Lombada dos Esmeraldos

Lombada da Ponta do Sol (’Ponta do Sol-i gerinc’) néven is ismert, mivel az ilyen nevű egyházközségben (freguesia) található. Valószínűleg ez volt az eredeti neve. Akkor kapta a Lombada dos Esmeraldos (’az Esmeraldók gerince’) nevet, amikor João Esmeraldo és leszármazottai birtokába került az ott alapított hitbizomány (morgadio) kezelőiként. A fölösleges ismétlések elkerülése végett João Esmeraldóról szóló szócikkhez utaljuk az olvasót (1. köt., 410. o.), ahol már részletesen ismertettük ezt a nagy birtokot, amely az egész szigeten a legnagyobb volt, és ma is az. Itt csak néhány ott nem említett részlettel egészítjük ki az elmondottakat. A felfedező João Gonçalves Zarco már a betelepítés első időszakában több lombadát (lombada: két völgy közötti hosszú hegyhát) és kiterjedt földterületet tartott fenn magának és fiainak. Ezek szinte mind jelentős, virágzó hitbizományi birtokká váltak. Luís Gonçalves da Câmara (lásd 1. köt., 206. o.), Zarco második vagy harmadik fia kapta azt a nagy hegyhátat, amely a tengertől a hegyvidékig, a Ribeira da Caixától a Ribeira da Ponta do Solig húzódott. Nem tudjuk, mennyi ideig birtokolta, és milyen mezőgazdasági tevékenységet folytatott rajta. A João Esmeraldóról szóló szócikkben írottakkal ellentétben Esmeraldo 1473-ban vásárolta meg – pontosabban örökhaszonbérletbe (aforamento) vette – Luís Gonçalves da Câmarától ezt a hatalmas, rendkívül termékeny területet 600 000 réis (régi portugál számolópénz; 1$000 = 1000 réis, 1:000$000 = egy conto = 1 000 000 réis) összegért és évi 150 000 réis élethosszig tartó járadékért. Ez egy évvel azelőtt történt, hogy Luís Gonçalves az Azori-szigeteken telepedett le: a szigetcsoport krónikái ugyanis bizonyosnak tartják, hogy 1474-ben São Miguel szigetére ment.

João Soares de Albergaria, São Miguel 2. kapitánya és donatáriusa elkísérte Madeirára a feleségét, aki itt halt meg. António Cordeiro atya a „Szigettörténet” (Historia Insulana) című művében azt írja, hogy Albergaria meg akarta hálálni Luís Gonçalves da Câmarának „azt a nagy vendégszeretetet, amelyben részesítette”, ezért úgy döntött, eladja neki donatárius kapitányságát (donataria). Gaspar Frutuoso hozzáteszi, hogy olyan olcsón engedte át: „nyolcszázezer réis készpénzért és négyezer arroba cukorért”. Azt állítják, hogy a Ponta do Sol (’Nap-fok’) melletti lombada eladása – pontosabban örökhaszonbérletbe adása – São Miguel szigete donatárius kapitányságának megvásárlását szolgálta; ez igen valószínűnek tűnik.

Amint a hivatkozott szócikkekben már röviden ismertettük, João Esmeraldo kétszer házasodott. A két házasságából született két fia javára 1522-ben két hitbizományt (morgado) alapított: a Vale da Bica (’forrásvölgy’) hitbizományhoz a Lombada (’hosszú gerinc’) keleti fele, a Santo Espírito (’Szentlélek’) hitbizományhoz a nyugati fele tartozott. A választóvonal a Paul da Serra (’hegyi mocsár’) melletti Pico das Pedrastól (’kövek csúcsa’) a községi (concelho) út mentén lefelé, a Pico da Amendoeira (’mandulafa-csúcs’) tetejéig, onnan pedig a tengerig húzódott. A felosztás után sorsot húztak: a Vale da Bica-i hitbizomány João Esmeraldo de Vasconcelosnak, az első házasságból született fiúnak jutott, a Santo Espírito-i pedig Cristovão Esmeraldónak, a második házasságból született fiúnak. A felosztás körül kétségek merültek fel, majd hosszú perek kezdődtek. Ezek időről időre kiújultak, és több mint egy évszázadon át tartottak; úgy tűnt, soha nem érnek véget. A perek során érdekes fordulatok és események történtek, amelyeket Agostinho de Ornelas tanácsos (conselheiro, a királyi tanács tiszteletbeli címe), a Vale da Bica-i hitbizomány utolsó adminisztrátora (administrador do concelho, a község kormány által kinevezett vezetője) röviden leírt az A Verdade (’Az Igazság’) című lap 1897. október 16-i, 237. számában megjelent érdekes cikkében.

Esmeraldo ott építtette fel az Espírito Santo (’Szentlélek’) tiszteletére szentelt kápolnát, amelyet Conceição (’Szeplőtelen Fogantatás’) kápolnának is neveztek. João Lobo püspök 1508-ban szentelte fel, és ez lett a hitbizomány központja. A mai templom a 18. század első felében épült újjá; az egész egyházmegye legtágasabb, legelegánsabb és leggazdagabb kápolnája. Csodálatra és elismerésre méltó a belső falak alsó részét borító azulejókból (festett mázas csempék) álló burkolat, amely jelképes alakokkal ábrázolja a Szentlélek ajándékait és gyümölcseit. A kápolnában öt oltár és néhány művészien faragott szobor található. Közelében áll a tágas, romos ősi kúria, amely egykor Madeira legpompásabb vidéki háza volt. Luís Esmeraldo de Atouguia hitbizományos építtette újjá 1679 körül. E hitbizományi alapítvány (instituição vincular) utolsó képviselője Carvalhal (’tölgyes’) 2. grófja volt, aki itt is megmutatta azt a fényt és pompát, amellyel káprázatos, látványos ünnepségeit szokta övezni. Ezen a Passo (’átjáró’) nevű településrészen (sítio) található a két egyházközségi temető egyike, valamint egy régi, Szent Maurus tiszteletére szentelt kápolna romja; ennek építését szintén João Esmeraldónak tulajdonítják. Lásd Fernando A. Silva atya A Lombada dos Esmeraldos na Ilha da Madeira (’A Lombada dos Esmeraldos Madeira szigetén’) című művét.