Madeira (vízrajzi jellemzők: patakok)

Ezek a természetes vízfolyások többnyire mély, szűk völgyek medrében futnak. A szigeten meglehetősen sok van belőlük, és télen igen bővizűek. A központi hegylánc lejtőin erednek, és az óceánba ömlenek; némelyikükbe mellékvízfolyások torkollnak, amelyek növelik vízhozamukat és folyásuk sebességét. „Télen valamennyiben – írja a Saudades jeles jegyzetírója – bőséges, gyakran áradó víz folyik: medrük megtelik, olykor ki is öntenek. A hegyekből több ezer tonnányi, különböző méretű sziklát sodornak magukkal; sok olyan nagy, hogy később csak darabokra törve lehet eltávolítani. A sodrásban egymásnak ütköző kövek baljós robajt keltenek. Végül eltorlaszolják a patakmedreket, amelyek így a part menti földek fölé magasodnak; ha pedig a földek is eltorlaszolódnak, nem maradnak a helyükön: a medrükből kitört vizek messze a tengerbe sodorják őket, ahol iszappá esnek szét. Nyáron viszont megcsappan a vízfolyások vize, s egyes patakok ki is száradnak, mert vizüket részben a part menti földek öntözésére, részben a levadákba (öntözőcsatornákba) vezetik. Ezek a folyóvizet a sziget egész partvidékén távoli termőföldek megöntözésére szállítják.” E patakok időről időre hatalmas vízfolyásokká duzzadnak. Kilépnek medrükből, elárasztják partjaikat, és nagy kiterjedésű művelt földeket, karámokat, sőt lakóházakat is elsodornak. Ezzel olykor jelentős emberi és anyagi veszteséget okoznak a közelükben élőknek.

A Ribeiras (’patakok’) című szócikkben részletesen felsoroljuk a sziget patakjait: megnevezzük forrásuk és torkolatuk helyét, ismertetjük útvonalukat, továbbá feltüntetjük mellékvízfolyásaikat és azok torkolati pontjait.