Paul da Serra

Ez Madeira egyetlen számottevő kiterjedésű síksága. 1500 méterrel fekszik a tengerszint felett; keletről nyugatra körülbelül 5 és fél kilométer hosszú, legnagyobb szélessége pedig valamivel több mint 3 kilométer. Ribeira Brava, Ponta do Sol, Calheta és São Vicente községeihez tartozik: területük közé ékelődik, elhagyatott vidék, amelyet az év nagy részében gyakran sújtanak viharok. A hangák és az uveirák az egyetlen őshonos cserjék, amelyek itt helyenként sűrű állományokat alkotnak. A növényzet többi részét a Pteridum aquilinum (saspáfrány), az Agrostis castellana, a Hypericum linarifolium és a Thymus caespititius (hegyvidéki rozmaring) alkotja. Ez utóbbi rendkívül bőségesen fordul elő, más vidékeken viszont nehéz rátalálni.

Paul da Serra (’hegyi mocsár’) hasznosítható, ahogy Thomas Edward Bowdich már 1823-ban mondta. Az egykori mezőgazdasági tanács (Junta Agrícola) itt jó eredménnyel kísérletezett búza, burgonya (semilhas, madeirai szó), répa és sárgarépa termesztésével. Ha a szél ellen védelmet nyújtó facsoportokat telepítenek, lehetséges, hogy ez a vidék még sok, az emberi táplálkozáshoz szükséges terményt fog bőségesen adni.

Az Estanquinhos (’kis tavacskák’) településrészen (sítio), 1450 méteres magasságban áll egy ház az úton járók menedékéül. A Meio Paul néven ismert menedékházat az angol Roberto Page építtette a 19. század első negyedének végén, de az időjárás hatására már régen elpusztult. Ez utóbbi ház Campo Grandén (’nagy mező’) állt, Paul da Serra síkságának szinte teljesen növényzet nélküli, legzordabb pontján.

A Paul da Serra vidékét sokan felkeresik a juhnyírás idején. Ilyenkor néha súlyos rendbontások történnek, amelyeket többnyire a nyírást nézni érkezők bőséges italozása okoz. A juhnyírás olykor több mint három napig tart.

Úgy tartják, hogy a Paul da Serra Madeira hegyvidékének azon kevés területe közé tartozik, amely még állami tulajdonban van.

„Közös használatú föld”, amelyet a környező egyházközségek (freguesia) lakói sokféleképpen hasznosítanak: tüzelőnek fát, az állatok hizlalásához és alapanyagként pedig főként füvet és bozótos növényzetet gyűjtenek rajta. Igen barátságtalan hely, amelyet erősen sújtanak a viharok. Mint fentebb említettük, a föld művelése szinte lehetetlen volna, hacsak a parcellákat nem védenék széles körben olyan erős, sűrű fasorokkal, amelyek ellenállnak az itt gyakran kitörő szélviharoknak. Számos juhnyáj legelője. A környező egyházközségek mindegyikéből vezet út erre a fennsíkra. Némelyiken, bár rossz állapotú, állati vontatású kerekes szekerek is közlekednek; ezekkel szállítják a fát, a füvet és a bozótos növényzetet.

Az egykori mezőgazdasági tanács olyan út építését tervezte, amely a Paul da Serra fennsíkját annak leghosszabb kiterjedésében szelte volna át. Végpontja az Encumeada de São Vicente (’São Vicente-i hegynyereg’) és a Porto do Moniz (’Moniz kikötője’) egyházközség tengerparti kikötőhelye lett volna, teljes hosszát pedig mintegy 38 kilométerre tervezték. Az első, 4200 méteres szakasz az Encumeada de São Vicentétől a Lombo do Mouro (’a mór gerince’) nevű településrészig vezetett volna; innen a Pico da Urzéig (’hanga-csúcs’) 8300 méteres szakasz következett volna. A harmadik, 23 kilométeres szakasz a Pico da Urzétől a Porto do Moniz-i Lamaceirosig (’sáros helyek’), az utolsó, 3000 méteres pedig Lamaceirostól a tengeri kikötőhelyig vezetett volna. Az út építését 1914-ben mindkét végpontján megkezdték, de csak néhány kilométer készült el belőle.