, Francisco de Ornelas e Vasconcelos kibővíttette és rendbe hozatta a kápolnát; ugyanezen év augusztus 3-án engedélyt adtak újbóli megáldására. 1879. október 12-én Goa érseke, Dom Aires de Ornelas e Vasconcelos ismét megáldotta a kápolnát, és misét celebrált benne. Erre azok után a javítások után került sor, amelyeket testvére, Agostinho de Ornelas e Vasconcelos főrendiházi tag (par do reino), az említett Vale da Bica-i hitbizomány 15. kezelője végeztetett el.

A Rua da Carreira (Dr. Vieira) és a Rua das Pretas (Câmara Pestana) találkozásánál kialakult kis teret ma is Largo da Igrejinha (’kistemplom tér’) néven ismerik. Nevét az egykor ott álló, a Fájdalmas Anya tiszteletére szentelt kápolnáról vagy kis templomról kapta. Az épületet Domingos Rodrigues Garcês 1613-ban építtette, a városi tanács pedig 1836-ban lebontotta.

A „Vágyódás a szülőföld után” (Saudades da Terra) egyik jegyzete megemlíti a São Gonçalo (’Szent Gonçalo’) egyházközségben állt Fájdalmas Anya-kápolnát, amelyet João Rodrigues Oliva építtetett 1722-ben. A Monte (’hegy’) egyházközségben Dona Escolástica Lomelino de Vasconcelos, João de Freitas da Silva özvegye alapított ugyanilyen titulusú kápolnát 1728-ban. Az alapítólevél és a szemle-jegyzőkönyv ugyanazon év június 6-i, illetve 25-i keltezésű.

Francisco Álvaro Homem 1641 körül a Fájdalmas Anya tiszteletére szentelt kápolnát emeltetett az Estreito da Calheta (’calhetai szoros’) egyházközségben, de az már régóta nem áll.

A Quinta das Cruzes területén, az azonos nevű térre nyíló bejárat mellett áll a Fájdalmas Anya-kápolna. Francisco Esmeraldo Henriques, a birtok tulajdonosa alapította. Kapuján az 1692-es évszám olvasható, alapítólevele azonban 1695. május 25-én kelt. A kápolnát ugyanazon év június 14-én szemlézték meg, hogy megkezdhessék benne az istentiszteletek tartását. Jelenleg (1921) egy sírbolt található benne, amely állítólag Urbano Lomelino (lásd: Lomelino) földi maradványait őrzi. Ő alapította a Santa Cruz mezővárosban álló Nossa Senhora da Piedade-kolostort (lásd ott).

A São Vicente (’Szent Vince’) egyházközség Paço (’palota’) településrészén Manuel de Andrade atya 1784-ben a Fájdalmas Anya tiszteletére szentelt kápolnát emeltetett; alapítólevele ugyanazon év december 16-án kelt. A Jardim do Mar (’tengerparti kert’) egyházközségben is áll egy ilyen titulusú kápolna. Ezt João de Couto Cardoso hitbizományos alapította 1736-ban, lakóháza mellett. Egyik utóda, Francisco João de Vasconcelos Couto Cardoso 1825-ben újjáépíttette, mert addigra igen romos állapotba került. Nagyobbá tette, és a régi kápolna közelébe helyezte át. Az épület egyházközségi templomként is szolgált. Jelenlegi tulajdonosa (1921) Francisco João de Vasconcelos, az alapító és az újjáépítő egyenes ági leszármazottja.

A Porto da Cruz (’a kereszt kikötője’) egyházközségben is állt ugyanilyen titulusú kápolna. Az António Teixeira által alapított hitbizományhoz tartozott; Teixeirát Rei Pequeno, azaz „Kis király” néven ismerték (lásd: Teixeira). A Machico kapitányság egyik legrégebbi kápolnája volt, és már a 16. század első negyedében meglehetősen romos állapotban állt. A kápolna egyik későbbi kezelője, Manuel de Carvalho Valdavesso 1734-ben újjáépíttette; megáldására ugyanazon év szeptember 8-án adtak engedélyt. Amikor 1814-ben Tristão Teixeira de Vasconcelos Saavedra kezelte, romos állapota miatt bezárták. Egyházi felszerelését az egyházközségi templomba vitték; ott ma is látható a régi oltárkép, amely az említett kápolna oltárán állt.