Madeira (vízrajzi jellemzők: öblök, kis öblök, kikötőhelyek és strandok) 1Öblök, parti öblök és kikötők
Madeira (vízrajzi jellemzők: öblök, kis öblök, kikötőhelyek és strandok)
Eredeti cím: Madeira (Aspectos Hidrográficos: Baias, Enseadas, Portos e Praias da)
Madeira partvidékének áttekintése: a két öbölé (Funchal és Porto Santo), a kis parti öblöké, a jó, közepes vagy rossz minősítésű kikötőhelyeké, valamint a sziget többnyire kavicsos strandjaié. Mutatóként szolgál az egyes kikötőkről és strandokról szóló szócikkekhez.
1Öblök, parti öblök és kikötők
Amint e kötet 116. oldalán már említettük, a tengerpart menti bemélyedések esetében nem könnyű pontos jelentésbeli különbséget tenni az „öböl” és a „kis öböl” között. Mi Funchal öblét (e kötet 66. oldala) és Porto Santo (’szent kikötő’) öblét (lásd ott) tekintjük öbölnek.
Madeira kis öblei a következők: Abra, Machico, Garajau, Câmara de Lobos, Lugar de Baixo, Santa Cruz, Reis Magos és Porto do Moniz (lásd ott).
Egy hivatalos jellegű tájékoztatás szerint Madeira kikötőhelyei közül a közelmúltig Funchalét (lásd: Funchal öble és Funchal kikötője), valamint Porto Santo szigetének déli részén fekvőt (lásd ott) tartották jónak. Elfogadhatónak minősítették Abra, Machico, Santa Cruz, Câmara de Lobos, Ribeira Brava, Ponta do Sol, Porto do Moniz és Porto da Cruz kikötőhelyét; rossznak pedig Caniçal, Porto Novo, Reis Magos, Oliveira, Campanário, Lugar de Baixo, Madalena do Mar, Anjos, Fajã do Mar, Calheta, Jardim do Mar, Paul do Mar, Pesqueiro, Seixal, Fajã da Areia, Ponta Delgada, Boaventura, São Jorge és Faial kikötőhelyét. Porto do Moniz és Porto da Cruz egyházközségének kikötőhelyei jó partraszállóhelynek számítanak, amikor déli irányból fúj a szél. Ilyenkor Madeira teljes déli partján szünetel a hajóforgalom, bár ez évente csak néhányszor fordul elő. Az elmúlt harminc évben ezeknek a kikötőhelyeknek a viszonyai jelentősen javultak: kis rakpartokat és partraszállóhelyeket építettek, a már meglévőket pedig bővítették és kijavították (lásd a fent felsorolt neveknél).
Ehhez a témához szorosan kapcsolódik az I. kötet 367. oldalán található Distâncias Marítimas című szócikk. Táblázata mérföldben adja meg Madeira különböző kikötőhelyeinek egymástól való távolságát.
2Strandok
Valaki már azt is mondta, hogy Madeirán nincsenek strandok, talán mert a partok nem homokosak, és csak rövid szakaszokon húzódnak. Valóban: a Caniçalban fekvő Prainha (’kis strand’) kivételével a sziget strandjait apró kövek vagy sötét bazaltból álló, lekerekített kavicsok borítják. Mindegyik komor látványt nyújt, és nehéz, kényelmetlen rajtuk járni. Ezzel szemben a szomszédos Porto Santo szigetén található az ország egyik legszebb és leghosszabb homokos strandja. Madeira főbb strandjai – köztük néhány igen rövid – a következők: a déli parton Prainha, Caniçal, Machico, Seixo, Santa Cruz, Porto Novo, Reis Magos, Funchal, Formosa (lásd ott), Câmara de Lobos, Ribeira Brava, Lugar de Baixo, Madalena do Mar, Calheta és Paul do Mar; az északi parton pedig Porto do Moniz, São Vicente, Fajã da Areia, Ponta Delgada, São Jorge és Porto da Cruz. (Lásd ezeket a neveket a „Kikötők” vagy „Strandok” megjelölés alatt, valamint a Kikötők című szócikket.)
Ebben a szócikkben
Hely
Említett helyek · 24- „Vízrajzi jellemzők: Madeira öblei, kikötői és strandjai” · Tárgy
Câmara de Lobos
Áttekintő szócikk Madeira partvidékéről. Bemutatja a két öblöt (Funchal és Porto Santo öblét), a kisebb öblöket, a jó, közepes vagy rossz kikötőhelynek minősített partraszállóhelyeket, valamint a sziget többnyire kavicsos strandjait. Útmutatóként szolgál az egyes kikötőkről és strandokról szóló szócikkekhez.
- Abra
Machico. Kis parti öbölként szerepel, közepes minőségű kikötőhellyel.
Abra a Ponta de São Lourenço közelében fekvő öböl, fok, horgonyzóhely és településrész. Madeira legszélesebb öble; kis öbölként tartják számon, megfelelő kikötővel, és a Ponta do Furado határolja. Magas sziklái a Helichrysum devium egyetlen előfordulási helyét jelentik; 1905-ben rakpartot építettek itt.
- Calheta
Rossz kikötőhelyként és strandként szerepel a felsorolásban.
