Csigák

Általában így nevezik a Helicidae családba tartozó szárazföldi puhatestűeket, de olykor más, köztük édesvízi puhatestűeket is, amelyek háza e család tagjaiéhoz hasonlít.

A madeirai tüdőscsigák természetrajzát több malakológus, köztük Richard Thomas Lowe és Castelo de Paiva bárója is alaposan tanulmányozta. A kimutatott fajok számában azonban nincs két szerző, aki egyetértene. Amit egyikük önálló fajnak tart, azt a másik puszta változatnak mondja; más formák esetében pedig olykor éppen fordítva vélekednek.

Thomas Vernon Wollaston, a témával legutóbb részletesen foglalkozó szerző véleményét elfogadva 176 faj létezik. Közülük – csak a szárazföldi fajokat tekintve – 131 kizárólag ezeken a szigeteken fordul elő.

Szigetcsoportunk tehát számos tüdőscsigafaj kialakulásának helye. Állatvilágának ezt a részét még figyelemre méltóbbá teszi, hogy a 131 fajból 61 csak Madeirán, 44 csak Porto Santón (’szent kikötő’), 10 pedig csak a Kopár-szigeteken (Desertas) fordul elő; mindössze 16 közös valamennyi szigeten. Ez a számítás a Kopár-szigeteket egyetlen egységnek veszi. Ha viszont annak tekintjük őket, amik valójában – három különálló szigetnek –, akkor a szigetcsoport valamennyi szigetén csupán 5 faj található meg. Látható tehát, hogy minden szigeten sajátos formák alakultak ki, elterjedésük pedig annyira szűk területre korlátozódott, hogy még a kis szigeteken, e tengerből kiemelkedő, elszigetelt sziklatömbökön is létrejöttek olyan formák, amelyeket szűk élőhelyükön kívül sohasem találtak meg.

Így Porto Santón az Ilhéu da Cal, az Ilhéu de Fora és az Ilhéu da Fonte sziklaszigeteken a Helix és a Pupa nemzetségnek csak ott előforduló alakjai élnek. Máskor az élőhely a közeli hegyek gerincére vagy egy szurdok lejtőjére korlátozódik; ez Porto Santón és Madeirán egyaránt előfordul. A legtöbb faj a Helix nemzetséghez tartozik, ezt követi csökkenő fajszámmal a Pupa, a Lovea, a Patula és a

Clausilia; rajtuk kívül más, kisebb jelentőségű nemzetségek is vannak. A meztelencsigák 10 fajhoz tartoznak, a fedőlemezes Craspedopoma nemzetségből pedig 4 fajt tartanak számon. Egyiküket, a C. trochoideum-ot csak Madeira északi részének bizonyos völgyeiben találták meg. Az édesvízi fajok között a Limnaea, a Physa, a Planorbis és az Ancylus nemzetség szerepel. Tagjaik mind európaiak, és gyakoriak a levadákban (öntözőcsatornákban), a folyóvizekben és a víztározókban, ahol a prosobranchiák rendjébe tartozó, fedőlemezes Hydrobia similis is előfordul. A tengerpart szikláin, ahová az árapály sodorja őket, a Melampus és az Auricula nemzetségbe tartozó endemikus fajokat gyűjtöttek, továbbá a Pedipes, a Truncatella és az Assiminea nemzetség afrikai vagy európai fajait.

Számos madeirai tüdőscsigát találtak meg szubfosszilis állapotban, rendkívüli mennyiségben; sűrű felhalmozódásuk olykor konglomerátumra emlékeztet. Ezek a fosszilis lelőhelyek vagy meszes homokból állnak, amely néha homokkőhöz hasonlóan tömör, vagy szögletes kövekkel keveredett agyagból. Az utóbbi esetben törmelékes kőzetről vagy áthalmozott üledékről van szó, amely szinte mindig bizonyos hegyek lejtőjén képződött. Ilyen lelőhelyek vannak Madeirán, Caniçaltól (’nádas’) keletre; a Kopár-szigetek egyikén, Bugio (’majom’) csúcsán; valamint Porto Santón több helyen: Ilhéu de Baixón, Ilhotén, Vigia da Pontán, Campo de Baixón, Ribeiro da Vigián, Penedón, Mornoson és Zimbral da Areián.

A tüdőscsigák 176 faja közül – ezt a számot, mint már említettük, Thomas Vernon Wollaston rendszerezése alapján állapították meg – 82-t fosszilis állapotban is megtaláltak. Ez utóbbiak közül csak 12-t nem figyeltek meg élőként, így ezeket kihaltnak tekinthetjük. A Porto Santón honos Helix Lowei a szigetcsoport valamennyi csigája közül a legnagyobb: átmérője eléri, sőt meghaladja az 5 centimétert. Sokáig kihaltnak tartották, J. M. Moniz botanikus azonban egy élő példányt fedezett fel az Ilhéu de Cima (’felső sziget’) szikláin. Az angol természettudós, dr. Alfred Merle Norman egy frankfurti kagylókereskedőtől egy friss és jó állapotban fennmaradt példányhoz jutott. Ez nyilvánvalóan ezekről a szigetekről került, ismeretlen úton, a német kereskedő boltjába.