Ponta de São Lourenço

Madeira keleti végén fekszik. Frutuoso szerint nevét a São Lourenço nevű hajóról kapta, amelyen João Gonçalves Zarco kapitány utazott a sziget felfedezésekor.

“

„A Ponta de São Lourenço – írja Mousinho de Albuquerque – nyugatról kelet felé közel 3 mérföldre nyúlik a tengerbe, és igen keskeny. Egymást követő dombok maradványaiból áll, amelyeknek nagy része, úgy tűnik, elpusztult. Nem sokkal Caniçal (’nádas’) településének elhagyása után, ahol a földnyelv keskenyedni kezd, többnyire dél vagy délnyugat felé lejtő rétegek maradványai láthatók. Északon ezek hirtelen, függőlegesen megszakadnak, és a tenger fölött csaknem függőleges sziklafalakat alkotnak.

Nyáron a Ponta de São Lourenço kopár és sivár, mert a tűző nap hamar kiégeti a földjét borító növényzetet. Tavasz elején azonban a kis völgyeket és dombokat sok helyütt dús, zöld növénytakaró ékesíti. Közötte több olyan faj is feltűnik, amely a sziget más részein nem található meg. Ilyenkor a vidék arculata nagyon megváltozik: a természet élettel tölti meg, szépsége pedig felvidítja és gyönyörködteti a látogatót.

Az Ilhéu de Fora (’külső sziget’) sziklaszigetet, amelyen a világítótorony áll, a Ponta de São Lourenço részének tekintik, noha a szomszédos szárazföldtől egy mintegy 85 braça széles és 3–4 braça mély csatorna, vagyis szoros választja el. Nyugatra az Ilhéu dos Desembarcadouros (’kikötőhelyek szigete’) és az Ilhéu do Agostinho fekszik. Utánuk következik az Abra-öböl, ahol rakpart található (lásd ott), majd Piedade (’Fájdalmas Anya’) településrésze (sítio), amelynek meszes homokú strandja az egyetlen ilyen a szigeten. A strand melletti kis dombon áll a Fájdalmas Anya-kápolna (Nossa Senhora da Piedade; lásd ott).

A földnyelv egész területe mára teljesen fátlanná vált. Az imént említett strand közelében azonban számos meszes test található. Ha ezek – amint minden jel arra mutat – fás szárú növények megkövesedett maradványai, akkor arról tanúskodnak, hogy ezen a helyen a távoli múltban erdők álltak. (Lásd: Piedade meszes testei.)

Piedade településrészén sok olyan szárazföldi csigaház található, amely magasabban fekvő területeken élő fajokhoz tartozik; ezek közül kevés faj él ott ma is. Erre a meglehetősen különös jelenségre mindeddig nem született kielégítő magyarázat.

A Ponta de São Lourenço egyes részein állatokat tartanak; az Ilhéu dos Desembarcadouros és Abra földjei pedig arról híresek, hogy nagy mennyiségben teremnek rajtuk takarmánynövények. A sziget legjobb szénája a Ponta de São Lourençóról származik.

Az egész földnyelven igen kevés a forrás, ősz és tavasz között azonban bőséges az eső. A földeken gabonát is lehetne termeszteni, ha az állatok nem pusztítanák el a vetést.

E témához különösen az Agostinho (sziklasziget), a Desembarcadoiro (sziklasziget), a Világítótornyok és a Piedade meszes testei című szócikk kapcsolódik.