Calheta mezőváros, egyházközség és község Madeira délnyugati partján, a sziget egyik legrégebbi települése. Az Elucidário ismerteti nevének eredetét, korai telepeseit – köztük Pedro Berenguert –, templomát és számos kápolnáját, köztük egy egykori ferences kolostor kápolnáját, valamint az 1834-es zavargást.
- Câmara de Lobos
Öbölként, közepes kikötőhelyként és strandként szerepel a felsorolásban.
Funchaltól nyugatra fekvő egyházközség. Az Elucidário nevét Zarco felfedezőútjára vezeti vissza, és bemutatja templomait, kápolnáit és káptalanját, korai telepeseit, halászközösségét és híres szőlőültetvényeit. Felsorolja továbbá az egyházközség településrészeit, határait és levadáit, valamint ismerteti népességét.
- Caniçal
Machico. Rossz kikötőhelyként és strandként szerepel a felsorolásban.
Elszigetelt halászfaluval rendelkező egyházközség Madeira keleti csücskében, Ponta de São Lourenço tövénél. Egy Moniz-hitbizományból és João Teixeira vadaskertjéből alakult ki, és 1561 körül vált önálló egyházközséggé. Piedade-ünnepét csónakos körmenettel tartják meg; erődje egy kalóztámadás után épült.
- Fajã da Areia
São Vicente. Rossz kikötőhelyként és az északi part strandjaként szerepel a felsorolásban.
Ismert tengerparti fajã és São Vicente egyházközségének legfontosabb településrésze, stranddal és kis kikötővel. A São Vicentétől mintegy két kilométerre fekvő kikötőt előnyben részesítették a mezőváros saját kikötőhelyével szemben, bár a rossz kikötők között is felsorolták. Itt sikertelenül próbálkoztak sótermeléssel.
- Funchal
Funchal öble egyike annak a két tengeröbölnek, amelyet a szócikk valódi öbölnek tekint.
A szigetcsoport fővárosa és a fő kapitányság székhelye, ahol a betelepülés megkezdődött; 1451–52 körül mezővárosi rangot kapott. A szigetcsoport legszélesebb öble Ponta do Garajau és Ponta da Cruz között fekszik, és védett horgonyzóhelyet kínál, bár kikötőjéről soha nem készült oceanográfiai vizsgálat. Az Elucidário éghajlati adatokkal tárgyalja Funchalt mint gyógyüdülőhelyet, és beszámol az 1906. januári zavargásokról, a dán herceg 1846. májusi látogatásáról, valamint a környék fiatal vulkáni kúpjairól.
- Garajau
Santa Cruz. Kis öbölként szerepel a felsorolásban.
Garajau a funchali öblöt keletről lezáró földnyelv, Funchaltól 2,9 mérföldre. Nevét azokról a csérekről kapta, amelyeket a felfedezők ott találtak. Tetején bazalt teléres képződmény húzódik; itt áll a Nossa Senhora das Neves-kápolna és az 1927-ben felállított Jézus Szíve-szobor. 1839 és 1847 között távíró is működött itt. A hely vulkáni bombáiról, egy fennmaradt sárkányfáról, az egyetlen vadon élő norçáról, a Senecio incrassatus fajról és mélytengeri kagylóiról is nevezetes; kilátóhelyként is ajánlják.
- Lugar de Baixo
Ponta do Sol. Öbölként, rossz kikötőhelyként és strandként szerepel a felsorolásban.
Lugar de Baixo tengerparti fajã Ponta do Sol és Tábua között, Madeira Ponta do Sol egyházközségében. Az 1804-ben a Lombadáról lezúduló földcsuszamlás jelentősen megnövelte (az azt megnövelő áradást 1803-ra is datálják). Itt áll a Carvalhal család házi kápolnája, amelyet 1906-ban újjáépítettek, és itt létesítettek meteorológiai állomást 1941-ben. Lajos herceg itt szállt partra és hajóra, amikor a tenger túl háborgó volt a városi rakpartnál.
- Machico
Öbölként, közepes kikötőhelyként és strandként szerepel a felsorolásban.
A machicói egyházközségben szállt partra a két felfedező, Zargo és Tristão Vaz, és itt volt a machicói kapitányság székhelye; az egyházközséget 1450 körül alapították. Az Elucidário bemutatja papjait és javadalmaikat, kápolnáit, történelmi eseményeit, ásványvízforrásait, településrészeit, népességét és neves szülötteit.
- Paul do Mar
Calheta. Rossz kikötőhelyként és strandként szerepel a felsorolásban.
Paul do Mar egyházközség Madeira délnyugati partján; 1676-ban hozták létre Estreito da Calheta területéből. Halászkikötő, amelyet a régi Rabaçal-levada lát el vízzel. Itt malváziát termesztenek, és a beszámolók szerint a trachoma igen gyakori volt. Volt itt egy Santo António-erőd és egy zenekar, valamint körülbelül 1865-től sólepárlók is működtek, amelyeket később a nyereség hiánya miatt felhagytak.
- Ponta do Sol
Közepes kikötőhelyként szerepel a felsorolásban.
A déli parton fekvő egyházközség és község, ahol 1440 körül Rodrigo Enes „o Coxo” vezetésével kezdődött a letelepedés. Nossa Senhora da Luz-templomában egy háromrészes oltárkép található. Az Elucidário feljegyzi az 1848-ban, a tanács költségén épült rakpartot és az 1858-as királyi látogatást is.