Patakok

E természetes vízvezetékek, amelyek többnyire mély, szűk völgyek medrében futnak, igen számosak a szigeten, télen pedig bővizűek. A központi hegylánc lejtőin erednek, és az óceánba ömlenek. Némelyikükbe mellékvizek torkollnak, amelyek növelik vízhozamukat és folyásuk sebességét. „Télen mindegyik bőséges, gyakran áradásszerűen hömpölygő vizet szállít – írja a Saudades jeles jegyzetírója. – Ilyenkor megtelnek, olykor ki is lépnek medrükből, és a hegyekből sok ezer tonna, kisebb-nagyobb szikladarabot sodornak magukkal. Sok közülük akkora, hogy később csak darabokra törve lehet eltávolítani. A sodrásban egymásnak ütköző kövek baljós robajt keltenek, míg végül eltorlaszolják a patakok medrét, és annak szintjét a parti földek fölé emelik. Ezeket a földeket pedig, ha nem temeti be a hordalék, az elterelődött víz iszappá mállva messzire sodorja a tengerbe. Nyáron viszont megcsappan a patakok vize, és némelyikük ki is szárad, mert vizüket részben a parti földek öntözésére, részben a levadákba vezetik. Utóbbiak ott fogják fel a folyóvizet, és a sziget egész partvidékén távoli földek termékennyé tételére szállítják.” Ezek a patakok időről időre hatalmas vízfolyásokká duzzadnak: kilépnek medrükből, elárasztják partjaikat, és nagy kiterjedésű művelt földeket, karámokat, sőt lakóházakat is elsodornak. Olykor jelentős személyi és anyagi károkat okoznak a közelükben lakóknak. Madeira főbb patakjai a következők: