São Lourenço világítótornya

Mint ismeretes, São Lourenço volt annak a hajónak a neve, amelyet João Gonçalves Zarco Madeira felfedezésekor vezetett. Amikor először közelítette meg ezt a földnyelvet, ugyanazt a nevet adta neki, mint az őt szállító karavellának. A földnyelv végpontját, pontosabban a vele szemközt álló kis, különálló sziklát mindig a legalkalmasabb helynek tartották egy világítótorony számára. Fénye ugyanis a sziget északi és déli partjának jelentős részére, valamint a Madeirát Porto Santótól (’szent kikötő’) elválasztó tengeri átjáróra is kiterjedhetett volna. Ez a szikla a földnyelv melletti sziklasziget, amelytől keskeny, csak kis vízkiszorítású hajók számára járható szoros választja el.

1867-ben elkészítették a világítótorony építésének végleges tervét és költségvetését. A torony épületének és melléképületeinek kivitelezése 1868-ban kezdődött, és 1870 elején fejeződött be.

A világítótorony másodrendű, dioptrikus, azaz lencsés rendszerű. Fehér fényt bocsát ki, amely 30 másodpercenként felvillan, és 25 mérföld távolságból látható. A francia Saulter cég készítette, telepítését pedig Charles Trepardoux mérnök végezte. Szállítással és szereléssel együtt 8370 escudóba került.

A lámpa 140 méterrel a tengerszint felett helyezkedik el, az északi szélesség 32° 41′-én és a greenwichi obszervatórium szerinti nyugati hosszúság 16° 39′-én.

1870. szeptember 30-án kezdte meg működését, először világítva meg ezt a tengerrészt.

Ezzel fontos közszükségletet elégítettek ki. A hajósok panaszai állandóak voltak, és a sok hajót ért károk miatt még kártérítési igényekkel is felléptek. Több hajó szenvedett hajótörést a környéken; különösen a Forerunner 1854. októberi zátonyra futását kell kiemelni.